Mielőtt elkezdeném a Miskolc-Bükk-i kirándulásomat, engedjék meg nekem, hogy bemutassam Önöknek magát, a Bükk hegységet. A hegység a nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről kapta.
A tájegység teljes területe Magyarország legnagyobb hegyvidéki, erdős nemzeti parkjához tartozik, és 1977-től Magyarország egyik első Nemzeti Parkja. Elsősorban a természeti értékek, a túrázási, a kirándulási, télen pedig a síelési lehetőségek miatt népszerű a Bükk.
„Az ország legnagyobb átlagos magasságú, barlangokban bővelkedő karszthegysége. Középső területe a Nemzeti Park. A Bükk hazánk legnagyobb összefüggő erdőterülete, közel 100 ezer hektár, ezek alapján az ország tüdejének nevezhető. Legmagasabb csúcsa az Istállós-kő (959 m), ezt követi a Bálvány (956 m) és a Tar-kő (949 m), de még további kb. 20 csúcs emelkedik 900 m fölé. A legmagasabb magyar hegycsúcsok 100-as listáján a Bükk abszolút többséggel rendelkezik, ugyanis 59 csúcs szerepel a listán. A hegység legérdekesebb része a Bükk-fennsík, egy meredek sziklafallal és lejtőkkel körülzárt, majdnem vízszintes terület, amelyre csak kevés helyről lehet feljutni. A Bükk-fennsík egésze karsztfennsík, uralkodó kőzetei a mészkő és a dolomit. A rajta lévő víznyelők gondoskodnak a hegységben és a környezetében élő közel félmillió ember ivóvízkészletéről.
A Bükkben lévő barlangok közül jelenleg 873 ismert. Ezek közül az ismertebbek: Anna barlang, István barlang, Szeleta barlang, Kecske-lyuk barlang, Istállós-kői barlang és Büdös-pest. Több „ősemberbarlang” is található, amelyekben jelentős leletekre is bukkantak, mint pld. a (Szeleta, Kecske-lyuk, Suba-lyuk, Istállós-kői barlangok)”. (forrás: élmények völgye). Főbb, Miskolc környéki látnivalói: Lillafüred, Szalajka-völgy erdei múzeummal, pisztrángteleppel, Szentlélek a pálos kolostor romjaival, Bükkszentkereszt a híres „gyógyító köveivel”, a gyógynövényeivel, Bánkút a sípályáival, turistaszállóval, hogy csak a legérdekesebbeket említsem. De mindezekről majd szép sorjában.
A Hegyalja út főútvonalától délre a Majális park bejáratával szemben, a Bükk kapujának is nevezett területen találjuk a Herman Ottó Emlékparkot, melyet 1984-ben társadalmi összefogással alakítottak ki. Sajnos jelenünkben már eléggé lehangoló látványt nyújt, úgy az épületegyüttesével, mint az elhanyagolt környezetével együtt. Ez a valaha szebb időket megélt hely a Bükki Nemzeti Park kezelésében áll. Ebben az emlékparkban található a Bükki Nemzeti Park Bemutató-háza, amely terméskő lábazatú, fából készült fogadóépület, de régóta elhagyottan, az enyészetnek kitéve, karbantartás hiányában már nem tudja betölteni korábbi funkcióját. Ebben a parkban állt a Kaán Károlyról elnevezett kilátó is, az alsó részében gombavizsgálóval, de ez a faszerkezetű építmény sincs már meg, mert 2002-ben leégett. Tervbe van véve ennek az emlékhelynek a felújítása és rehabilitációja, amelyben hangsúlyt kívánnak majd adni az őstörténetkor széleskörű megismertetésére. (Szeleta kultúra).
„Herman Ottó (1835-1914) természettudós, néprajzkutató, polihisztor, politikus volt, aki tanulmányait Miskolcon, majd a bécsi politechnikumban végezte el. De ezek után az érdeklődése a természettudományok felé vezette. A későbbiekben került kapcsolatban a muzeológiával, s ekkor lett konzervátor Kolozsvárott. Itt lerakta a későbbiekben híressé vált állattani gyűjtemény alapjait. Nevéhez fűződik a Magyar Ornitológiai Központ létrehozása. Miskolc város tanácsa a magyar tudós emlékét őrizve 1965-ben a hamvait a hámori temetőben helyezte el”. (forrás részben: Magyar Életrajzi Lexikon).
