Májusban az MSZP előjött stratégiai tervezetével a 2014-es választásokig, melyet Baloldaliság. Remény. Erő. címmel illettek. Keveset lehetett róla hallani, a sajtóban is csak egy Népszabadság-cikk született a tanulmányról. Ez nem is meglepő, mert alapvetően belső anyagról van szó, sőt, elvileg titkos is. Nos, a Fent és Lent hozzájutott az anyaghoz, és teljesen természetes módon közzé is tesszük.
Előtte elemezzük az alapvetéseit kicsit, mert igazán sokat elmond, hogy működik egy parlamenti gigapárt 2012-ben. Rendkívül érdekes megállapítani, hogy mennyire profi és mennyire elvtelen írásról van szó. Végigolvasva egyetlenegy olyan kitételt nem találunk benne, ami azt sugallná, hogy amit tenni fognak, az az ország érdeke lenne, vagy hogy melyek azok a pontok, amelyek a nehéz helyzetből való kilábaláshoz vezetnének: az MSZP szavazatmaximálási stratégiáját vázolja fel igen alaposan átgondolva.
Néhány pontot emelünk csak ki ezen posztban, azokat, melyek szerintünk leginkább megmutatják a stratégia valós mondanivalóját az elvpárttársaknak.
Az MSZP nem először tudja magáénak a „múltat végképp eltörölni”-gondolatot. Jelenleg a Gyurcsány és Bajnai fémjelezte múltjukat igyekeznek eltörölni.
„az MSZP-nek egyfajta modern baloldaliságot kell képviselnie. E tekintetben a mintát nem a múlt MSZP-je, hanem a kortárs nyugat-európai, elsősorban a legutóbbi elnökválasztáson győztes francia, illetve – kisebb súllyal – német és brit baloldali, szociáldemokrata pártok adják.” (9. oldal)
„az MSZP-nek újra kell definiálnia viszonyát a megszorításokhoz és a populizmushoz. Pusztán azért, mert egy ígéret népszerű, az MSZP-nek nem kell elleneznie.” (11. oldal)
„Jelen stratégiai anyagnak nem célja a szakpolitikai részletek kifejtése, ám annyit mindenképpen rögzíteni kell, hogy az MSZP nem állhat elő semmilyen megszorító programmal.” (11. oldal)
„Mindez az MSZP számára kedvező fejlemény: a szocialista párt baloldali párt – a baloldali válasz adásának kötelezettsége nem egyszerűen választói igény, hanem a párt alapelveiből – is – adódó következmény. A kihívás itt a a Gyurcsány-. majd a Bajnai-érában elvesztett baloldali karakter visszaszerzése” (7. oldal)
Vagyis mindazt, amit az őszödi beszéd szinte egyetlen pozitívumának mondtak baloldalról – az őszinteséget a választók felé -, az MSZP a sutba dobja, és igyekszik visszahátrálni az ígérgetések korszakához, ahogy azt testvérpártja, a Fidesz is tette 2010-ben.
Az MSZP Fideszhez való viszonya is minimum az egymásrautaltság jeleit hordozza magában. Azt mondják, hogy:
„Az MSZP számára minél inkább kétosztatú a politikai verseny, annál jobb. A választók továbbra is képesek és hajlandók Fidesz-MSZP versenyben gondolkodni – de csak akkor, ha mintegy „mesterségesen” teremtjük meg ezt a helyzetet számukra.” (3. oldal)
Vagyis teljesen érthetően szeretnének még egy kicsit a ‘másik nagy’ szerepében tetszelegni. Ez emberileg érthető is, de mi a helyzet, amikor nem stratégiáról van szó, hanem – ahogy ők szoktak fogalmazni – a bátor kiállásról a nemdemokraták ellen?
„a Jobbik felemlegetése, „felemelése” nem csak normatív okokból kontraproduktív, hanem azért is, mert a választók számára átalakítja a politikai teret.” (4. oldal)
„Ez azt is jelenti, hogy a Jobbik, mint komoly „veszély” emlegetése nem kedvező a szocialistáknak, hiszen maguk erősítik a nemkétosztatú verseny tételezését – ami főként a versenytársak érdeke.” (4. oldal)
„A Jobbikkal szemben nem érdemes folyamatosan az MSZP-nek konfrontálódni – az MSZP ellenfele a Fidesz, e tekintetben a Jobbik nem számít. Mindez azonban még
burkoltan sem jelenthet elismerést.” (25. oldal)
Vagyis pillanatnyi politikai érdekből jobb elbagatellizálni a Jobbik előretörését, hátha bejön. Azt lehet levenni ebből, hogy lényegesen kevesebb olyan alkalom lesz, mikor Lendvai Ildikó falfehér arccal kiáll a nyilvánosság elé, hogy ‘micsoda rasszizmus van az országba’. Sajnos azonban ez nem abból a belátásból fakad, hogy rájöttek, hogy ez a valódi problémákat nem oldja meg az együttélésben; sem azt, hogy a rasszista kártya szüntelen előhúzása teremtette meg a Jobbiknak a teret a társadalmi beágyazódásához, csak és kizárólag taktikai okokból igyekeznek kirekeszteni a szélsőjobboldali formációt a közbeszédből. Ugyanis, ha őszintén feltárták volna az okokat, akkor legalább maguknak beismernék ennek valóságát. Az elharapódzó cigányellenség normalizálásáról amúgy egyetlen szó nem esik a tanulmányban, ezek szerint ebben a kérdésben az MSZP-nek nincs stratégiai álláspontja.
