Bevallom őszintén, amikor  lassan tizennégy évvel ezelőtt feleségemmel meghívást kaptunk Miskolcra, inkább a barátaink kedvéért ültünk autóba. Nem hittem abban, hogy olyasmit láthatunk, amiért egyébként érdemes lenne száznyolcvan kilométert vezetni. Akkor még ráadásul az autópálya sem érte el észak „fővárosát”. Ott aztán valami olyasmiben volt részünk, amire az utazni szerető, a világra nyitott ember vágyik. Megismerni olyan értékeket, melyeket az ember örökre a szívébe zár, a legszebb emlékei közé. Nekünk ez barátaink, Rózsa Edit és Fedor Vilmos révén sikerült-írja Vágó István a boon.hu oldalán