Mentő alig van, mégis legalább 25 kilométert kell utazniuk a kazincbarcikai betegeknek, mert legközelebb Miskolcon látják el őket, de ott sem fogadják az összes beteget. A másik intézmény, a ózdi kórház 40 kilométerre. A helyi kórházban ugyanis megszűnt a sürgősségi ellátás. Ha valaki elvágja a kezét, autóval kénytelen Miskolcra utazni. A helyiek az életüket és az egészségüket féltik. Eddig azonban hiába tiltakoztak, és írtak petíciót, senki nem vette őket komolyan. Tavaly nyár óta csak ígéret van, de megoldás nincs. Az ellátás hiánya miatt többen már meghaltak, legalábbis ezt állítják a kórházi szakellátások visszaállításáért küzdő kazincbarcikaiak.
Az egészségügyben tavaly nyáron lépett életbe az új területi ellátási rend, amelynek egyik legfőbb elve az volt, hogy a sürgős kórházi fekvőellátásra szoruló beteg abba a kórházba kerüljön, amelyik „földrajzi és szakmai szempontból a legkedvezőbb”. Ennek eredménye, hogy a kazincbarcikaiaknak 25 kilométert kell utazniuk sürgős esetben. De nemcsak őket érinti a változás, hanem a város vonzáskörzetében élőket is. Megszűnt ugyanis az aktív fekvőbeteg ellátás, továbbá a szemészet, a gégészet, a gyermekosztály, a sürgősségi- és az intenzív osztály, valamint a krónikus belgyógyászat. Ez az, amibe a város lakói nem nyugszanak bele.
Czipfel Tiborné és Szentesi Szilvia egy demonstráció megszervezése után az egészségügyi államtitkárságig jutott, ahol Cserháti Péter helyettes államtitkárral egyeztettek. A tárca szerint a betegellátás szervezési feltételei adottak. Ezt viszont tények cáfolják, az átalakítás óta például az a 16 éves lány, aki otthonában lett rosszul, meghalt, mire a mentők kiértek hozzá Miskolcról. Egy másik esetben egy terhes nő vesztette el kisbabáját, őt a szállítás közben érte a tragédia. A tárca szerint ennek ellenére nincs szükség Kazincbarcikán a sürgősségi ellátásra, mert a „járóbeteg rendelések betegforgalma és kihasználtsága az országos átlag alatti”.
Erre az volt a tiltakozók válasza, hogy járóbeteg szakrendelésük és osztályuk sincs, így ezek kapacitásáról sem lehet beszélni. Mentőkre sem számíthatnak a város lakói. Cserháti Péter államtitkár szerint „jelenleg zajlik országosan annak felmérése, hogy a struktúraváltozások következtében változott-e a mentők futásideje, ahol jelentős növekedést észlelnek, ott a járműpark bővítésére fog sor kerülni.” Kazincbarcikán – saját honlapjuk szerint – négy mentőkocsi működik.
Az egyeztetés után petíciót írtak a kórház átszervezése miatt tiltakozók, ezt azonban az államtitkárságon már senki nem vette át. Állításuk szerint már nem hajlandóak szóba állni velük, és a kazincbarcikai kórház igazgatóját jelölték ki tárgyalópartnernek. A kórházvezető egyszer fogadta őket, de elmondásuk szerint Daher Pierre minősíthetetlen hangnem kíséretében kidobta őket. „Felpattant a székről, azt üvöltötte, hogy nem köteles beszélni, egyetlen kérdésre sem válaszol, és azonnal hagyjuk el az irodáját. Azóta kitiltottak minket a kórházból, a dolgozókat pedig megfenyegették, hogy aki szóba mer állni velünk, az állásával játszik”. A Népszava is kereste a kórház vezetőjét, de a titkárságán azt a választ kapták, hogy az igazgató úr pénteken tud nyilatkozni, helyette nincs senki, aki válaszolhatna.
Daher Pierre egyébként fideszes parlamenti képviselő, aki az országgyűlési választásokon Edelényben indult, ám a pártból kizárt, függetlenként induló Molnár Oszkárral szemben alulmaradt, ám listáról 2010 nyarán bekerült a Házba, Pelczné Gáll Ildikó helyére. Tavaly szeptember 1-je óta az edelényi mellett a barcikai kórházat is ő igazgatja. Az ügyben egyébként az MSZP-s polgármestert, Szitka Pétert sem sikerült elérnie a Népszavának.
Az egyik intézményben egy neve elhallgatását kérő munkatárs megerősítette a tiltakozók kifogásait. A kórházban csak a krónikus betegeket látják el – mondta. A város valóban arculcsapásnak érezte, hogy a nemrég több milliárd forintból felújított épület ma kihasználatlan, és nem látja el a helyieket. Elmesélte például, hogy kollégája kislánya lázgörcsöt kapott, a szülőknek vele is Miskolcra kellett rohanniuk, pedig ilyenkor minden perc számít. Nem jó ez senkinek – mondta –, Miskolcon gyakran órákat kell várakozniuk, hiszen ott meg a megnövekedett feladattal képtelenek megbirkózni az orvosok és az ápolók.
Czipfel Tiborné is elsősorban a gyerekeket félti. A városban működik a BorsodChem. A vegyipari vállalat miatt nagyon sok az asztmás, légúti problémákkal küzdő gyerek. Ennek ellenére még gyermekorvosi ügyelet sincs a városban. Aki délután öt órakor elvágja a kezét, annak két öltésért is Miskolcra kell mennie. Volt, aki rozsdás szögbe lépett, neki egy tetanust sem adtak a helyi kórházban. Ebben a helyzetben ez busszal lehetetlen, autója pedig nem sok embernek van. A városban élők szegények, nagy a munkanélküliség. Sokan csak a szomszéd, vagy egy rokon jóindulatában bízhatnak. nepszava.hu