1779, számon tartott pince volt egykor Miskolcon, ma azonban mindössze egyharmadukat gondozzák rendszeresen. Számos présháztulajdonos összefogva igyekszik felhívni a figyelmet az értékekre, s feléleszteni a pincekultúrát – többek között erről is olvashatnak a 2012-es Miskolci Kalendáriumban.
Avasi pincesor
A miskolci pincék első pontos felmérését 1817-ben Domby István városi földmérő készítette el, amikor megalkotta Miskolc első térképrajzát. A lajstrom 1779 pincét tartalmazott, ez a szám pedig a következő 35 évben 355-tel növekedett. Domby a XIX. század elején létező pincéket az alábbiakban adta meg telekkönyvében: a tetemvári pincék száma 318, a Bábonyibércen akkor 262 pince volt, Bedegh-völgyben összesen 81, a Közdombon és a Közdomb alján 46, a Bandsalgó alsó és felső soron pedig 48 pincét vettek számba. Az Embertelen soron 1817-ben 55 pince volt, a Kőporoson 58 pincét, a Birsalmásban 28-at írt össze. A Danyi-völgyben 122, az Avas Farokban 148, az avasi középsoron 130, az Avastető felső során 67 pincét vettek számba. A Jézus kútja feletti soron 19, a „Szemszúró Allya” alsó és felső sorában két szintjén 27, a Papszer fölött hasonlóan megkülönböztették az alsó és a felső sort, ahol összesen 49 présház volt. A „Hóhér bástya” környékén az alsó, a középső és a felső soron 107, a Mélyvölgyön és annak legfelső során 154, míg az összeírás utolsó része szerint a Tűzkövesen a felső, a középső és az alsó sorban összesen 25 pincét használtak.
Ha kíváncsi arra, kik és milyen módon dolgoznak az egykor virágzó pincesorok újjáélesztésén, illetve a városnak milyen tervei vannak a présházak új élettel való megtöltésére, keresse a rövidesen megjelenő Miskolci Kalendáriumot az újságárusoknál!