Szóval nézem én ezt a keserves küzdelmet, amit a befektetőkért folytatnak a települések, politikusok. De nem akar varázsszóra megoldódni a munkanélküliség problémája. A legutóbbi sikertörténet a Mercedes Benz kecskeméti letelepülése volt. Ez a beruházás akkora mértékű volt, hogy mára 3000 fő dolgozik ott. Igen Kecskemét a „nagy hagyományokkal” rendelkező gépipari város… biztos ők mindenben jobbak voltak, mint a komoly ipari oktatással és múlttal rendelkező Miskolc, vagy Székesfehérvár, vagy Budapest, vagy Győr.
Ezeknek apropóján jutottam arra a következtetésre, ha nem aktuálpolitikai és lobbiérdekek alapján döntené el a mindenkori kormány, hogy hová mi települhet, talán jobb volna. Mert az előbbi esetben a beruházó gondolom nemcsak a település vezetőivel beszélt. Szóval jó lenne valami 20 éves stratégia beruházási területen, többpárti megegyezéssel! Döntsük el, hogy mely település a jövőben mely típusú nagyberuházásokban lehet érdekelt. Pl. Kazincbarcika, Tiszaújváros a vegyipar és ezzel ennyi, és így tovább. Mint régen, igaz akkor tervgazdaságnak hívták, de volt ráció benne.
Talán a családoknak is jobb, ha mondjuk munkahelyet vált a vegyészmérnök, és nem kell az ország másik részére menni dolgozni, és ezzel együtt a családjának felrúgnia a korábbi életét, hanem ott a környéken megtalálja a számítását. Lehet, hogy a házastárs jó ideig nem is tud majd munkát találni. Vajon ezt a szempontot mikor fogják odavenni a többi közé, hogy két embernek egy új helyen sokkal nagyobb nehézségekbe ütközik állást találni úgy általában, nem számítva ide a politikai kapcsolatokkal rendelkező protekciósokat.
De így van ez más ipari természetű munkahelyekkel is. Ha a központ dönt úgy is? Ez a jelenlegi iparosítási politika, a mindenhová egy kicsit csepegtetünk, szerintem nem célszerű.

 

Azonkívül ott a vidék. A rendszerváltás után tömegével vesztették el az emberek a munkájukat. Sokan otthagyták a vidéki életet és nyugatra és a főváros környékére költöztek, de szerencsére néhányan azért helyben is maradtak. Ők azok a „mai hősök”, akik tartják a frontot a falvakban, tanyákon. Aztán ők is elfogynak majd, és teljesen elnéptelenedik a magyar vidék. Mert akarva akaratlanul azért látni rá passzív késztetést onnan fentről.
De nem értem a vidéki embereket sem, mert lehetőségük lenne sokkal inkább mezőgazdasági tevékenység végzésére, de ők is egyre inkább leszoknak róla. Mondják, hogy drága a takarmány az állatoknak, kérdezem, akkor miért nem termeli meg? Az önellátás sokkal inkább kifizetődő, mint a ki tudja hány kilométert utaztatott bevásárló-központi termék. Mert azon van közel egyharmadnyi forgalmi adó, meg tetemes szállítási költség is.

Na és mi a helyzet a magyarországi vidéki cigánysággal, „roma” politikával? Erről a területről sem vagyok jó véleménnyel. Sokkal következetesebbé kell tenni a magyar cigány(roma)politikát. Van már a cigányságnak is egy, az állami pénzekből eltartott elitje, mind bal, mind jobb oldalon beágyazva. Próbálnak a cigány-vezetők is mindig a hullámok tetején „szörfölni”. Azonban ki kellene már mondani, hogy gyakorlatilag, ami az elmúlt 18 évben történt az kidobott pénz volt. Hányinger kerülgeti a tisztességes magyarokat, amikor a jogaikat jó hangosan szajkózó embereket lát és hall a médiában, a hivatalban, az iskolában, óvodában, egészségügyi intézményekben. Először a kötelezettség, aztán a jog! Tanították a régiek. A cigányság jó sokat vett már ki a közös zsebből, kíváncsi lennék rá mikor kezdi lassan visszatenni? Tudom a választ: a jelenlegi hozzáállásban, helyzetben soha. Pedig mi magyarok is szeretnénk azt mondani, hogy köszönjük cigány honfitársaink, hogy ennyi értéket teremtettetek és ennyivel járultok hozzá a GDP-hez.
Kimondom, hogy a jóléti Magyarország csődöt eredményezett. Társadalmi szempontból mindenképpen. Nemzetstratégiai szempontból százezrek a szociálpolitika miatt destruktív életvitelre rendezkedtek be. Az élet nem a munkán, az értékteremtésen alapul, hanem a kiszolgáltatottságon és az állam szociális ellátásán, kedvezményein. A közüzemi szolgáltatók a megmondhatói annak, hogy a cigányság hány százaléka nem fizet a kapott vagy illegálisan szerzett szolgáltatásokért. Mert egy átlagos – statisztikai fogalom – 14 év feletti cigánylány, ha „bekattan” már a „felnőtt” életen jár az esze. Otthon ugyanezt látja, nem arra gondol, hogy tanulni kell szenvedések árán is, aztán egzisztenciát teremteni és csak aztán következhet a családalapítás. Nincs, aki elmondja nekik. Amíg ez az életmód nem jelent „éhhalált”, addig szerintem nem fog változni semmi. Másrészről, amíg az állam a lehető legszigorúbban nem fog fellépni bárminemű kriminalitással szemben, szintén nem lesz változás. Gondolok itt elsősorban arra, hogy sem az áram, sem a gáz, sem a víz, sem a kenyér a boltban, sem a fa az erdőben nincs ingyen, valakinek meg kell fizetni az árát. Sajnos az szdsz-es megélhetési bűnözés fogalomnak bevezetése és ezen cselekmények büntetlenül hagyása jelentette azt, hogy a vidéket magára hagyták. Ez volt a rendszerváltó elit cinizmusa, mert sem a jobb, sem a baloldal, sem a külföld nem ágált ellene. Innen gyökerezik minden baj! Ha a problémát meg akarja valaki oldani egészen idáig kell visszamenni.

Folytatása következik.