Miért utálja az egyházat a  világ? Nem az Isten tehet róla, hogy húsvétkor gyomorforgatóan nagyokat ájtatoskodnak nyilvánosan a „keresztény” politikusok és a velük szimbiózisban élő egyházfők, miközben csodálkoznak, hogy úgymond rohamosan „szekularizálódik” a nyugati világ, hát ez az ünnep is is milyen csúnyán „elvilágiasodott”, locsolás, berúgás, sonka és Bilagit, ennyi maradt az egykori szent áhítatból. Csodálkoznak, hogy mekkora a vallásuk elutasítottsága, és azt bizonygatják, hogy erről a humanista ideológiák tehetnek, amik fölcserélték az istenközpontú világképet az emberközpontúra. Komolyan azt hiszik, hogy az egyház iránti ellenszenvről az ateisták, a liberálisok, az agnosztikusok, meg ezotérikusok tehetnek, vagyis az egész, ítéletre érett, istentelen világ – keresztényüldözésről beszélnek Nyugaton, kirekesztettségről. Nem tehet róla az Isten, hogy ezek az egyházak megfeledkeztek az alapvető keresztény attitűdről, ami persze hogy nem a vádaskodás és ítélkezés, hanem épp az önvizsgálat lenne: „mea maxima culpa”.
Tényleg nem az Isten tehet róla, hogy az egyház máig sem mer szembenézni a saját sötétségével, nem mer térdre rogyni és bűnbánatot tartani amiatt, hogy ordas ideológiák fészkévé lesz, ehelyett újra és újra elhazudja, hogy mi vagyunk a szentek és bölcsek és igazak, akik tudjuk, hogyan kell helyesen élni, hogy helyes a keresztény elképzelés az ideális, vagyis heteroszexuális, sőt nagycsaládos, középosztálybeli, fehér egyháztagról, aki fizeti az adót vagy a tizedet, szépen köszön, nem káromkodik, nem néz pornót, és tán nem is kakál büdöset; az egyebek meg minimum térjenek meg (=legyenek olyanok, mint mi), vagy viseljék az átkot, tiltsuk be a filmjeiket, a képeiket, az „ateista liberális propagandát” .
Itt ez a jó Ferenc. Kedves fazon, és arról beszél, hogy újjáéleszti a missziót – de vajon tudja-e, hogy ez a világ számára csupán annyit tesz, hogy több lesz a képmutató és hiteltelen vallási propaganda?„ Közvetlenebb lesz az új vezetés az egyháztagokkal” – nagyszerű, és ez ugyan kit érdekel a katolikusokon kívül? Miért nem hirdette még meg az átfogó küzdelmet az elburjánzott pedofilia ellen? Miért beszél addig misszióról, amíg a gyerekünket nem merjük a pap közelébe engedni?
Nem az Isten tehet arról sem, hogy máig tart az átpolitizáltság: nem azt állítom, hogy az egyház nem politizálhat (miért ne?), de a gyűlölt „világ” javaiból való lehető legnagyobb részesedés, a politikai hatalomra való törekvés, ami Magyarországon még durvább lett, mint Németországban vagy Angliában, botrányos – lásd az elmúlt két évet. Érthető, ha az emberek nem akarják semjénviktoroktól hallgatni az evangéliumot, sem Orbán-apologéta papoktól, sem Békemeneten vonuló prédikátoroktól.
De tényleg nem az Isten tehet minderről. A húsvét igazi hőse, az emberként megfeszített és feltámadott Isten nem ilyen. Ő nem a personal branding végett mossa meg mások lábát, hanem igazi alázatból. Ő a vérét adja azokért is, akik gyűlölik, és eszében nincs vádaskodni, mert szeret – ilyen a természete. A mai egyházak legnagyobb hibája az, hogy aki velük találkozik, nem látja tőlük Jézust. Ki az, akinek az ítélkező, szemforgató, „üldözött” nyugati egyházakról Jézus jutna eszébe?
Tisztelet, persze, a kivételnek. (Amit nagyítóval kell keresni, mégis érdemes.)