A Hülye Járások Minisztériumában ez a  péntek nem olyan volt mint a többi. Ezen a pénteken dolgozni kellett. Gyorsan be is pötyögte a szolgálati Nokia 3210-esbe, hogy „Segítünk! Sál, sapka, kesztyű! Belügyminisztérium”, aztán hátradőlt a székben. Légrugó, gázliftes magasságállítás, és persze az állítható keménységű hintamechanika, amivel még a zord irodai környezetben is kényelmesen hátra tudott dőlni, felrakhatta a lábát az íróasztalra, és a távvezérlőt hanyagul meglóbálva bekapcsolhatta a tévét. Belenéz picit a Kívánságkosárba, ahogy Skype-on enyhén pixeles bajuszú emberek Eddát küldenek a Felvidékre, meg persze mindenkinek, aki szereti. Aztán Hídember, vagy A kőszívű ember fiai a munkaidő végéig, mert végül is nemzeti ünnep van, kokárdát tűzünk a szívünkre, lenge ünneplőbe öltözik kicsit a lelkünk. De azért ki ne melegedjen a nagy ünneplésben, mert a végén jól megfázik ebben a kurva a hóesésben.

 

Minden olyan, mint ahogy március 15-én lennie kell. Na jó, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén nem mondott beszédet a miniszterelnök, a városban csak lengyel importturisták kóvályogtak a hólét rugdosva, és százezer ember rekedt az utakon. De a köztévében tényleg ünnep volt, ugyanazt a műsort nyomták, mint évtizedek óta mindig, egyedül az Egy magyar nábob hiányzott az m2-ről, de helyette azért leadták a Bánk Bán Káel „Ezüsthajó'” Csaba rendezésében.

Hát igen, a közszolgálati televízió ezt az apró hózáport lerendezte a Híradóban, nincs itt semmi látnivaló, oszoljanak kérem. Vagyis inkább maradjanak a kocsiban, és ha elfogy az üzemanyag, üljenek át másik gépjárműbe. És miközben egyetlen kibaszott, hasznavehetetlen sms-sel letudja az államgépezet az emberek tájékoztatását, a közszolgálati televízió is csak azt nyomja, hogy Eperjes Károly bocskaiban rémisztő arcokat vág. Meg Kukori és Kotkoda, hülyeségből van a csoda. Ahhoz már hozzászokhattunk az elmúlt években, hogy a Magyar Televízióban kiretusálják a valóságot, de az azért még mindig meglepetés, hogy ez a majdnem ezer fős hivatal még akkor sem tudja elvégezni a munkáját, amikor vészhelyzet van az országban. Vajon megszakítanák a Ghymes koncertjét, hogy Novodomszky Éva feszes kiskosztümben bejelentse, hogy atomvillanás jobbról? Vagy azért legalább egy rohadt inzertben kiírnák, hogy hát nukleáris csapás ért minket, az elkövetkező napokban jól mossák meg a friss zöldséget?

A közszolgálati televíziónak az lett volna a kötelessége, hogy tájékoztassa az embereket a helyzetről, de egész délelőtt és a délután nagy részében csak az előre betervezett műsort nyomták, se felirat, se rendkívüli híradás nem szólt arról, amiről az egész ország beszélt. Egészen délután négyig kellett várnia arra, hogy összeszedjék magukat, egyszerűen nem tudták, ilyenkor mi van, a tél vajon a szocik embere, ki kell retusálni a hóvihart, vagy azért az mehet. Hívja már fel valaki a Habony Árpit, mert nem tudom, ilyenkor mi van! És persze utána ugyan jöttek a rendkívüli hírek, a kőszívű ember fiai nem tudtak rendesen ölre menni, mert mindig közbe jött egy kis tájékoztatás, de olyan stílusban, hogy úgy tűnt tényleg minden rendben van, nem is érdemes szót vesztegetni az egészre, inkább nyomjunk egy kis történelmi kalandfilmet.

És még mielőtt azt gondolná valaki, hogy ez pusztán politikai kérdés, nem árt megjegyezni, hogy a HírTv-nek azért csak sikerült beszámolnia az eseményekről. És sikerült végigcsinálniuk egy teljes napot breakinghírekkel, beszámolókkal, helyszíni jelentkezéssel. Pedig nem négy csatornájuk van, hanem csak egy. Jó, annyi előnyük volt, hogy a nevükben szerepel, hogy mi is a dolguk.

És még csak nem is kellett volna az MTV-nek híreket készítenie, meg stábokat kiküldenie a hóesésbe, illetékeseket zaklatnia telefonon, meg egyéb ilyen értelmetlen dolgokkal pepecselnie. Elég lett volna, ha hülye sms-ek helyett a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságán valakinek eszébe jut, hogy van az a rendszer, amivel az összes országos tévécsatornán és rádión ők oszthatják meg az érintettekkel a legfontosabb információakat. Például, hogy maradjanak azokban a kurva autókban.

Csak hogy hiába pusztított vihar Középföldén a képzeletbeli hadgyakorlaton két éve, hiába rázott kezet egymással elégedetten minden illetékes, hogy ez aztán egy milyen jól működő riasztási rendszer, ha senkinek eszébe sem jutott használni a sok százmillióból kiépített technikát, amikor éppen tényleg szükség lett volna rá. Bezzeg, akkor minden milyen jól ment, amikor komoly arccal bemondták a tévében, hogy „a hobbitok, tündék és lovas nomádok jobb, ha zárt helyre húzódnak az óránként százötven kilométeres széllökések elől”.

„Lehet, hogy kéne írni egy sms-t majd arról is, hogy ne egyenek hüvelyeseket, mert abból baj lehet, ha órákat ücsörögnek bezárva az autókban” – gondolta magában, aztán vadul kapcsolgatni kezdett: mert hiába van március 15, a köztévé műsora azért unalmas és szar. Teszem azt, nem adnak le egyetlen Bud Spencer és Terence Hill klasszikust sem.