Szaniszló úr, gratulálnom kell Önnek.
Ön egyszemélyben bírta tajtékos tiltakozásra az izraeli és az amerikai nagykövetet, illetve a teljes magyar liberális és baloldali garnitúrát. Ez nem akármilyen teljesítmény, de mindenképp elismerésre érdemes.
Öntől most visszakéri a díjat a miniszter, megalázó, gyáva módon. Ez legyen már az ő baja, nehéz napjai lehetnek. Önön múlik, hogyan dönt, de bárhogyan is tesz, győzni fog. Győzni, egyrészt egy szánalomra méltó, gyűlölködő kompánián, másrészt egy meghasonlott, gyáva, helyét nem találó, megfelelési kényszerpályán keringő társaságon.
Amire az EU, az IMF és a nemzetközi karvalytőke sem volt képes, két nagykövet „kérése” és pár felhúzott szemöldökű, itthon világhírű értelmiségi könnyed köhhentése elegendő volt: az Orbán-kormány és Balog miniszter úr bizony térden állva csúszkál elnézésért esdekelve.
Ám a „megbocsájtás” nem fog bekövetkezni soha. Gyógyíthatatlan sebnek tűnik a jobboldal testén az örök megfelelési vágy, a kegyelemért könyörgés, a „jobboldali volnék” íztelen, szagtalan semmilyensége, ennek egy újabb állomása a Szaniszló-ügy. De senki ne higgye, különösen Ön, Balog miniszter úr, hogy valaha lesz megbocsájtás, hogy lesznek majd látványos baloldali gesztusok, hogy nem ott folytatják, ahol 2010-ben abbahagyták.Ott fogják. Ismét lesz csendes, de annál hatásosabb anyagi és szellemi elhallgatás, még csendesebb retorziók, amelyek nem kerülnek címlapra, nem tiltakozik miatta az amerikai nagykövet, és nem fog fájni senkinek. Csak nekünk.