Gyerekkoromban, az „átkosban” felöntötték télen az iskolaudvarokat. Ott korcsolyázhatott mindenki. Abban az időben valami miatt fontos volt, hogy a gyerekek a tél örömeit is élvezhessék.
Persze a Vasgyárban az Árnyaskerttel szembeni teniszpálya volt a csúcsok csúcsa. Melegedővel, forró teával, korcsolyapengét élező bácsival. Na persze hangosbeszélővel, a Beatles százszor lejátszott Postman-jével és természetesen magával a nagypályával. Mint a neve is mondja, itt már igazi nagypályásokat is láthattunk. Nekik hokikorijuk volt, tudtak előre és hátrakoszorúzni, sőt még ugrani is, egyet fordulva a levegőben. Hogy a menők Lutz-ot, Axel-t, vagy Rittbergert ugrottak, azt ugyan nem tudtam megállapítani, mert ezeket a kifejezéseket én is csak Vitray Tamás tv-közvetítéseiből ismertem. De, hogy tátottuk a szánkat az egészen biztos.
Mármint mi földi halandók, akik félórákat töltöttünk el azzal, hogy korcsolyánkat a bakancsunkra felszorítsuk, a kis kurbliszerű csavaróval, aminek a nevére már nem emlékszem. Ám, ha sikerült, akkor az ember rásiklott a tükörjégre. Ki így, ki úgy. Ki bukdácsolva, ki ügyesebben. Ha már nagyon ment, akkor a kislánnyal kézen fogva.
Nosztalgia – mondhatnánk. Azóta sokat fejlődött a világ, a technika. Máshol lehet, de hogy Miskolcon visszafelé forog az idő kereke, azt újabb sajnálatos tény bizonyította. A sors fintora, hogy éppen négy éve adtuk át a felújított 2-es pályát a Jégcsarnok mellett. A szakemberek javaslatára és a nagyközönség kívánságára. Működött is szépen, mígnem tavaly decemberben be nem jelentették, hogy nincs rá pénz. (2011-ben még volt, akkor még ezzel a képpel buzdítottak korcsolyázásra!)
Emberek, ilyet? Teszik ezt a Nagy Nemzeti Köznevelési Törvény életbelépésének, a heti öt testnevelési óra bevezetésének évében, amikor a vízcsapból is az folyik, hogy a gyerekek fizikai állapotát minden eszközzel javítani kellene.
Köztudott, hogy Miskolc vezetőit általában nem érdekli, hogy a város lakói mit is szeretnének. Ebből logikusan következik, hogy akkor miért pont a korcsolyázás feltételeinek megteremtése foglalkoztatná őket? Ám az végképp megdöbbentő, hogy még saját kormányuk szándékait sem ismerik. Ezek tényleg olyanok amilyennek a köznyelv mondja őket!