Nem elég, hogy a Tesco  a vásárlókra hagyja a termékek lehúzását, még fel is jelenti őket, ha mégsem sikerül ez a művelet 100%-osan. Naiv ügyfél kosarából a legolcsóbb hús maradt ki a szórásból, ám amikor visszament, hogy kifizesse, már kipakoltatni vitték. Az ott helyben ki is dobott 800 forintos tétel miatt aztán mehetett a rendőrségre. A rendőrségen kiderült, hogy a Tesco által elküldött biztonsági kamerás felvételekből pont azok a részek maradtak hiányoznak, amik az ártatlanságát bizonyítanák, de még így sincs semmi értékelhető rajtuk.
Kedves Homár, ez a történet még az ősszel játszódott le, de mindenképpen szerettem volna megosztani veletek, mert elég sok kérdést felvet. Természetesen azzal nem is lenne bajom, hogy a Tesco árgus szemekkel figyeli a tolvajokat, ez szíve joga, de hogy egy 800 Ft-os ügyben túráztatja a rendőrséget és kifejezetten tendenciózusan állítja össze a bizonyítékokat, az nagyon ciki. De lássuk a sztorit:

 

Helyszín: Tesco az Aréna Plázában.
Időpont: Szombat kora este.

Viszonylag nagy sorok állnak a kasszáknál, ezért úgy gondolom, inkább az önkiszolgáló pénztárnál próbálkozom. Kosaramban kb 8 termék, jórészt drágább termékek, mert nem nagybevásárolni mentem, csak beugrottam arra felé jártamban pár extra dologért, amit egyszerűbb szupermarketekben nem lehet kapni. Se perc alatt sorra kerülök. Egymás után lehúzom az árukat, majd kártyával fizetek hatezer valahányszáz forintot, végül elteszem a táskámban a holmikat és távozom – eddig minden rendben.
Ahogy átlépek ugyanakkor a biztonsági kapun, az bejelez. A biztonsági őrök rám se hederítenek, éppen az köti le a figyelmüket, hogy szerelik az automatát, amelyiknél az előbb fizettem. Egy pillanatra felmerül bennem, hogy ne foglalkozzak a sípolással, lehet, hogy nem is miattam sípolt be (elvégre elég nagy a pörgés), de aztán úgy döntök, hátha valamit rosszul csináltam – visszamegyek az automata pénztárakhoz és újra kimegyek a kapun, ami megint csak besípol.

Végre megjelenik egy biztonsági őr. Elárulja, hogy mit rontottam el: a két darab bárányhúson, amit vettem, volt egy fémcsík, azt külön le kellett volna húzni a gép egy speciális részén. Miközben ez megtörténik, rutinszerűen elkéri a blokkomat. Hoppá, kiderül, hogy a két termék közül csak az egyik szerepel a blokkon: az olcsóbbat nem fizettem ki.

-Valószínűleg rosszul húztam le – mondom. Bólogat: megesik az ilyen. Kifizeti? – kérdezi. Mondom, hogy persze, beállok újra az automatákhoz, hogy fizessek, de eddigre fülesen más utasítást kap láthatatlan főnökétől: vigyen be hátulra az „őrszobába” (nem tudom, mi a hivatalos neve) és pakoltasson ki.

Hátramegyünk a kasszák mögé. Magamban még kicsit örülök is: sose volt ilyesmiben részem, legalább látom, hogyan dolgoznak ilyenkor. Egyesével kipakolok mindent a táskámból. Semmi olyan nincs nálam, ami kapható lenne a Tescóban és ne lenne a blokkon – a HVG-nél rezeg a léc, de szerencsére előző heti. A műveletet kamera rögzíti, közben az őr buzgón kommunikál a láthatatlan operátorral, aki kitalálta, hogy vigyenek oda.

Magamban már azt latolgatom, hogy elnézést kérnek-e, vagy csak szimplán kirúgnak – abban nem kételkedem, hogy vége a sztorinak, hiszen ki lenne olyan hülye, hogy 8 termékből pont a második legolcsóbbat akarja ellopni, és főleg ki lenne olyan hülye, hogy miután senkit nem érdekel, hogy besípolt a kapu, direkt visszamegy mögé, hogy megint besípoltassa?! Mármint ki lenne olyan hülye, hogy ezt tegye, feltéve hogy tényleg lopni akart volna?!

