Inába szállt a bátorsága a miskolci jobbereknek, akik azt ígérték, hogy számon kérik Pankucsi Mártán, miért támogatja szociológus társaival a Világsátor ötletet. Felvonultak az Élő Miskolci Rádió első adására, de aztán halkan elsunnyogtak. A szeressük egymást (miskolci) gyerekek filing rossz hatással lehetett rájuk.
A bezárt miskolci rádió egykori dolgozóinak ötlete alapján megrendezett valami (polgári kaszinó, swinger klub, nosztalgia est, mentsük meg Miskolcot, de most már tutira, agyvihar?) rengeteg embert vonzott, és fullra megtelt a Promenád Panzió impozáns nagyterme. Az egykori miskolci rádiós Hajnal Józsi főszervező sikerrel lopta ki a bezárt szerkesztőségben rekedt Álommanót, a főmunkatársat, és azon nyomban be is vezette a miskolci társasági élet legújabb összejövetelére.
Pankucsi Mária bevezető szavai után többen úgy érezhették, egy búcsúztatót hallgatnak valami szomorú helyen, ahol éppen a város?, a világ temetése zajlik. Ütős beszéd volt, kétségtelen, de depiseknek nem ajánlott. Utána a színház igazgatóját, Kiss urat hallgathattuk, aki nagyon megdícsérte a miskolci színházba járókat, majd intenzíven promotálta a bemutatásra kerülő darabokról. Gondokról, problémákról szó nem esett. Bujdos Attila szerkesztő hozta a formáját, annyi kudarcról, elkaszált jó ötletről beszélt, hogy utána mintha még jobban leesett volna a hallgatók boldogsághormon szintje. Ezek után az hozott kissé megnyugvást, hogy megtudtuk, annyi helyen dolgozik, hogy mégiscsak meg tudja valósítani magát a Mi Városunkban. Aztán jött a hasonló rendezvények dzsoli dzsokere,
Besenyei professzor. (Először Rózsa Edit fedezte fel a profot a mostanihoz hasonló célból gründolt rendezvényein, aminek neve már nem jut eszembe, de ahonnan – miután állandóan a tetemes tagdíj befizetése miatt nyüstölt egy szemrevaló miskolci ügyvédnő, és amikor egy miskolci taxisofőrt választottak elnöknek – elmaradoztam.) Az egyetlen jó hír, hogy az egykori miskolci egyetemi rektor, akinek neve négy évente felbukkan a szóba jöhető polgármester jelöltek között, de soha senki nem jelölte semminek, szellemi potenciálja az idő haladtával nem csökkent, és nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza, mint 10 évvel ezelőtt. És hogy mit mondott? A zuhanó repülőgépen nincs ateista, de ezt a történetet a válsággal aktualizálta, konkrétan az emberek rámentek a pénzre, és ez nem jó.
A végén egy hölgy, aki a pénz helyett forrásokról, tervek helyett projektekről, meg mindenféle klaszterokról mesélt, megtudtuk, nincs minden veszve Miskolcon, 30 ezer számítógépet fognak kiosztani, és ettől boldogok és sikeresek leszünk.