Az előző blogomban a lillafüredi Szeleta barlangról tettem említést, amely városunk egyik igen értékes, és nemzetközileg is elismert természeti öröksége. Nem tértem ki viszont arra, hogy végül is a Szeletien kultúra név eredete honnan származik? „1947-ig tíz nagyszabású ásatást 11-12 m vtg. kitöltést haránt-olt-ak. Az itt talált babérlevél alakú kőeszközök alapján, és a hegység más barlangjaira is jellemző eszközkészítő ipart, 1953 óta a nemzetközi szakirodalom SZELETA KULTÚRÁNAK nevezi”. (forrás: szabad enciklopédia). A névadást a lelőhely alapján határozták meg: vagyis a Szeleta barlangról.
„Ismertsége szakmai körökben a helye, valamint a benne található kultúra szempontjából egyaránt különleges. A Szeleta kultúra névadása a lelőhelye és a lakottsága alapján, az utolsó interglaciális kezdettől, több mint százezer éven keresztül kimutatható”. (forrás részben: Ősemberbarlangok a Bükkben: Regős József).
Mai kirándulásom helyszíne városunk büszkesége, amely Miskolc és az ország egyik legszebb természeti környezetében lévő üdülő és kirándulóhely: Lillafüred, közigazgatásilag Miskolc része. A város egyik legmagasabban fekvő területe a Bükk hegységben, a Szinva és a Garadna patakok összefolyásánál. 1950-ig Hámor községhez tartozott, majd ezután együttesen Miskolchoz csatolták.
„A Bükk rengetegében létrehozott massa (vasolvasztó) és a feldolgozó hámorok, vmint a vasgyártással foglalkozó munkások települései (Ó-massa, Alsó és Felső Hámor) alaposan átalakították a bükki tájat is. A biztonságosabb és folyamatos vízellátás érdekében létrehozott Taj tó (1811-ben a Garadna patak felduzzasztása után keletkezett) nemhogy rontotta volna, hanem szebbé varázsolta a völgy képét. A gazdagabb és tehetősebb polgárok is felfigyeltek erre a természeti gyöngyszemre, és a kirándulások és vadászatok kiinduló pontjára a Taj tó, mai nevén Hámori tó melletti területen a mai Lillafüreden, villákat és üdülőket építettek. Lillafüreden van a Szinva szép vízesése, és a (Taj), ma már Hámori név alatt ismeretes szép tó, amely a völgy legszebb része.
A Hámori tótól déli irányban a Szent István hegy és Fehérkőlápa közt nyílik az a keskeny szép völgy, amelyben grf Bethlen András akkori földművelésügyi miniszter kezdeményezésére Lillafüred néven, szép, fejlődésnek indult nyaralótelep keletkezett. A nyaraló tulajdonosok kérelme folytán a telepet Borsod vármegye főispánjának (báró Vay Béla) leányáról báró Vay Lilláról, Lillafürednek nevezték el. Itt Lillafüreden épült fel a Dolka tetőn a fából készült kilátó, amelyet Vay Lilla édesanyjáról Teleki Zsófiáról, Zsófia kilátónak neveztek el az 1908-as átadásakor. Vay Lilla gróf Bethlen András miniszter rokona volt, és itt született Borsodban”. (forrás: Diósgyőrért alapítvány).
Lillafüred ihlette József Attila „Óda” című gyönyörű versét is. Rajta kívül itt, ebben a csodálatos Szinva völgyben több híres ember is megfordult a 19-ik század folyamán, mint: Jókai Mór, Petőfi Sándor, Ferenc József 1844-ben (osztrák császár és magyar király), István főherceg 1847-ben, akinek a látogatásának az emlékére egy emlékoszlopot állítottak az alagúthoz közel a hegyoldalban.
