Az elmúlt két évtizedben hatalmon  lévő pártok kivétel nélkül óriási hiánnyal működtették az önkormányzati szektort. A leépített normatíva-rendszer és a rendszeres forráskivonás lassan ható méregként érte el célját, néhány település a fizetésképtelenség sorsára jutott. A problémákat csak tetézte, hogy EU-s támogatások lehívásához szükséges önerőket hitelből fedezték az önkormányzatok, így a legtöbb település már a 2012-es esztendőben a szakadék szélére sodródott. A kormányzati kommunikációval ellentétben az eladósodott városok konszolidációja nem egy jótékony politikai gesztus, hanem a napjainkra finanszírozhatatlanná vált szektor összeomlásának elkerülése érdekében tett pénzügyi lépés.

 

A dörzsölt kormánypárti médiumok beszámolóival ellentétben az átvállalt milliárdos hitelállományt nem a lehető legkisebbre redukálták, csupán a központi költségvetésbe „rejtették” el. Ennek köszönhetően az összelapátolt adósság a továbbiakban nem lokális gazdasági problémaként jelentkezik, hanem mázsás teherként nyomja majd az ezer sebből vérző magyar nemzetgazdaság vállát.

A szóban forgó adósság-konszolidáció szégyenfoltjának is nevezhetjük, hogy egyes politikusok a tehermentesített városokat végigturnézva -polgármesterekkel közösen fotózkodva- jótékony angyalként feltüntetve díszelegnek az internetes és nyomtatott sajtóorgánumok felületén.

 

A szemfüles emberek azonban ezekből az első ránézésre ártatlan hírekből könnyen levonhatnak egyéb következtetéseket is. A sunyi politikai haszonszerzésnek köszönhetően többek között tisztán kezd kirajzolódni az is, hogy kik lesznek a Fidesz-KDNP országgyűlési-képviselőjelöltjei a 2014-es országgyűlési választásokon.