A Policy Agenda felmérése szerint sokkal nagyobb a működési költsége a közmunkarendszernek, mint a társadalmi haszna. Míg egy foglalkoztatott 47 ezer forintot visz haza a legjobb esetben, a rendszer 115 ezer forint/fő költséggel működik.
Ebből is látható, hogy az adófizetőknek lényegesen több pénzébe kerül egy közmunkás foglalkoztatása, mint a korábbi segély azoknak, akik szerencsétlenségükre nem tudnak korábbi szakmájukban, vagy végzettségüknek megfelelően elhelyezkedni. Vagyis a fentiekből következik, hogy a közmunka semmire nem megoldás, hacsak arra nem, hogy amíg valaki ebben a formában dolgozik, lehetősége se legyen önállóan állást keresnie, képeznie magát vagy újabb szakmát kitanulnia.
A megalázóan alacsony és hetente megfizetett időarányos munkabér számfejtése, a munkavállaló bérkifizetésével kapcsolatos adminisztrációs munka, és ennek költsége pedig ésszerűtlen pazarlást jelent. A munkavállaló sem örvendezhet, mert a hetente kapott munkabére hét napnál tovább nem nyújt fedezetet saját költségeinek fedezésére, a kifizetés ezen formája lehetőséget sem ad arra, hogy a hó eleji számlákat egyszerre, egy összegben rendezni tudja.
A fentieken túl őszintén kell arról is beszélni, hogy a közmunka nem megoldás a munkanélküliség felszámolására, mert ezt csak új munkahelyek teremtésével, a vállalkozói adóterhek drasztikus csökkentésével és biztonságos, kiszámítható kormányzás mellett lehet elérni. Mindaddig, amíg ezek nem következnek be, a közmunka-foglalkoztatás kapcsán csak szemfényvesztésről beszélhetünk, valamint az adófizetők pénzének felelőtlen pazarlásáról.