A káprázatosan szép kanyargó hegyi úton az alagút után Lillafüredre érkezem. A Palotaszálló elegáns épülete, amely már elég messziről a Bükk erdős, sziklás domborulatai közül a szemünk elé tárul, Lillafüred szívében található. „1927-1930 között épült neoreneszánsz stílusban, egy meredek emelkedő tetején áll, s ennek megerősítésére egy támfalakkal tagolt teraszos sétányrendszert alakítottak ki. Innen nyílik az Anna mésztufabarlang és több kisebb kőfülke, s itt áll József Attila szobra is. A sétány aljáról kőhídon át Felső Hámor községbe sétálhatunk. A sétányról jól látszik hazánk legmagasabb (20 m) vízesése. A függőkertet két oldalról a Szinva ill. a Garadna patakok határolják.
A lillafüredi vízesést a Palotaszálló építésekor alakították ki, tehát nem természetes képződmény a három szakaszból álló zuhatag.
A szálló egyik étterme, a közelmúltban reneszánsz étteremmé átalakított Mátyás terem ólomüveg ablakai, a történelmi Magyarország várait ábrázolják. Az épülettől a Szinva források felé hatalmas park terül el, botanikai ritkaságokkal”. (forrás: szabad enciklopédia).
Sajnos a jelenünkben a függőkertek is már nagyon elavult állapotban vannak, és a közelmúltban elkezdték a felújítását. A támfalak megerősítésével, partfalak rendbetételével stb. Felújítása után visszakapja és ötvözi majd a korábbi történelmi hangulatot, és a természet nyújtotta pazar látványt. Jóval korábban a szálló előtt létezett egy medence is, amelyben fürdeni is lehetett, de ez már régen be van temetve.
Az Erzsébet sétányon még a 70-es évek tájékán is állt egy katonai laktanya, amely a jelenünkben sajnos eléggé romos állapotban, elhagyottan csúfítja a környezetet.
„A Szinva a Bükk hegységben ered és a Sajó folyóba torkollik. Kb. 30 km hosszú, ebből 20 km Miskolcot szeli át. Ny-K-i irányban a város teljes hosszában átfolyik és több mint 70 híd található rajta, de a belvárosban több száz méteren teljesen lefedett. A forrásai Lillafüred végében a Hollóstető felé vezető úton találhatóak. Sokan járnak ide forrásvízért, ám sok forrás vizét a Vízmű elvezette. A Hámori tóból kilépve a Garadna patak a Szinva vízesése után kb. 100 m-rel egyesül a Szinvával. Mivel a Szinva bővizű forrásait bekapcsolták a város ivóvízellátó rendszerébe, a patak az összefolyás feletti szakaszán csapadékszegény időszakban kiszárad. Ilyenkor a Hámori tóból szivattyúzzák a vízeséshez a vizet, ill. ekkor Miskolc területén a Szinva medrében gyakorlatilag a Garadna folyik”. (forrás részben: szabad enciklopédia).
Miskolc belvárosát a Szinva felett áthidaló sok kis híd alapján, „Kis Velencének” is nevezték.
A Hámori tó szálló előtti sétányán ha végighaladunk, vagy csónakázunk a tavon, felejthetetlen látványban lesz részünk. Szívünk, lelkünk felvidul és gyönyörűséggel telik meg, az erdős sziklák között elterülő sötétzöld víz láttán. A Hámori tavat 1811-ben hozták létre, amely 17 kat. hold alapterületű, 1 1/2 km hosszú, és 6 méter mély. Hőmérséklete nyáron a víz felszíne alatt 2 m-ig 20-22 C° , alatta pedig csak
12 C°. A szüleim elmondása alapján még a 30-as években épült rajta egy vízen úszó strandfürdő, amit a későbbiekben cölöpökre rögzítettek. Sokan szerették ezt annak idején, de csak azoknak volt ez vonzó, akik elviselték a hűvösebb vizet is. Először a már megszűnt Szikla Objektummal szemben, majd később a szálló előtti részen volt található ez a strandfürdő. De ez a strandolási lehetőség a háború utáni időktől már nincs meg. A benne fickándozó pisztrángjairól a horgászok nagy örömére, viszont legendásan híres. Nyaranta vízibiciklizésre és csónakázásra is van lehetőség. A tó egyik oldalán a Bánkútra vezető autóút, a másik oldalán festői sétány található.
