Az idei év vége aktuális blaszfémikus produkcióját a szegedi Reök-palotában tekintheti meg a nagyérdemű. A Kontrasztok vonzásában című, november 17-én nyílt tárlat a Várfok Galéria 25 „művészének” alkotásaiból készült. A szervezők állítása szerint az itt kiállított „műveket” a stiláris sokszínűség jellemzi, nonfiguratív, szürreális alkotások éppúgy szerepelnek a kiállításon, mint geometrikus művek vagy hiperrealista festmények.
A tárlat „esztétikai csúcspontját” a Zöld Szalonban Győrffy László „Nem érzek hálát, amiért részt vehetek a teremtésben” című installációjaként állították fel. A „mű” a maga materiális valóságában egy asztal tizenkét tányérral, melyeken emberi ürülék található. Középen egy alkar felfelé néző tenyérrel, az asztal felett pedig egy koponyákat ábrázoló kép lóg. Az intézmény művészeti vezetője, Nátyi Róbert állítása alapján sok provinciális elme nem érti a „műalkotást”, a maga magasröptű mivoltában, hiszen „ami a sajtóban megjelent az a mű félreértelmezése. Sajnos többen valami oknál fogva a keresztény kultúrkörbe, az európai vallásossághoz, szakralitáshoz próbálták kötni az installációt, ami semmiképpen nem igaz. Egy memento mori ábrázolást láthatunk, ami tulajdonképpen, utalás a barokk korra, lényegében annyit jelent óvakodj a a haláltól. A gondolatkör pedig a vanitas vanitatum omnia vanitas, vagyis: ‘Minden hiábavaló, a hiábavalóságok hiábavalósága!’ Erre a barokk gondolatra játszik rá az installáció, amely persze szabad asszociációkat jelent, de semmiféle tiszteletlenség a művész részről nem volt, nem is gondolkozott akármelyik vallás megbántásán, ezért nincsenek is a kereszténységre, vagy bármely más vallásra utaló attribútumok, jelek. Mindenféle értelmezés az értelmezőjére hárul vissza.”Más nyilatkozataiban – például a Hír TV-nek adottban – viszont maga Nátyi is elismerte, miszerint létezhet egy olyan értelmezési keret is, mely szerint Győrffy az utolsó vacsorát jeleníti meg úgymond komikus formában.