Tisztelt Elnök Úr! Engedje meg, hog ez esetben ne mint politikai vetélytárshoz, hanem, mint ember az emberhez, mint magyar a magyarhoz, az emberi méltóság nevében forduljak Önhöz! (Archív fotó)
Azért teszem ezt, mert miközben Ön Kolozsváron elnézést kért az erdélyi magyaroktól a 2004. december 5-én tartott kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán tanúsított MSZP-s magatartásuk miatt, addig Miskolcon párttársai listát készítettek városunk erdélyi születésű vezetőiről. Tették ezt minden szakmai kritika, bárminemű tevékenységüket érintő bírálat nélkül, pusztán azt a kérdést feltéve nekem, hogy ugyan nyilatkozzak már arról, hogy a felsoroltak erdélyi születésűek-e?
E kérdésfelvetést ma minden civilizált embernek vissza kell utasítania!
Földesi Norbert frakcióvezetőjük nem azt kérdezte tőlem, hogy a listázottak jól végzik-e munkájukat, nem azt kérdezte, hogy csökkentik-e vagy növelik a város adósságát, nem azt kérdezte, hogy közmegbecsülés vagy elutasítottság övezi-e e vezetők munkáját. Csak annyit kérdezett tőlem, hogy igaz-e az, hogy erdélyi születésűek?!
A miskolci szocialisták szándékukat nem is rejtették véka alá:
„Mi csupán arra hívtuk fel a figyelmet, hogy Kriza Ákos polgármestersége óta egyre több partiumi, erdélyi származású ember kap vezető állást a polgármesteri hivatalban, a város cégeiben, intézményeiben.” (MSZP-közlemény)
Tisztelt Elnök Úr!
Bár magyarázattal nem tartozok Önnek, mégis a helyzet tisztázása érdekében szeretném tájékoztatni, hogy sem rokonom, sem hozzátartozóm nincs a miskolci MSZP által listázott erdélyiek között. A párttársuk által megtámadottak majd mindegyike szoros miskolci kötelékekkel rendelkezik, s városunk lakói által igencsak elismert emberek. Van, aki közülük már gyermekkorát is Miskolcon töltötte, itt érettségizett, itt járt egyetemre, s egy multicég megbecsült vezetői állását hagyta ott, hogy hazajöjjön Miskolc szolgálatára. Színházigazgatónk Miskolcon kezdte pályáját, s a színházszerető közönség mind bal-, mind jobboldalának örömére ugyancsak hazajött direktornak. A jegyeladások – munkájának köszönhetően – rekordok közelében jár Miskolcon. A bábszínház élére és a Szemere Szakközépiskola igazgatói állására pedig mindössze 1, azaz egy pályázó volt. Munkájukat a miskolci gyerekek és szülők megelégedésére végzik.
Pechükre ők is pusztán azért kerültek a miskolci MSZP listájára, mert Erdélyben születtek.
Mindezek tükrében párttársai célja világos: mivel nem találnak elég fogást az intézményvezetők munkájában (amit még a baloldali szavazótábor kultúraszerető része is elismer), hát hangulatot akarnak szítani magyar és magyar között, s azon érzelmeket kívánják táplálni, amelyek miatt Ön Kolozsváron elnézést kért az erdélyiektől.
Elnök Úr!
Mindig riasztott az a politikai küzdelem, amelyben bármelyik fél az aljasság vámszedőjévé silányult! Párttársai Miskolcon sajnos már régóta ezen az úton járnak.
Ha jól értettem kolozsvári megszólalását, Ön nem ezen az úton akarja tovább vezetni pártját, s ezt örömmel fogadtam!
De vajon nem hiteltelenítik-e el kolozsvári szavait miskolci párttársai? Vajon őszintének lehet-e tartani az Ön bocsánatkérését, ha párttársai továbbra is az aljasság vámszedői maradtak?
Tisztelt Elnök Úr!
A politikai levelek forgatókönyve szerint most jönnie kellene néhány szokásos fordulatnak, hogy elhatárolódik-e a miskolci szocialisták frakcióvezetőjétől, vagy hogy felszólítom, ezt meg azt tegye. Most nem akarok ezekkel élni!
Csupán annyit kérdezek Öntől, mint magyar a magyartól, mint ember az embertől, hogy egyetért-e párttársai minden szakmai kritikát nélkülöző, születési hely alapján történő listázásával, az Erdélyben született miskolci vezetők szocialisták általi összeírásával?
Az előttünk álló pártverseny időszakára tisztességet, s a tisztességben jó egészséget kívánva várom válaszát!
Miskolc, 2013. január 24.
Tisztelettel:
Dr. Kriza Ákos, Miskolc