Most hétvégén szombaton egy hirtelen ötlettől vezérelve el látogattam a szomszéd fitnessteremben található Boot Camp edzésre. Valójában már régóta terveztem, amióta egyszer a hegyen futottam Temesi Danival, aki edzőként tart Boot Camp edzéseket.
Mi a Boot Camp?
A Boot Camp napjaink legnépszerűbb, és leghatékonyabb edzésmódja a tengerentúlon. A US Army újoncokat kiképző tematikájában alkalmazott fizikai módszerek adaptációjáról van szó, mely a hétköznapi ember számára is elérhetővé teszi azt a fittségi állapotot, mellyel a résztvevők mindennapi életük során megnövekedett teljesítőképességet érhetnek el.
A helyszínen meglepődve vettem észre, hogy míg a futásnál túlnyomó részt fiúk vannak többségben, itt teljesen kiegyenlített a férfiak és nők aránya. Alapvetően teljesen kedvesen fogadott a látszólag összeszokott társaság. Mivel a bal térdem mostanában nem a legjobb, felsőtestre meg évek óta nem dolgoztam, így mentsvárként elvittem a fényképezőgépemet is. Talán jól jöhet még. 🙂
Az egész olyan volt mint egy iskolai testnevelésóra bemelegítése, csak nem a szűkre méretezett 45 perces óra első 10 percében tartott, hanem másfél órán keresztül. Olyan érzésem volt, hogy ennek soha nem lesz vége.
Jól indult: fogócskáztunk, mint a suliban. Intézményesítettük a másik nem érintését, így ki is alakult egy testi kontaktus. Belegondolva jobb lehetőséget ad az ismerkedésre, mint egy szórakozóhelyen. Kiszemelünk valakit, kergetjük, megfogdossuk, de még a nevét sem tudjuk igazából. Kicsit ellenkezik, aztán beadja a derekát. Persze ezt a randit megtöri a közösen végrehajtott négyütemű fekvőtámasz. Ebbe a násztáncba szolidaritásból mások is bekapcsolódhatnak. Mint „új fiú”, jelentős szerepet vállaltam az üldözött és az üldöző szerepéből. Igyekeztem beilleszkedni, de azt hiszem, a legtöbb fekvőtámaszt én csináltam.
A foglalkozás jól elkülöníthető 5-6 blokkból állt. 2-3 blokkban a terem két végében hajtottunk végre különböző testnevelő gyakorlatokat: fekvőtámasz, felülés, gyakorlat plankolás közben, négyütemű fekvőtámasz stb. 10 ismétlésszámról indult a sorozat, azaz 10 fekvőtámasz, kocogás a terem másik végébe, 10 felülés, megint kocogás, aztán 9 fekvőtámasz.
Én matekból elég jó voltam, de ilyen körülmények között nem ment a számolás, 10-9-8 ig egész jól követtem, aztán találomra jöttek a számok, majd a többieket figyeltem mennyiénél járhatnak, akkor én ráváltottam ötökre majd négyekre, aztán amikor mindenki abbahagyta, én is. A 2. feladatsornál már megborultam, a kitöréseket még mosolyogva, de a fekvőtámaszoknál „kampec doloresz”, a számolásban nem jutottam el egyig. Egyszerűen annyira elfáradtam, hogy Dani lelkesítő kiáltása sem emelte meg a testemet. Menthetetlenül elbuktam.
A következő blokkok a köredzésekről szóltak. Időre kellett különböző gyakorlatokat csinálni. Volt TRX, némi súlyzózás, „sittelés” és még sorolhatnám. A lelkesedésem eddigre már nem volt olyan magasan. Azt vettem észre magamon, hogy eljött az ideje, hogy egy-két képet is készítsek a társaságról. Ez a rész egész jól ment!
A társaság egész jól bírja erővel. Különösen egy Nóri nevű lány alázott rendesen. Valójában minden gyakorlatsorban gyorsabb volt szabályosabb, erősebb és kitartóbb.
A Boot Camp (vagy hívhatjuk akár felnőtt tesiórának) kiváló edzésforma csoportok kellő átmozgatáshoz. Nemcsak erőnlétet ad, hanem bőséges izomlázat is. Télen terembe kényszerült a csapat, de jó idő esetén (talán már jövő héttől) a Margitszigeten tartanak erőnléti szeánszot. Én elképzelhetőnek tartom, hogy a szombati szigeti futásaimat úgy időzítem, hogy pont becsatlakozzak a fogócskába.