Pintér Sándor őrjöng. A Telenor nem  továbbította a Belügyminisztérium tájékoztató SMS-ét az ügyfeleinek. Telenor ügyfél vagyok, és ezzel a cég szerzett nálam egy piros pontot.

 

Arról lehet szó ugyanis – mármint az én értelmezésemben – hogy a Telenor talán nem kívánt szakembert és technikát biztosítani ahhoz, hogy a kormány, a Belügyminisztérium és a Katasztrófavédelem az ő közreműködésükkel kampányoljon és fényezze magát a lakosság előtt, miközben a rendkívüli időjárás következményeinek sem az elkerülése ügyében, sem a károk enyhítésében, sem az emberek mentésének a feladatában semmit nem csinált.

Arról van szó ugyanis, hogy a kormány már megint semmit nem csinált, ám annál inkább rajta volt azon, hogy ezt a nagy semmit profi módon „kommunikálja”, lehetőleg a más kontójára. A Vodafone és a T-Mobile ugyanis ingyen adta a belügyes SMS-ek kiküldéséhez az emberi erőforrást és a technikát. Gondolom, ugyanezt várta el a Telenortól is a kormány.

Jó is lett volna, ha az extrém időjárási viszonyokra, mint „nagyszerű” kommunikációs alkalomra lecsapva, minden magyar választópolgár, akinek telenoros mobilja van, ingyen és bérmentve, a szolgáltató költségére megkapta volna a kormány legfrissebb kampányanyagát:

„Segítünk! Ne hagyja el a gépjárművét! Ha elfogy az üzemanyaga, üljön át egy másik autóba! Belügyminisztérium”

Ugye, kedves Pintér Sándor? Ugye, kedves Belügyminisztérium? Ugye, kedves Orbán Viktor?

A fentebb olvasható SMS-nek ugyanis a kormányzati propagandán kívül – mintegy a polgárok képébe tolva az egyébként hazug üzenetet arról, hogy a kormány a helyén van és ura a rendkívüli állapotoknak – semmiféle gyakorlati haszna nem volt.

Nem csak az éppen bajban lévő autósok kapták meg ugyanis, a másik két szolgáltató szíves közreműködésével, hanem azok is, akik egyáltalán nem voltak bajban. Kapott SMS-t a se kocsival, se jogosítvánnyal nem rendelkező anyuka, kapott a külföldön élő magyar, kapott a kiskorú gyerek, és kapott a nyugdíjas, járókeretes nagyanyó.

Mit kellett volna tennie a kormánynak, ha nem kommunikálni akar, ahogy szokta, hanem azon akart volna dolgozni, hogy megelőzze, illetve elhárítsa a bajt?

1. Komolyan kellett volna vennie az időjárási előrejelzéseket. Az Időképen például hetekkel korábban kint volt, hogy drámai időjárás-változást hoz a hidegfront, ami az ünnepi hétvégére éri el az országot.

2. Elő kellett volna venni a fiókból az ilyen helyzetekre kidolgozott kríziskommunikációs forgatókönyvet.

3. Nagy figyelemmel el kellett volna benne olvasni azt a fejezetet, amelyben arról van szó, hogyan kell felkészíteni a lakosságot a várható helyzetre.

4. Egyeztetni kellett volna a köztévé és a közrádió csatornáival, hogy szerkesszék be a műsorrendbe a lakossághoz szóló katasztrófavédelmi felhívásokat.

5. Meg kellett volna fogalmazni a lakosság számára egy tömör, közérthető üzenetet a várható nehézségekkel, és azzal kapcsolatban, mit tegyenek és mit ne tegyenek az emberek a rendkívüli időjárási viszonyok ideje alatt.

6. Ezt a tömör, közérthető üzenetet kellett volna azután a lehető legkorábbi időponttól kezdve, a lehető leggyakrabban sulykolni, hogy a legfigyelmetlenebb lakosokhoz is eljusson,és tudatosuljon.

Mit nem lett volna szabad tennie a kormánynak?

1. Nem lett volna szabad elbagatellizálni a várható problémákat.

2. Nem lett volna szabad tájékoztatás nélkül, és felkészítés nélkül hagyni a lakosságot.

3. Nem lett volna szabad lapítani, mint szar a fűben, abból a megfontolásból, hogy „ne zavarják meg” az ünnepi hétvégére készülődő lakosságot. (Csernobil-szindróma)

4. Nem lett volna szabad a katasztrófavédelem gyalázatos kommunikációja miatt a lakosságot hibáztatni.

Ha ugyanis a lakosság a lehető legkorábbi időponttól kezdve, kellő gyakorisággal sugározva, sulykolva, közérthető információkat kapott volna a rá váró feladatokról és elvárásokról, akkor a katasztrófavédelem saccperkábé a háromnegyedét megspórolta volna annak a munkának, amit végül el kellett végeznie az elégtelen, dilettáns tájékoztatás miatt.

Ezt a dilettáns kommunikációt akarta a Belügyminisztérium helyretenni azzal, hogy – a kormánytól megszokott trükkös módon – fényezni akarták magukat és el akarták hitetni a lakossággal, hogy a helyzet magaslatán állnak.

Ennek a jól kitalált manipulációs trükknek szart bele a közepébe a Telenor.

Pintér szerint a cég előfizetőinek az eset után végig kell gondolniuk, továbbra is ügyfelei kívánnak-e maradni egy olyan vállalatnak, amelyik nem segít nekik baj esetén.

Végiggondoltam.

Ezúton szeretném megkérni a Telenor nevű céget, hogy legyenek szívesek postázni a címemre egy előfizetői szerződés meghosszabbításáról szóló dokumentumot, két éves hűségnyilatkozattal, a jelenleg is érvényes szerződésünkben olvasható feltételekkel.

Egészen biztos vagyok ugyanis abban, hogy továbbra is az ügyfelük kívánok maradni, és ezt a szándékomat akár hűségszerződés aláírásával is hajlandó vagyok kinyilvánítani.

Visszakérdeznék ellenben, Pintér Sándor kérdésére reagálva: nem gondolja-e, kedves Pintér Sándor, hogy belügyminiszterként az eset után végig kellene gondolnia, hogy továbbra is az első embere akar maradni annak a minisztériumnak, amely nem segít baj esetén az állampolgároknak?

Nem gondolja-e, kedves Pintér Sándor, hogy kormánytagként az eset után végig kellene gondolnia, hogy a választópolgároknak szükségük van-e egy olyan kormányra, amely nem segít baj esetén az állampolgároknak, ellenben mások pénzéből folytat ennek a ténynek az elleplezésére irányuló kormánypropagandát?