55 éves ffi beteg szívinfarkus 21. napján zárójelentésére várt,amikor heves szivdobogás érzést jelzett .Ekg-n160/min frevenciájú kamrai tachikardiája volt.(életveszélyes,de a relative alacsony frekvencia miatt eszméletvesztéssel nem jár)Gyógyszerekre nem szünt ezért rövid altatásban SDC-t-alkalmaztunk,eredménnyel.(rövid altatásban alkalmazott egyenáramu szinkronizált „áram ütés”)Hazabocsájtás sztornózva .3 nap mulva a zárójelentés átadásakor az események ismétlődnek.Kb.a 10.SDC után a Városmajori Klinika,akkori szívritmus zavar Mo-i legjobb szakértője a beteget átvette.Egy hónap mulva eredményesnek vélt gyógyszeres beállitással hazaengedték.Ott is kb.10X kényszerűltek SDC alkalmazására.Hazautazásakor vonaton rosszulléte ismétlődött.Mentő osztályunra hozta.SDC után pár órás megfigyelés után kérésére haza engedtük.Szentpéteri kapui lakótelepen lakott.Kezdetben mentővel,később gyalog járt az osztályra SDC -re.Az első hatvan SDC-t mindig ffi orvos csinálta.Egyszer az intenziven is és az osztályon is kollega nők űgyeltek.A nővérek természetesen nők voltak.Altatás kezdetén az addig gyógyszerre nem szünő életveszélyes ritmus zavara nyolcig számolásnál spontán megszünt.Az ok.Eszébe jutott anyjának az a mondása,hogy FIAM,TÉGED A NŐK TESZNEK EL LÁB ALÓL és annyira megijedt,hogy elállt a szivverése…
A 100.SDC-re egy üveg pezsgővel jött.
Később az egyre modernebb antiarítmiás gyógyszerek Mo-i forgalomba kerűlésével rimus zavarai megszüntek.75 éves korában elhunyt.A temetésén ott voltam egy szál virággal.