Lyukas csizmák, szakadt, átázott egyenruhák, totális fejetlenség. Fél napokat késő riasztások, ember- és eszközhiány.
A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete elküldte a Népszavának azokat a leveleket, amelyeket a terepen dolgozó tűzoltók, illetve parancsnokaik váltottak egymással. A lap ezeket a Népszava Online-on tette közzé. Az üzeneteket – mint írják – változtatás nélkül közölték. Neveket viszont nem említettek, és a helyiségneveket is csak betűvel jelölték.

 

Íme a cikk:

Vérlázító hiányosságokat rögzítenek azok a március 14-i hétvégén történt belső levélváltások, amelyet a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete hozott nyilvánosságra. A levelek szerzői között egyszerű „vonulós” tűzoltók és magas rangú tisztek is vannak, akik állásukat kockáztatva járultak hozzá a közléshez. A személyes beszámolók tanúsága szerint a legsúlyosabb probléma a mentésirányítás totális hiánya volt: a feladatokat nem összpontosították egy kézben, a mentőcsapatokat anélkül indították útnak, hogy tudták volna, merre kellett volna menniük, továbbá a társszervezetek, a rendőrség és tűzoltóság közötti kommunikáció is értékelhetetlen volt.

A fejetlenséget tetőzte a rémisztő eszközhiány: előfordult, hogy a tűzoltóknál csak hólapát volt, de lámpa vagy rádió már nem, az egyenruhákból pedig csak egyet használhattak, így ha az elszakadt vagy átázott, cserére nem volt lehetőség, a mínuszokban fagyoskodva kellett folytatniuk a munkát. De több felháborodott hangú levél számol be a riasztási rendszer leállásáról is: volt olyan, hogy csupán félnapos késéssel érkezett be egy segélyhívás a parancsnokságra, egy tűzoltó levelében azt a retorikai kérdést tette fel: mi történt volna, ha éppen egy összeroncsolódott autótól jön a hívás, amelyben három gyermek van élet és halál között?

A leveleket a tűzoltó-szakszervezet a leveleket Pintér Sándor belügyminiszternek, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságnak és Szabó Máté ombudsmannak küldi el. Amint beszámoltunk róla, az alapvető jogok biztosa március 18-án jelentette be, hogy átfogó vizsgálatot indít a hókáosz kezeléséről; Szabó Máté arra kíváncsi, történtek-e mulasztások, visszásságok, amelyek sérthették az állampolgárok alkotmányos jogait, és miként teljesült az állam „életvédelmi kötelezettsége”.
A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete reményét fejezte ki, hogy a felső vezetés tanulni fog azokból a hibákból, amelyekről az alább közölt levelekben szó van.

Tallózás a tűzoltók leveleiből
„Hiányos és rossz állapotú védőfelszerelésben dolgoznak erőn felül a kritikus helyzetben a tűzoltók. Lyukas csizmák és szakadt védőruhák nehezítik a mentésben résztvevőket. Már 2010-ben is 1000 új védőruha hiányzott, mára már ez a szám a többszörösére nőtt. Sajnos elfogyott a 2011-12-es keret a 10 M forintos egységes rendészeti egyenruhára. A fekete színű gyakorló ruha használatát megtiltja az OKF 2013.12.31-el, így nem marad semmi, amit a tűzoltók zord időjárásban a bevetési ruha alá felvegyenek. Egyszerűen egy ilyen helyzetben majd megfagynak. A problémát fokozza, hogy a katasztrófavédelem által központosított 105-ös műveletirányítás nem tud kezelni egyszerre 3-5 jelzésnél többet. Az OKF által vásárolt, vagy talált döntéstámogató program, akkor is lefagy, ha nincs káresemény, így gyakori a riasztási közlemények több órás, akár fél napos csúszása.”

„Az új rendszer úgy van kitalálva, hogy a túlcsordulás esetén a bejövő hívást NEM VEHETED FEL. Ne tűnjön nagyképűségnek, de egypár avartüzes időszakot már megértem itt a cégnél, és idősebb, tapasztalt híradósok élből pergették a dolgokat a híradóban. Totális profizmussal vették fel a napi 20-30 vagy több riasztást. Ha nem volt benn szer, akkor közvetlen adták a másik városnak, ment minden flottul. Agyban megvolt, hogy nálunk pl. ki és merre jár és hallottuk is egymást a rádióban, tehát nem volt gond az sem. Ja, és nem voltak variálva soha a kárhelycsatornák sem. Ha ezt most elmondod egy civilnek, hogy a bejövő segélyhívását nem veheted fel, akkor nem hiszi el majd neked, pedig sajnos így van. Nem szeretek ilyet még gondolni sem, mert ez az, ami padlóra tesz, de ha egy összeroncsolódott autóból jön a hívás, ahol benn van három gyermek élet és halál közt????”

„Szerek (a tűzoltóautók – a szerk.), felszerelések, védőruhák:
– 1 védőruha kevés, mert mikor átázik nincs mit felvenni
– szereken rendszeresített lámpák akkumulátor miatt nem használhatóak
– a szerben nem volt fűtés, ami elég emberpróbáló volt
– szerek javítása kriminális, lassú és nem megbízható
– a szerfelszerelések kiöregedettek, ezért folyamatos problémák vannak velük, nem üzembiztosak
– a társszervekkel való kommunikáció nem megoldott”

„Nálunk szombaton berendeltek a vasárnapi szoliból 9 embert mondván, nagy szükség van rájuk az autópályán! Beérkeztek a laktanyába, beöltöztek védőruhába majd elindultak a megyére! Megérkeztek, és azzal fogadták őket, hogy mit keresnek itt! A megdöbbenés ült ki az arcukra, hiszen azt hitték, azért hívták el őket a családjuktól szombaton, hogy segíthessenek! Ezek után felültették őket egy buszra, és átvitték Tatára a csapatot! Ott megköszönték azt, hogy eljöttek, és még öt órán keresztül ingáztatták őket mindenhova, de egy kapavágás nélkül tértek haza! Tudom, ez is egy sikertörténet, de a kollégáim nem így élték meg!”