A főút másik oldalán a Majális-park elején áll a Szt. Ferenc Kórház volt Szanatórium épülete, amely a 70-es évek tájékán épült. Korábban KISZ iskola volt, majd szanatóriummá alakították át a légzőszervi rehabilitációs és pszichoterápiás betegek részére, a páratlan szépségű és kiváló hegyi levegőjű környezetben. Most üresen áll és eladó a megyei önkormányzat tulajdonában álló ingatlan, már évek óta. Fel kellene újítani, vagy bővíteni, de úgy a pénz hiánya, mint különböző építési szabályok körüli vita miatt ez még várat magára.
Kicsit tovább gyalogolva elérkezünk a volt Kriptongyár területén kialakított korábban Chinoin Gyógyszergyár, majd tulajdonosváltás után a francia Sanofi Aventis Gyógyszergyár épületegyütteséhez. Ez a cég 1991-ben vásárolta meg Magyarország egyik gyógyszeripari vállalatát a Chinoin-t. Itt gyártják a folyékony alapanyagú gyógyszereket, többek között injekciókat és ampullákat. Gyermekkoromban, majd a későbbi években is sokszor kirándultunk a Bükk különböző kirándulóhelyein a szüleimmel és a nagycsaláddal, majd a férjemmel és baráti körrel úgyszintén. Arra még most is emlékszem, hogy gyermekkoromban mindig nagyon megijedtem, amikor az akkor még létező kriptongyár (50-es, 60-as évek) időnként kiengedte, vagy kiszökött a gáz?, mert félelmetesen erős, süvöltő hangok terítették be az egész környéket, szinte fülsiketítően.
Most pedig szeretnék említést tenni a Csanyik-völgy területén található barlangokról.
Elhagyva a gyógyszergyárat távolabb, a „hatalmas háromszög alakú Kecske-lyuk forrásbarlang szádája tűnik fel. Hossza 400 m. A bejárati 30 m hosszú terem kellemes, hűs pihenőt ad. A terem végéből induló eróziós jellegű barlangszakasz kellő világítással 100-120 m hosszan járható, csak a mésztufaágak lépcsőire kell vigyázni.
További kis kirándulás után bal oldalon a völgytalp felett 40 m-rel a Büdös-pest 6 m magas, karcsú, „O” betűhöz hasonló szádája látható. Egyetlen nagy terme két kijárattal rendelkezik. Talajában az eddigi ásatások során állatok csontjait, és két különböző kultúrszinthez tartozó ősemberi kovaeszközöket találtak. A paleolit kőeszközök mellett egy neolit-kori női csontváz is előkerült ebből a barlangból. Erről a barlangról szól egy kedves anekdota, hogy IV. Béla király itt töltött egy éjszakát a muhi csata éjjelén?? Ezek, és a barlang közelében található kis üregek leletei igen fontos régészeti dokumentumok. A környéken még több kisebb-nagyobb üreg található, pld. a Király-kúti sziklaodú és sziklaüreg”. (forrás: barlangok a Bükkben: Lénárt László).
A Csanyik-völgy legismertebb és legnépszerűbb kirándulóhelye a Királyasztal, mostani nevén Majális-park, amely egy gyönyörű környezetű ligetes fennsík. Miskolctól nincs távol és könnyen megközelíthető. A 70-es évek végéig itt bonyolították le, az akkoriban még kötelezőnek szánt május 1-i felvonulások (a munka ünnepe) utáni igen nagy tömeget megmozgató népünnepélyt. Amíg nem építették ki ezt a parkot erre a célra, azelőtt a Népkertben rendezték meg ezt az eseményt. A belvárosban felállított tribünön elhangzó díszbeszédek után (mikor, hol állították fel), amelyen a város első emberei üdvözölték a felvonulókat, majd ennek befejezése után mindenki a Majális-parkba igyekezett ki, szórakozni. Valóban nagy bulik voltak ezek, igazi kavalkád, rengetegen voltak, a népesség apraja-nagyja. Mindenki kapott a munkahelyi szakszervezetétől 1 pár virsli és 1 üveg sör ingyenjegyet. Ekkor még mindenkinek volt munkahelye, ami szigorúan kötelező is volt. K.m.k-nak, azaz (közveszélyes munkakerülőnek) számított az, aki nem dolgozott és ezért le is ültették, mint csavargó munkakerülőt.
