Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kulcsár Imre Déryné-díjas színművész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja életének 78. évében, 2012. november 28-án elhunyt – közölte a Miskolci Nemzeti Színház.
Kulcsár Imre 1934. június 2-án született Miskolcon. Először tizenkilenc évesen, 1953-ban szerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz, az énekkarba. Hat év után Egerbe, majd Veszprémbe szerződött a Petőfi Színház egyik alapító tagjaként, ahol alkalma nyílt művészi képességeinek kibontakoztatására.
1965-ben újból a Miskolci Nemzeti Színház tagjaként érett, szakmailag jól felkészült művészt láthattunk viszont a színpadon.
Lelkiismeretes, pontos, meggyőző jellemformálásával, muzikalitásával és biztos tánctudásával az egyik legsokoldalúbb művésze volt a társulatnak. Az évek múlásával könnyedén váltott többször szerepkört. Volt táncos-komikus, drámai hős, játszott vígjátékokban és karakterszerepeket alakított, de énekelt operában is. A magyar líra elkötelezett népszerűsítője volt. Rendszeres résztvevője volt a költészet napi, könyvheti rendezvényeknek és a Tokaji Írótábornak.
Közel hatvanévnyi színházi pályafutása alatt több mint kétszáz szerepet játszott.
1998-ben Aase-díjat, 2003-ban Nyíregyházán, a VIDOR Fesztiválon a legjobb férfi epizód alakításért Brighella-díjat kapott (Molnár: Játék a kastélyban – Lakáj).
Utoljára színpadon a Szomszéd férfi szerepében november 3-án láthatta a közönség A Gézagyerek című drámában.
Néhány szerepe:
Gyárfás Miklós: Egérút – Gyula; Čapek-Kohut: Harc a szalamandrákkal – Povandra Franci; Illyés: Fáklyaláng – Józsa; Miller: Az ügynök halála – Bernard; Rachmanov: Viharos alkonyat – Varabjov; Moliere:Tartuffe – Cléante; Kertész Ákos: Névnap – Mazur; Strauss: A denevér – Frank, fogházigazgató; Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? – Kiss, intellektuel; Fejes Endre: Vonó Ignác – címszerep; Buckman: Most mind együtt! – Geoff, a zenekar kottatárosa; Noel: Vidám kísértet – Charles;
Kálmán: Marica grófnő – Hochstappler Móric báró; Ibsen: Peer Gynt – Von Eberkopf; Lehár: Cigányszerelem – Dragoján Péter; Lajtai – Békeffi: A régi nyár – Trafina; Dosztojevszkij: Karamazov testvérek – Ügyész; Huszka: Mária főhadnagy – Kászonyi ezrdes; Büchner: Danton halála – Fouqier-Tinville; Csiky: A nagymama – Örkény Vilmos báró; Rostand: Cyrano de Bergerac – Ragueneau; ifj. Dumas: A kaméliás hölgy – Varville báró; Szép Ernő: Háromlevelű lóhere – Parkőr; Wedekind: Lulu – dr. Hilti, Puntschuh úr; Bizet: Carmen – Dancairo; Lehár: Luxemburg grófja – Sir Basil; Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül – Lajos bácsi;
Verdi: Traviata – Grenvil doktor; Szophoklész: Antigoné – Hírnök, Karvezető; Vörösmarty: Csongor és Tünde – Fejedelem; Puccini: Bohémélet – Alcindoro, gavallér; Lévay – Kunze: Elisabeth – Max; Shakespeare: Hamlet – Polonius; Rose: Tizenkét dühös ember – 9. esküdt; Molnár: Játék a kastélyban – Lakáj; Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása – Pap; Müller-Tolcsvay-Müller: Isten pénze – Mr. Crumb; Steinbeck: Egerek és emberek – Főnök; Brcht- Weill: Filléres opera- Kimball, lelkész;
Bizet: Carmen: Lillas Pastia; Kemény – Tömöry: Quasimodo – Elnök, főbíró; Dés: Valahol Európában – Tanár; ifj. Johann Strauss: A denevér – Blind; Dobozy-Korognai: A tizedes meg a többiek – Krasznavölgyi; Collodi-Litvay: Pinokkió – Gepetto; Poiret: Őrült nők ketrece – Tabaro, könyvelő; Arthur Miller: Közjáték Vichyben – Ferrand; Jávori Ferenc: Menyasszonytánc – Cosma; Bereményi Géza: Az arany ára – Detektív