Sajnos azonban a láthatatlan operátor máshogy gondolja: jegyzőkönyvet diktál az őrnek, aki kicsit szabadkozva mondja, hogy feljelentenek. Kéri, hogy írjam alá a jegyzőkönyvet. Ahogy elolvasom, feltűnik, hogy pár alapvető dolgot nem tartalmaz – pont azt, ami alapján egyértelmű lenne, hogy véletlenről lehetett szó. Nem hogy az nincs benne, hogy visszamentem a sípolás után, vagy hogy egy 1300 Ft-os bárányhúst kifizettem, és csak a 800 Ft-osat nem, de még azt sem tartották fontosnak megemlíteni, hogy az egész esemény egy önkiszolgáló pénztárban történt – tehát nem egy pénztáros elöl rejtegettem a húst.

Én akkor ezeket most szépen beleírnám – mondom. Az ismeretlen operátor üzen a biztonsági őrrel: olyan nincs. Akkor most mi legyen? – kérdezem. Egyáltalán nem azt írták le, ami történt – mondom, már kissé elkeseredve.

Ezen a ponton nyílik az ajtó és megjelenik az operátor: negyvenes, átlagos arc, aki láthatólag elemében érzi magát, hogy hatalma van. Általános iskolai osztályfőnökömet juttatja eszembe, ahogy moralizál: „És ha otthon veszi észre, hogy nem fizette ki, visszajön és ideadja az árát? Na ugye” – mondja, majd közli, hogy a legtöbb, amit tehetek az, hogy nem írom alá a jegyzőkönyvet, de az amúgy is mindent tartalmaz, például az, hogy ez egy automata pénztár, egyértelműen kiderül abból, hogy oda van írva: az eset a 48. számú pénztárnál történt. Hozzáteszi, hogy egyébként mindenről videó készült, amit majd csatolni fognak a feljelentéshez – már csak ezért is felesleges lenne kiegészíteni. Ő egyébként visszanézte az egészet, és látta, hogy direkt együtt húzom le a két bárányhúst. A viszonlátásra.

Mielőtt elment, még egy szép jelenet zajlott le a szobában: a biztonsági őr megkérdezte, hogy mi legyen a hússal (amit ugyebár nem engedtek kifizetni). Operátor vállat vont, majd mondta, hogy inkább dobják ki, mert a 45 perces kipakoltatás alatt alighanem megromlott. Eszembe jutott, hogy akkor valószínűleg a többi, nálam levő és kifizetett hússal és sajttal mi lehet a helyzet, de nem sok értelme lett volna kikérni az operátor véleményét a témában.

Alig néhány hét múlva már a rendőrségen mondtam el az egészet. A rendőrnő megmutatta a mellékelt videófelvételeket: sem az nem került be az összeállításba, amire az operátor hivatkozott (hogyan húzom le trükkösen a terméket), sem az, amikor a kapu besípol és visszamegyek: a videó azutántól mutatja a a szitut, hogy állok a pénztáraknál, sípol a kapu, majd odajön hozzám a biztonsági őr. Aztán vágás: pakolom ki a holmikat a táskámból (ahol ugyebár nem találtak semmit).

A történet vége felmentés (bizonyíték hiányában), de azért csak nem tudok örülni. Ha az operátor tényleg hitt benne, hogy erős bizonyítékai vannak, miért érezte szükségét, hogy úgy vagdossa meg az anyagot, hogy abból kimaradjon két perdöntő momentum? És melyik a jobb lehetőség: hogy az adott operátornak olyan bónuszrendszere van, ami miatt muszáj rendőrségi ügyeket produkálja vagy hogy csupán örömét leli az egészben (és kihasználja, hogy semmilyen retorzió nem éri, függetlenül attól, mennyire megalapozatlan ügyekkel terheli a rendőrséget)?