Természetesen egy alapvető emberi tulajdonság révén mindenki örült ennek a kis potyának és többnyire igénybe is vették. De végül is ez volt a cél, a dolgozók szórakozzanak, örüljenek egymásközt, felhőtlenül. A meglévő kőépítményeken kívül nagyon sok sátor is állt, a vendéglátás és a bóvlikat árulók részéről. Ordított a zene, a különböző színpadokról, ahol néptáncegyüttesek, népi vagy rock együttesek adták elő műsoraikat. A levegőben finom illatok terjengtek a lacipecsenyések, a sült hurka és kolbász csábító erejével. Többnyire mindenki jól érezte magát, voltak akik túlságosan is, mert estére már jó páran illuminált állapotba is kerültek. A gyermekek számára is volt szórakozási lehetőség a mutatványosok különböző játékszereivel. Estefelé a városi autóbuszok zsúfolásig tele voltak a hazatérő ünneplőkkel. Aztán ez a fajta szórakozás a május 1-i felvonulások befejezése után lezárult, ma már inkább családi kirándulások jellemzik ennek a parknak a hangulatát.
Most pedig egy jó kis gyaloglás után elérkeztem a Miskolci Állatkert és Kultúrparkhoz, „amely Magyarország legrégebbi múltra visszatekintő állatkertje. Elődjét a királyi vadaskertet még Nagy Lajos király alapította 1355-ben. A mai állatkertet Miskolc Városi Vadaspark néven 1983 aug. 20-án nyitották meg, közvetlenül a Bükki Nemzeti Park szomszédságában. A társadalmi munkában, alig több mint 100 nap alatt épített parkban eredetileg csak a Bükk természetes állatvilágát mutatták be, az erdőből elkerített nagyobb területen, ahol a látogatók a kerítés mellett sétálva tekinthették meg a fák közül kilépő őzeket, szarvasokat, vaddisznókat. 1993-ban fejlesztések kezdődtek, amely mára jelentős átalakuláson ment keresztül.
Már nemcsak a környék vadvilágát mutatja be a 21,20 hektáros területén, hanem már többségében egzotikus állatokat: kétpúpú teve, különféle madagaszkári félmajmok, strucc, emu, jávor és indiai antilop, trópusi ízeltlábúak, halak és hüllők, különböző papagájfajok, stb-stb, de számos ragadozó is él itt. Pld. szurikáta, medve, farkas, hiúz, bengáli tigris, és leopárd. Ugyanakkor a kert tanyaházában a tradicionális magyar háziállatokkal is meg lehet ismerkedni, szürke marha, mangalica, racka, bivaly stb. A vadasparkban mintegy 700 állat él 150 fajból. De ez állandóan bővül újabbakkal. Érdekessége az Európában egyedülálló 1998-ban indított természetvédelmi szoborpark, amelyben a kipusztult állatok életnagyságú szobrai tekinthetőek meg. Célja, hogy felhívja a figyelmet arra: a természetet óvni kell!! Az állatkertben folyik zoopedagógiai tevékenység, nyári táborok, látványetetések, állatbemutatók, simogatások, és lovagoltatás. A park területén működnek büfék, ivókutak, játszótér, ajándékbolt és fedett pihenőhelyek is”. (forrás: szabad enciklopédia).
A Csanyik bejárata után a Hegyalja út már Vadas Jenő utcaként folytatódik tovább.
Mai kirándulásomat itt most befejeztem, és legközelebb folytatom az utam Lillafüred irányában. Őszintén remélem, hogy akkor is velem fognak majd tartani. Előző sétáim helyszíneit megtalálják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog