Szaniszló Ferenc és a szólásszabadság.  A 2014-es választások már javában zajlanak. Megbillent a kormány „hajója” a márciusi „hóesés” miatt. Bár szerintem inkább egy médialufi volt az egész, de hatásosan ütötte a média a kormányt, az tény. Aztán itt ez a következő ügy, Szaniszló Ferenc március 15-i kitüntetése. A láthatóan nem kormánypárti újságírók – így hívom őket, habár az újságírók egymást „szebbnél-szebb” jelzőkkel illették, akár egyik, akár másik oldalon is vannak – olyan írásokat tesznek, tettek közzé, amilyen színvonallal én szerintem, még nem találkoztam.

A „kettős mérce” országában a szólásszabadságnak van-e létjogosultsága, tehetném fel a kérdést, vagy csak az jelenhet meg a média világában, amit az ún. „balliberális” médiacenzorok megengednek. Nyilván ez az elérendő cél…
Szóval sajtószabadság. Erről is szól a Táncsics-díj.
Szerintem a miniszter a legnagyobb hibát akkor követte el, amikor magyarázkodni kezdett. Ha én lettem volna a miniszter figyelemre sem méltattam volna a rágalmakat. Ez a helyzet, amikor mindenkit „összeszaroznak”. A miniszter pedig liberálisabbnak akart látszani, az egykori liberális pártiaknál. Kizárt, hogy egyetlen műsorát is látta volna Szaniszló Ferencnek. Sőt, akik most mocskolják, merem állítani, hogy most kerestek rá a youtube-on, hogy miket is mond ez az ember.
Lehet-e beszélni ma Magyarországon olyan témákról, amik az I. Világháború óta kibeszéletlenek a magyar társadalomban? A jelenleg tiltakozók szerint nem lehet, sőt TACE-mondja a latin! Kettős mérce ismét! A félig töltött vizespohár jut eszembe. Ha veled beszélek, azt mondom félig tele, ha pedig mással beszélek azt hangsúlyozom, hogy félig üres!
Minden relatív mondhatnánk. Nem is lehet elvárni, hogy mindenkinek tessék, amit csinálnak. Egyébként, akik most vissza adogatják a díjaikat a Horn-, a Medgyessy-, és a Gyurcsány-kormány alatt kapták. Következtetésem mennyire vehetem komolyan az ő visszaadogatásaikat? Na jó kivéve Hardy Mihályt, aki még húsz évvel ezelőtt kapta, de akkor még nem két Magyarország volt, hanem egy, bár az ő világnézete is közismert. De mi van azokkal akik nem adják vissza a díjaikat, azok mind a Szaniszlóval értenek egyet? Provokatív a kérdés tudom. Továbbá, akik visszaadják a díjat, a pénzt is visszaadják vele? Erről nem esik szó. Két Magyarország van.
A mai helyzet, miszerint hogy ennyire nem tolerálják egymás nézeteit az emberek, nem tudom mióta van? Vagyis van sejtésem. Azért ott van a felelőssége azoknak, akik ezt a helyzetet megteremtették Tisztelt Hölgyeim és Uraim.
Mindenkinek van véleménye ez így van jól. Viszont egy magyar állampolgár emberi méltóságát nem tisztelőt milyennek gondolunk? A tisztesség valahol ott kezdődik, hogy elfogadom a másik embert, mint embert. Igaz lehet, hogy egyetlen gondolatát sem tudom elfogadni, de attól még egzisztenciálisan létezhet.
Aki áramot vezet a kerítésébe, hogy megvédje vagyonát, az ugye súlyos bűn, de a kettős mérce országában, az már szóra sem érdemes, hogy azelőtt és azután többször betörő „állampolgároknak”, emberéletet veszélyeztetőknek csak jogaik vannak és az ő tettük nem bűn, vagy inkább úgy mondanám „nem tétel”?
Ezért nem értem, hogy miért baj az, ha van egy ember, aki egy tv műsorban beszél azokról a dolgokról, ami őt érdekli, esetleg mást mond, mint a MÚOSZ újságírók. Sajtószabadság van. Szerencsére! Ez a demokrácia. De az is jó, ha az xy rádió műsorvezetője meg más véleményen van. Ez is a demokrácia, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. Szóval számomra visszataszító, ami itt most folyik. A stílus az, ami elfogadhatatlan.
Még valamit, a kormány és a jobboldal népszerűsége kicsit csökkent a 2010-es választások óta az igaz, de még mindig a „konzervatívok”-é a többség. Az ilyen ügyek, ha jól látom a szétesett baloldali ellenzék összeterelését szolgálják. Végezetül azt látom, hogy a józan gondolkodású magyar embereket gyanakvással töltik el, azok a dolgok, amik ezen ügy kapcsán olvashatóak az interneten. Akit ennyire támadnak, ott valami tabu lehet a háttérben. Megkérdezem mi is az?