„A-ból 8 fő berendelve, majd mikor felértek a megyére megkérdezték, mit keresnek ott, senki nem kérte őket! Addig az emberek az autópályán fagyoskodtak!”

„A-ból is behívtak 5 főt, fölutaztak a megyére, majd B-be, és mielőtt oda értek volna, visszafordították őket, jöjjenek haza. Itthon egyelőre az az infóm, hogy önként és dalolva mentek, nem berendelés volt. Jó vicc a hivatástudattal.”

„Csütörtökön indultunk haza Budapestről 17 óra magasságában! Az M7-es autópályára simán felengedtek bennünket, pedig a tömegkarambol miatt már akkor le kellett volna zárni! El is jutottunk Martonvásárig, ahol letereltek bennünket a régi 7-es útra! Na, onnantól fogva lépésben araszolgattunk előre! Az araszolgatás folyamán több rendőrtől kértünk felvilágosítást a helyzetről, de ők sem tudtak semmit mondani, mert NEM VOLT INFORMÁCIÓJUK!”

Kétszer álltunk útközben több órát, egyszer rendőri felvezetés miatt vagy miért… másodszor nem is tudom, vártunk egy kárhelyparancsnokot, vagy nem tudom, de tény hogy, 4 óra kellett 100km megtételéhez. Eszközeink: 40 db szenes lapát volt, se rádió, se lámpa, se semmi, kaját civilek hoztak meg teát is (de ha jól tudom teát mi is vittünk, de az a buszunkon maradt). 4 buszból segítettünk ki turistákat, kocsikat kapartunk ki, illetve hóakadályokat szedtünk szét, és megjött egy osztrák hókotró, ami kb. 1 perc alatt odébb rakott annyi havat, mint mi 3 óra alatt…. Na, de az, ami a legfelháborítóbb volt, hogy a TEK segít…. TEK ült a Q7-esbe, ennyi volt, amit mi láttunk. A rendőrök rendesek voltak, adtak ők is teát meg irányították az álló forgalmat… Hajnalig voltunk ott.”

„Hólapát volt a buszon, és űrhajós önmelegítő kaja és tea is, ezzel nem volt gond (még költőpénz is volt a csapatvezetőnél vész esetére). Ami hiányzott: kommunikációs eszköz. Nem szeretném kifizetni a velünk utazó kollega telefonszámláját, akire a csapat volt bízva.”

„Szombat reggel 8 órakor leadtam a szolgálatot, 11 körül szóltak, hogy vissza kell mennünk, mert 12 után indul a busz velünk a hóban rekedt autók kimentésére. 13 óra előtt indultunk is A-ba felvenni a kollégákat, majd B-n 31-en voltunk a buszon, amit a Volán biztosított részünkre megyei megrendelés után. Miután teljes volt a létszám, közöltem a buszvezetővel hogy indulhatunk. Erre ő visszakérdezett, hogy hová? Mondtam neki, hogy aki a buszt rendelte, az csak megmondta, hogy mi az úti célunk. … Így jutottunk el az 1-es főút felé, haladtunk is az M6-oson, ott beszóltak, hogy azonnal álljon meg mind az összes busz a következő rádióforgalmazásig. Kerestünk egy pihenőt, és vártunk, majd közölték velünk, hogy forduljunk vissza állomáshelyünkre. Késő délután haza is értünk, azonnal jelentenem kellett a hazaérkezést, valamint az utaslistát elküldeni a megyére. … Hétfői szolgálatban kétszer is jelentettem a megye felé a kirándulással kapcsolatban, majd jeleztem a pk-nak (a parancsnokságnak – a szerk.) hogy mi lett volna, ha még dolgozunk is, mert a semmiről igen sokat kellett jelenteni.”

„A reggeli riasztás este 6 körül jött meg a pajzson (a tűzoltóság műveletirányítási rendszerében – a szerk.)!!”

„Műveletirányítással kapcsolatban:

– tapasztalat hiánya miatt ekkora volumenű káresetet nem tudnak átlátni
– nem volt egy személy, aki kézben tartotta volna az irányítást, több csatornára szétosztották a káreseteket, és utána nem lehetett elérni őket
– volt mikor több káreset volt egyszerre egy csatornán, lassú volt az intézkedés
– információhiányosságok miatt többször előfordult, nagy kerülővel tudtuk csak a kárhelyet megközelíteni
– a hangnem, amit velünk szemben megengedtek maguknak, felháborító volt
– a védőitalról és az ellátásról magunknak kell gondoskodni, mert hiába látják, mekkora a káreset, nem foglalkoznak velünk
– több esetben kérni kellett, bírálják felül a döntésüket, mert a Daru 500m.-re ment el mellettünk, és többszöri kérésre küldték csak oda hozzánk egy 5 perces munkára
– volt jelzés, ami elveszett a rendszerben
– ha tanácsot kapnak, akkor azt okoskodásnak veszik, pedig segítő szándékkal próbáljuk, de majdhogynem kikérik magunknak
– a helyi ügyeletesekkel nem kommunikálnak, akik helyismeretükből és tapasztalatukból adódóan másodpercek alatt oldanák meg a dolgokat.”