Az elmúlt 22 év legnagyobb  (nyilvánosságra került..) botránya van kibontakozóban, amennyiben igaznak bizonyulnak a Heti Válasz értesülései Portik Tamás és Laborc Sándor találkozóiról. Az információik szerint ugyanis ezek célja az volt, hogy – Szilvásy György akkori titokminiszter kérésére – Laborc beszervezze Portikot – a 90-es évek merényleteinek feltételezett felbújtóját – abból a célból, hogy terhelő információkat szerezzen és gyártson fideszes politikusokra nézve.

 

Mit is jelentene ez ugyanis? Azt, hogy egy regnáló kormány a magyar állam titkosszolgálatát önnön politikai céljainak rendeli alá, hogy lejárassa politikai ellenfeleit, és eközben attól sem riad vissza, hogy „az éjszakai élet ismert vállalkozójával”, magyarán egy maffiózóval működjön együtt.

Sokan illetik manapság a jelenlegi kormányt antidemokratikus, autoriter, sőt, egyenesen diktatórikus jelzőkkel, egyes intézkedéseik kapcsán, ezek azonban eltörpülnének ezen botrány mellett. Ez fel is teszi azt a kérdést, hogy hitelesek maradhatnak -e a jelenlegi ellenzéki kritikák, annak fényében, ha vezetőik nagy része egy politikai közösségben, egy kormányban dolgozott együtt az ügy főszereplőivel. Véleményem szerint egyértelműen nem.
Még akkor sem, ha ezen titkosszolgálati üzelmek vélhetően nem számítanak kuriózumnak, gondoljunk csak az UD Zrt. és a jobboldali elit kapcsolatáról szóló pletykákra.

Még akkor sem, ha véletlenül nem a saját seggüket kívánták volna védeni és korrupciós bevételi forrásaikat fenntartani, hanem az országot megóvni a 2010 óta eltelt közel 3 év gazdaságilag és társadalmilag egyaránt káros, ártó és antidemokratikus lépéseitől.

Még akkor sem, ha a konkrét Portikos ügyről a baloldali elit és a kormány többi tagja nem tudott, és egyedül Szilvásy magánakciója volt. Módszereit és viselkedését ugyanis ekkor is ismerniük kellett, ennek ellenére mégis kinevezték miniszterré, és megtűrték maguk között.

Még a rossz ellen sem lehet, sem szabad ugyanis rosszal, a diktatúra ellen sem diktatórikus lépésekkel harcolni. Hinni kell a demokrácia erejében, a választók racionalitásában és józan belátásában: úgy kell kormányozni, olyan programot kell alkotni, hogy meggyőzzük a választókat, és ezért szavazzanak ránk, nem pedig az ellenfél lejáratása miatt. Ha erre koncentrálnak ugyanis, olyanná válnak, mint ellenfeleik, és semmivel sem lesz jobb, ha ők maradnak/ők kerülnek hatalomra. Ezért tart jelenleg ott a két oldal, ahol, és ezért nem szűnik meg a kormányzati korrupció sem, maximum a nevek és az arányok változnak időnként.

Elhamarkodottan semmiképp nem szeretnék persze ítélni homályos sajtóinformációk alapján, de ha ezen vádak beigazolódnak, azoknak akik ebben részt vettek, tudomással voltak vagy akár csak szándékosan nem néztek oda, nincs helyük többet a magyar közéletben és közügyekben. A főszereplők esetében ezt a bíróságnak is ki kell majd mondania, a többiek esetében csak a lelkiismeretükben és a közvélemény nyomásgyakorlásában bízhatunk