Nem üzlet, hanem társadalmi felelősségvállalás – mondja Leisztinger Tamás, a Diósgyőr futballcsapatának többségi tulajdonosa, akinek hosszú távú célja, hogy a borsodi együttes az Európa Ligában szerepeljen.
Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy szerepet vállalt a diósgyőri labdarúgásban?
Volt.
Akkor, amikor – a fogadási csalásokkal összefüggésben – őrizetbe vették L. Ákost, a csapat kapitányát?
Érdekes módon nem. A neuralgikus pont az együttes szereplése és a környezet alakulása. Ha mindkét tekintetben negatív hatások érnek, s a munka kilátástalannak tűnik, akkor válságos időszakot élek. Ilyen két alkalommal volt az utóbbi három évben: mindkétszer tavaly.
Az is megfordult a fejében, hogy kiszáll?
Mit jelent a kiszállás?
A futballbiznisz befejezését.
Mi az, hogy biznisz? Mert üzlet itt nincs: nyomokban sem lelhető fel. Egyelőre havi ajándékozási szerződésem van a klubbal.
Ez miért előnyös egy üzletember számára?
Sokféleképpen lehet társadalmi felelősséget vállalni, s ez az egyik módja. A kérdés az: van-e értelme akkor, ha már nincs szurkoló? Magukért kevesen csinálják, és ha üzletről nem beszélhetünk, akkor csak arról lehet szó: jó érzés sokaknak örömet okozni. Ám, ha nincsenek drukkerek a lelátón, akkor felvetődik: miért? A cikk folytatása itt.