Szhin Tonghjukh (Shin Dong-hyuk) 23 é vig élt egy észak-koreai koncentrációs táborban, már ott született, hihetetlen szenvedések, éhezés, kínzások után szökött meg. A CBS-nek nyilatkozó férfi úgy tudja, ő az egyetlen, aki élve kijutott a táborból.

 

A titkos tábor a fővárostól, Phenjantól 80 kilométerre fekszik, csak 14-es táborként emlegetik az emberjogi szervezetek. A kényszermunkára kötelezettek között nemcsak politikai foglyok vannak, hanem egész családok is, már két generáció nőtt fel az 1950-es évek óta. Szhin is apja és anyja bűne miatt született a táborban. A 15 ezer táborlakó gyárakban, bányákban dolgozik, de mezőgazdasági munkára is kötelezik őket.

A férfi elmondta, tudomásul vette, hogy fogolynak született, a világtól teljesen elzárva, áram alá helyezett kerítések között élt, azt sem tudta például, hogy létezik Amerika, vagy hogy a Föld kerek. Jó darabig meg sem fordult a fejében, hogy megszökik, mert azt gondolta, mindenhol ugyanúgy működnek a közösségek. A születését is annak köszönheti, hogy apja és anyja nagyon keményen dolgozott, ezért az őrök megengedték, hogy találkozzanak. Családként azonban nem élhettek, elszeparálták őket egymástól.

A börtönszabályok kegyetlenek és egyszerűek voltak, aki szökni próbált vagy csak tervezte, lelőtték, de ugyanez járt azért is, ha valaki nem jelentett egy szökési kísérletet. De más cselekedetekért is súlyos büntetés járt. Szhin előtt verte halálra egyik tanára diáktársát, mert az néhány cső kukoricát elrejtett. Az éhezés állandó volt, mindig ugyanazt kapták, káposztát és kukoricakását, de ez semmire sem volt elég, ezért rovarokat és patkányokat ettek.

A kínzást már gyerekként sem kerülhette el, 13 éves volt, amikor véletlenül összetört egy gépet a gyárban, akkor vágták le az egyik ujjhegyét, de egy földalatti kínzókamrában azért is megkínozták, mert bátyja és anyja azt vallotta, hogy Szhin szökést tervez. Az őrök a bokájánál fogva fellógatták, és tűzzel égették meg. Azt gondolták, az okozott sebekkel már biztos nem fog megszökni. Később a kivégzőhelyre vitték, azt hitte, megölik a több ezres tömeg előtt. Nem ez történt, anyját és bátyját végezték ki, előbbit felakasztották, utóbbit lelőtték. Szhin semmi szomorúságot nem érzett miattuk, azt gondolta, megérdemelték, mert megszegték a börtönszabályokat. Később elismerte, hogy ellenük vallott, mert kötelességének érezte, és azt is remélte, több ételt kap.

Szhin mindezt természetesnek vette, mígnem találkozott egy újonnan érkezett rabbal, Pakkal, aki a fővárosban élt korábban, és Kínában is járt. „Leginkább arra figyeltem, hogy milyen ételeket evett a táboron kívül. A legtöbb olyan rab, mint én csak arra tudott gondolni, hogy egyszer csirkét vagy disznót ehessen a drótkerítésen túl.” A fogoly a szabadságot is azzal azonosította, hogy azt ehet, amit csak akar. Azt mondta, meghalt volna azért, hogy egy jót ehessen.

Szhin végül 2005-ben tudott elszökni Pakkal, tűzifát mentek gyűjteni, a tábortól távolabb, mikor lement a nap, futásnak eredtek. Az elektromos kerítésen Szhin Pak hátán átmászva jutott át. Később sikerült Kínába szöknie, ahol menedékjogot kért a dél-koreai követségen.

Szhin Szöulban kezdett új életet, és számos emberjogi szervezet képviselőjével találkozott, hogy elmondja, milyen valójában Észak-Korea. Most azért lett még aktívabb, mert a média figyelme szinte csak az új állami vezetőre, Kim Dzsongunra és feleségére irányul, és nem a koncentrációs táborokra.