Egyesületünk az alábbi levelet  kapta miskolci általános iskolai tanároktól.

Hasonló a helyzet a konyárihoz, itt is büdösek tetvesek a gyermekek.
A helyszíneken bármikor meg lehet győződni a leírtak valóságtartalmáról.Tisztelt Sajtó! Tisztelt érdeklődő!

2013. 01. 31.

Szemes István elnök
Települések Megmaradásáért Egyesület Miskolc
Érpataki Modell Országos Hálózat Miskolci Bázis

Emberfeletti küzdelmet vívunk a védőnővel a tetvesség megszüntetése érdekében.
25 éve vagyok pedagógus, ebből közel 20 éve tanítok halmozottan hátrányos gyermekeket egy miskolci általános iskolában. A nálunk tanulók kb. 80%-a roma származású, aki nem, az is halmozottan hátrányos helyzetű. Sok értelmes, jobb sorsra érdemes gyermek van köztük, ők továbbtanulhatnának egészen felső szintig, ha a családjuk támogatná őket ebben.

Emberfeletti küzdelmet vívunk a védőnővel a tetvesség megszüntetése érdekében. Az a baj, hogy hiába kezeli le a gyerekek fejét /már aki hagyja…/ az iskolában, otthon újra megfertőződnek. Átfogó hatósági intézkedésre lenne szükség! Azzal érvelnek, hogy nagy a szegénység. Én úgy gondolom, a szegénység és a koszosság nem egymásból következő dolgok, csupán igényesség kérdése az egész. Emellett előfordult már nálunk ótvar, rüh, régebben hepatitisz, és vannak nyilvántartott TBC- s családok is. Ebből következik, hogy folyamatosan sérül a tiszta, rendes tanulók és a tanárok és egyéb iskolai dolgozók egészséghez való joga , amely egy alapvető alkotmányos emberi jog!

Azzal nem segítenek a fennálló problémán sem a hatóságok, sem a politikusok, ha elkendőzik a valóságot, és rögtön rasszistának bélyegzik azokat, akik felfedik az igazságot és javaslatokat tesznek a megoldásra.

A hatóságok szemet hunynak a felett is, hogy tömegével nyomorognak ezek a szerencsétlen gyermekek vezetékes ivóvíz, szennyvíz- elvezetés és villanyáram nélküli kalyibákban összezsúfolva. Így aztán nem csoda, hogy szó nem lehet semmilyen higiéniáról és normális nevelésről.

A javaslatom a következő: a roma integrációra fordítandó összegekből bentlakásos intézményeket állítsanak fel. Olyanokat, ahová 3-4 éves kortól a tanulmányaik befejezéséig járhatnak a gyermekek. Ezekben az intézményekben nevelők, gyógypedagógusok, fejlesztő pedagógusok, pszichológusok , logopédusok és lelkészek foglalkozhatnának kis csoportokban a gyerekekkel. Ott tudnának igazán szocializálódni és az együttélés szabályait megtanulni.

Amíg a saját családjukban nevelkednek, a hatóságok és a politikusok meg csak ködösítenek és lerasszistázzák a cigányság és a társadalom érdekében tenni akarókat, addig sem a tetvesség, sem a jobb nevelhetőség és iskolai előmenetel nem lesz megoldva.