Ám az igazi durvulás a 15. oldalon kezdődik:
„A „Másik Magyarország” ötlet alapgondolata, hogy az MSZP felkutatja azokat a helyszíneket, eseményeket, szereplőket, akik a Fidesz múltba forduló, konzervatív világképe helyett egy izgalmas, ötletes, modern Magyarországot építenek fel – és sikeresek ebben. A program célja kettős. Egyrészt, az MSZP-t hozzá köti azokhoz a sikerekhez, amelyek Magyarországon az elmúlt időszakban születtek: legyenek ezek új szoftverek, sikeres divatcégek vagy romkocsmák. A „hozzákötéshez” a legtöbb esetben elég, ha a párt tudomást vesz e sikerek létezéséről; ha azt üzeni, hogy érti és ismeri ezt a világot. „
Tehát, az MSZP meghirdeti a Másik Magyarországot, de megelégszik azzal, hogy tudomást vesz róla, hogy vannak menő dolgok az országban. Minimum cinikus hozzáállásnak tekinthető meglovagolni valamit, megfürödni a sikereiben különösebb erőfeszítés nélkül. Hogy képzeljük ezt el a gyakorlatban?
„Pártelnöki látogatás kiválasztott, a „Másik Magyarországot” reprezentáló helyszíneken, amit ezt követően, megyei és regionális szinten a párt politikusai megismételnek” (16. oldal)
A menőség szintje lesz az, mikor megyei és regionális szinten a párt politikusai megismétlik az elnöki látogatást a Másik Magyarországban. Az a durva, hogy teljesen komolyan azt gondolják, hogy ez a hozzáállás kiválthatja a NER-t. Hol vannak azok az egész társadalmat bevonó és széles összefogásra utaló kezdeményezések, melyek ténylegesen hatnak a közre, még abban az esetben is, ha pályázatot és országos kampányt is akarnak a projekt mögé pakolni? Üres lufi az egész, ami tényleges változás nélkül hoz reményeik szerint szavazatokat a szociknak.
„Akár „Másik Magyarország” civil vagy érdekképviseleti szervezet vagy szervezeti szövetség létrehozása, ami a választások előtt együttműködési szándékáról biztosítja a szocialistákat” (16. oldal)
Elég homályos megfogalmazása annak, hogy vagy kamu civil szervezeteket hoznának létre, vagy a már meglévők adják oda saját hitelességüket az MSZP-nek.
De nem csak belföldön, hanem külhoni pozitív energiákat is maguk mögé állítanának:
„az MSZP erejét mutathatja sikeres külföldi politikusokkal, főként győztes miniszterelnökökkel, illetve elnökökkel folytatott találkozók szervezése.” (18. oldal)
„Ugyanezen tematika másik kifejezése a külföldi „tanácsadók” jelenléte. Akár érdemben, akár csak formálisan, az MSZP-nek érdemes Magyarországra invitálnia győztes baloldali politikusok kampánytanácsadóit. A „győztes francia modellt tanulmányozza az MSZP” típusú cikkek a véleményformálókat mindig érdeklik és implicit módon is erősítik azt az üzenetet, hogy az MSZP győzelemre készül.” (18. oldal)
Akár formálisan is – mondják. Ennyi, ami érdekli őket az akár jó nemzetközi példákból.
Nincs is más dolgunk, mint figyelni, mi valósul meg ezen stratégiai elképzelésekből a gyakorlatban. Mi már találtunk is egy érdekességet. Ugyanis többek között ezeket is olvashatjuk a dokumentumban:
„Kézzelfogható ígéretek. A fentieken túl a szocialistáknak meg kell fogalmazniuk néhány, kézzelfogható, valóra váltható, a baloldaliságot jól mutató ígéretet. Francois Hollande esetén ilyen volt a 75 százalékos adókulcs a leggazdagabbakra – ehhez hasonló javaslatban gondolkodhat az MSZP is.” (11. oldal)
„Az MSZP elemi érdeke, hogy komoly, intellektuálisan felkészültséget demonstráló, hosszú távra szóló koncepcióval is rendelkezzen a napi politikai küzdelmekben felhasználható programokon és elképzeléseken túl. Ezért indokolt egy ilyen vízió megalkotására felkérni Magyarország legtekintélyesebb, legkomolyabb tudású, a baloldallal szimpatizáló értelmiségi szereplőit.” (22. oldal)