Képzeljünk el Budapest egyik legforgalmasabb rakpartján egy több hónapig tartó fotókiállítást, ahol a képeken barbibabákkal mutatják be a magyar zsidók összegyűjtését, deportálását, a magyar Ken bakaruhában gépfegyverrel a kezében erőszakolja meg a ruhájától megfosztott zsidó Barbit az utcán. (Leadképünkön: 1945. június, Žatec – A zsateci laktanyában elrejtett ékszerek keresésre közben tömegesen erőszakolták meg a nőket és a gyerekeket)
A dotoho már több, hasonló projektet bemutatott a magyarországi olvasóknak, hogyan próbálnak Csehországban szembenézni a cseh történelem sötét fejezetével, például a szudétanémetek kitoloncolásával. A legújabb, meglehetősen sokkoló, művészi nyelven megfogalmazott akció a múlt héten indult Prágában, stílszerűen az Eduard Beneš rakparton.
A Moldva part ezen szakaszán az Artwall rendezésében szabadtéri galéria működik: az arra közlekedő emberek a tömegközlekedési járművek ablakából tekinthetik meg az éppen aktuális rendezvényt. Lukáš Houdek (1984) fiatal cseh fotográfus huszonöt fotóját tartalmazó „A gyilkolás művészete” című kiállítást február első hetétől láthatjuk. Ugyanezeket az alkotásokkal találkozhatunk a szabadtéri kiállítással párhuzamosan a Prágai Műszaki Könyvtár földszintén is. A kiállítás témája a majd három millió cseh-német származású ember kitelepítése és az akció során a csehek által elkövetett gyalázatos tettek kendőzetlen bemutatása.
A művész a barbi babákat mesterkélt pozitív kisugárzásuk miatt választotta, amely számára a cseh társadalom nagy részének hozzáállását jelképezi, miközben a németek ellen elkövetett bűnöket folyamatosan eltitkolja. A fényképeken látható jeleneteket korabeli dokumentumok, és az események túlélőinek tanúvallomásai alapján állította össze, így mutatja meg a reggel munkába és az este hazafelé siető emberek számára néhány konkrét eset felelevenítésével, hogyan kínozták, és gyilkolták a német civileket a bosszúra éhes csehek.
1945 június 1. Buková hora – Huszonegy idős ember és öt gyerek megverése és lelövése
A meglehetősen nagy visszhangot kiváltó nyitónapon kiderült: már a szudétanémet kitelepítésről bemutatott fotók is képesek viharos reakciókat kiváltani, a csehek egy része számára mai napig gond elismerni a borzalmas tetteket, amelyeket háború végén a németek ellen követtek el. Houdeket azonnal megvádolták, hogy a minap befejeződött cseh köztársaság elnökválasztás kapcsán fellángolt társadalmi megosztást szeretné meglovagolni. Houdek, akinek családja szintén a német kitelepítések után került a Szudéta-vidékre, és fiatalabb korában ő is előítéletes volt a németekkel szemben, mindenkit megnyugtatott: a projektre már két éve készül.
Tipikusak és ismerősek a nagy számú internetes reakciók is: „És nem akarsz barbikat fotózni Lidicében?” (Lidice falu cseh teljes lakosságát kiírtották a németek), „Ez a barom miért nem barbi Mengeléket gyárt egy koncentrációs tábor makketjéhez? Érdemes lenne kivizsgálni, milyen SS-alaptvány támogatja ezt a disznóságot”, „Na, itt egy újabb prágai kretén, így kaphatott Schwarzenberg két millió szavazatot”, „Schwarzenberg szavazói nem akarják elfogadni a választások végeredményét és hiszterizálják, megosztják a társadalmat”, „A kiállítás szervezőjét el kellene ítélni, hasonlóan ahogy korábban elítélték a Mein Kampf kiadóját is Csehországban”.
A cseh-németek kitelepítése és a magyar-zsidók deportálása még mindig tabu a cseh és a magyar társadalom egy része számára. Ugyanakkor annyira nem meglepő, hogy a világháború befejezése után csaknem hetven, és a másik totalitárius rezsim bukása után húsz évvel még mindig itt tartunk, mivel mindkét érzékeny téma különös relevancia és mélyebb szembenézés nélkül, felszínes politikai vitákban, morális bunkóként szokott megjelenni a cseh és magyar társadalomban, amely megnehezíti, hogy a cseh vagy magyar társadalom elfogadja történelmük sötétebb oldalát is.