Az eszakhirnok.com cikkére reagál Bujdos  szerkesztő a boon.hu oldalon. Nézőpont: Más fontos helyek
Melyik millióról ne lenne elmondható a Mi Városunkban, mennyire hiányzik más fontos helyekről. Bujdos Attila írása.

Vitát kavart egy befolyásos kormánypárti politikus, pártja helyi gazdasági szakértője a kijelentésével, miszerint nagyon hiányzik majd más fontos helyekről az a 300 millió, amit a miskolci önkormányzat a szimfonikusokra költ el. Ha azt vesszük, valójában mennyi információt tartalmaz az idézett mondat, nehezen érthető az ügyben megszólalók indulata. Ez a mondat ugyanis lényegében semmiről sem szól, és semmilyen következménnyel nem jár: nem a javak újraelosztását, hanem csak egy politikus alaposnak nehezen tekinthető véleményét rögzíti. Foglalkoznunk sem igen kellene vele. A beszélő nem segít eligazodnunk a gondolati rendszerében, a képzeletünkre bízza, melyek lennének azok a más fontos helyek, így lehetetlen is eldöntenünk, hogy tényleg jobban dolgozna-e a pénz amott, mint emitt. Ráadásul ebben a nyelvi környezetben ezekkel a más fontos helyekkel egy polcon maradnak a szimfonikusok, akkor meg már miért ők húznák a rövidebbet. Azért is szerencsétlen, hogy éppen a zenekart tette szóvá, mert felemlegethette volna például a képviselők fizetését, a szakértői díjakat, a megrendelt, kifizetett és soha nem hasznosuló tervek árát, a mélygarázsépítésnek nevezett bombatölcsér építési költségeit, szóval tényleg bármit, ami abban a pillanatban az eszébe jut, nyilván ugyanígy teljesen önkényesen. Melyik millióról ne lenne elmondható a Mi Városunkban, mennyire hiányzik más fontos helyekről. Nyilván fontos minden olyan plakát is – még jó, hogy tellett rá –, amelyen most azt állítja a városháza, lenyomták az adósságot. Ez 25 milliárddal kevesebb ma, mint 2010-ben, a korábbi vezetés idején. És igazán nem okvetetlenkedés, de szerintem még az ezekre a plakátokra elköltött millióról is elmondható, lett volna a számára más fontos hely.
Mégsem nevezném fölöslegesnek, hogy ez a befolyásos képviselő szóba hozta ezt a témát. Sőt bizonyos értelemben a helyi közbeszéd lényeges pillanatának érzem ezt, felhívásnak: kiállhatnának a többiek is, elmondani szép sorban, mit gondolnak, mert a téma amúgy nem közkeletű: mire akarják, hogy jusson, és mire nem, mit várnak, hogyan nyerjen értelmet a pénzköltés ott, amire futja. Milyen város épüljön a polgári hagyományok, az ipari örökség düledékein, már ha a költségvetéssel nem szimplán a jelen megúszása, hanem a jövő szolgálata a cél. Indokolt lenne vállalni az értékválasztást annak, aki dönt, bármi legyen is az érték, így lenne becsületes, és így lehetne érvelnie ellene vagy mellette bárkinek, akinek van még mondandója. Lehet, nem kevésbé volna indulatos a vita, de több teret engedne az értelemnek, és részesévé tenne a saját közös sorsunknak.
– Bujdos Attila –