A rendszerváltás előtt ez a Sziklának nevezett, a hétköznapi emberek számára titkos és rejtélyes katonai objektum, közvetlenül a Hámori tó melletti autóút jobb oldalán található, még a tó elejénél. Akkoriban mindenféle szóbeszéd járta, hogy mit is rejthet ez a barlang, de biztosat akkoriban nem sokan tudtak erről. Ma már annyit lehet róla tudni, hogy ez egy atombiztos, katonailag őrzött éléskamra volt a kivételes nagyjaink számára, egy esetleges atomháború bekövetkezte utáni időszakra. Mit is mondhatnék erre? – és meddig?? A katonai hírközlés is itt működött, és a polgári védelem is idejárt szolgálatra. Megszűnte után a későbbiekben először diszkó, majd turistaszállás, de jelenleg kiaknázatlan. Tervezték egy rock múzeum létrehozását is, de ez mind a mai napig sem valósult meg.
Most pedig besétálok az Anna mésztufabarlangba, amely „európai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű. A barlangban különleges mésztufa alakzatokat formált a Szinva patak által több tízezer éven át szállított mész, melynek növényekben kövült csipkéi láthatóak itt, és kialakulásuk miatt világritkaság. Az Anna barlang, minthogy fiatal édesvízi mészkőben alakult ki, lényegesen különbözik az idősebb tengeri mészkőben képződött cseppkőbarlangoktól. Itt a hévizes barlangok könnyed és aprólékos díszítettségét idéző forrásmészkő-képződményekben gyönyörködhet a látogató”. (forrás: ÚtiSúgó.hu). Ebben a barlangban tettek látogatást a múltban, Csokonai Vitéz Mihály majd Petőfi Sándor is.
A Palota szálló után kb. 500 m-re, az Eger-Miskolc műút mellett található a Szent István barlang bejárata. „Ez a barlang fokozottan védett.
Járatainak összhossza 1445 m, vertikális kiterjedése 93 m. A bemutatott szakasz hossza 170 m. Az üreg a Bükk Nagy-fennsíkjának keleti peremén elhelyezkedő, Létrás-tető-István-lápa térségből a víznyelőkön keresztül a felszínről a mélybe jutó karsztvíz által kialakított időszakos forrásbarlang. A barlangot különleges, látványos oldásformák (pld. Mamut fogsor, Anyóstorok) mellett gyönyörű cseppkőképződmények teszik felejthetetlen élménnyé. Az üreg középső-felső triász mészkőben, a Fehérkői Mészkő Formáció kőzetösszletében alakult ki. A barlang járóútvonalainak kialakítását 1927-ben kezdték meg és 1931-ben nyitották meg a nagyközönség számára”. (forrás: bnpi.hu). A barlang még jelenleg sincs teljesen feltárva, így nem is látogatható teljes hosszában. Egyes termeiben légzőszervi betegeket gyógyítanak.
Újmassa irányában a Hámori tó fölött, egy kicsit távolabb találkozhatunk még a Felső-forrási, a Kőlyuk és a Csókási barlangokkal is.
A Palota szálló mellett továbbhaladva a tó után elérjük a L.Á.E.V. kisvasút állomását. Állomásépületében egykor Postahivatal is működött.
Az alagút után közvetlenül a Hámori tó előtt az út elágazik, jobbra Ómassa, Szentlélek és Bánkút felé, a tó előttről pedig Hollóstető, Eger irányában.
Mai kirándulásomat itt most befejeztem, legközelebb a Hámori tó melletti Vásárhelyi István sétányon Újmassa irányában fogom folytatni az utamat. Őszintén remélem, hogy akkor is el fognak kísérni engem erre a bükki barangolásomra. Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálhatják ezen újság oldalán, a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog