Az Indexnek nincs miért megváltoznia, és reményei szerint nem is fog azután sem, hogy befejeződik az a folyamat, ami most zajlik, a korábban felmondott kollégák távozásával és az újak érkezésével – állítja Dudás Gergely, az Index nemrég kinevezett és a szerkesztőség által megerősített főszerkesztője. A személyi változások április végéig eltartanak, de már most vannak új nevek: érkezik a laphoz többek között Pándi Balázs, Dezső András a Hvg.hu-tól és Panyi Szabolcs, a Véleményvezér szerkesztője.

 

Beültél Uj Péter egykori szobájába? (Mészáros Zsófi, Dudás Gergely elődje nyilatkozta azt a Kreatív Online-nak, hogy nem ül be UP szobájába. – A szerk.)

Nem, nem ültem be, és nem is fogok. Szerintem inspiráló a szerkesztőségben, a többiekkel együtt ülve dolgozni. Jobb benne lenni a sűrűjében, mint elkülönülve.

Mennyire nehéz Mészáros Zsófi és Uj Péter után az Index főszerkesztőjének lenni?

Az biztos, hogy magasra tették a lécet. Ha jól emlékszem, Zsófi is valami olyasmit mondott, hogy nem szeretne és nem is tudna olyan lenni, mint UP, én se szeretnék és nem is tudnék olyan lenni, mint ők voltak. De nem is ezt várják tőlem.

A helyzet azért ugyanakkor más is, mint ami akkor volt, amikor Zsófi lett a főszerkesztő. Akkor csak UP ment el a szerkesztőségből, most a csapat meghatározó tagja is távoztak. Ekkora elvándorlás nyilván nem csak kifelé rossz üzenet, de befelé még inkább, rossz hangulatot teremt a szerkesztőségben.
Mit lehet ez ellen tenni, mivel lehet motiválni
a maradókat?

Nagyon fontos emberek mentek el, ez igaz. Nemcsak szakmailag, hanem emberileg, hiszen a barátainkról van szó. Az Index azért is olyan jó munkahely, mert sok személyes és baráti kapcsolat is működik benne. A távozások már csak ezért is nyilván megviselik érzelmileg a szerkesztőséget. Van egy gyászidőszak, nyilván, aztán fel kell mindenkit rázni – szakmailag egyébként most sem látszik az újságon, hogy egy nehezebb időszakban vagyunk. De muszáj a dolognak más vetületeit is nézni: hét olyan ember megy el, akik státuszban voltak, a szerkesztőségben pedig több mint 70 ember dolgozik. Tehát egyfelől a helyzetet nem lehet elbagatelizálni, mert fontos emberek mennek el a szerkesztőségből, de ugyanakkor arról sincs szó, hogy a megmaradt nagy csapat ne folytatná ugyanabban a minőségben és hangulatban tovább a munkáját. A lapnak mindig is erőssége volt, hogy folyamatosan meg tudott újulni, vonzotta és vonzza azokat az embereket, akik közül ki tudjuk válogatni, hogy kikkel szeretnénk együtt dolgozni. Az új emberek, köztük sok fiatal sok újdonságot és lendületet is hoznak a szerkesztőség életébe.

A hangadók egyelőre inkább csak temetik az Indexet, mert úgy gondolják, alapemberek távoztak. Hogyan lehet ezt a képet megváltoztatni?

Azt azért nem látom, hogy bárki is temetne.Ez nem egy reális kép, egy napi 5-600 ezer olvasót elérő és kiszolgáló hírportál vagyunk, nehéz is lenne bármit temetni. De azt is túlzás lenne hinni, hogy valódi hangadókról, széles körben terjedő véleményről lenne szó.

Ha egy szerkesztőségből elmegy tíz ember, akik közül többen alapembernek számítanak, ráadásul már korábban is távoztak ilyen fontosságú emberek, akkor ezt nehéz másként értelmezni. Nyilván sokan gondolják azt és talán joggal, hogy az Index már nem lesz a régi.

Néhány, nem is igazán olvasott blogon megjelent írás hangulatából azért kár lenne általánosítani, persze ezek is elérnek a szerkesztőséghez, és emiatt ez belül kezelendő probléma, de azért ez maximum egy nagyon szűk kör véleménye. Volt idő, amikor Tóta W. Árpáddal azonosították az Indexet, aztán meg mással. Nagyon sok, a brandhez szorosan kötödő, azt építő tartalmunk van most is, a Comment:com-tól a Képviselő Funkyn át a még fiatal Napi Rajzig. Látni kell azt is, hogy a megújulás minden szervezetnek jót is tesz, persze az nem biztos, hogy jó, ha ez ilyen sebességgel történik. És az Indexben bőven van folytonosság is: azok közül, akik most elmennek, ketten-hárman voltak ott már akkor, amikor én kilenc évvel ezelőtt elkezdtem a szerkesztőségben dolgozni, a maradók között 7-8 ilyen ember is van. Egyébként másfél évvel ezelőtt, amikor Uj Péter elment, ugyanez történt. Rossz volt a sajtónk, ha úgy tetszik, temették az Indexet, mindenki rosszkedvű volt. Aztán a csapat megrázta magát, bizonyos szempontból felszabadult. Nagyon jó volt az újság, mint ahogy most is nagyon jó. A távozások sok kreatívenergiát is felszabadítanak azokban, akik maradtak, dolgozik bennünk az, akár a negatív véleményeket is hallva, hogy bizonyítsunk.

Miért vállaltad el a főszerkesztői felkérést, miért nem csatlakoztál azokhoz, akik UP-pal tartanak?

Lehet itt a jelzőket ragozni, de azért ez egy óriási feladat, kihívás, ami elől nem lehet elugrani, mert nem minden nap találja meg ilyen feladat az embert. És én nagyon komolyan gondolom, hogy az Index ma a legjobb újság, és azt is, hogy ez a helyzet nem is fog megváltozni. Rengeteg olyan ember maradt a csapatban, akikkel szoros a kapcsolatom, és akikkel nagyon jó együtt dolgozni. Hogy miért nem mentem? Majdnem annyi embert hívtak még, mint ahányan végül elmentek. Szerintem mindenki egy picit másért ment el, vagy maradt. Az is igaz ugyanakkor, hogy én nem látom egyelőre eléggé kiforrottnak azt a koncepciót, amivel Uj Péter oldala indul. Mindenki személyes döntést hozott, én abban láttam a jövőmet, hogy maradok. Én kilenc éve vagyok az Indexnél és közben többször változott a munkaköröm. Bár nem feltétlenül gondoltam volna, hogy ilyen sokáig dolgozom majd egy munkahelyen, de azt érzem, hogy bőven van még előttem feladat. Miközben persze tudom, hogy akik mentek, azok is nagyon szeretettek az Indexnél dolgozni.

Jövőre választások lesznek, és már 2010 előtt is az történt ebben az időszakban, hogy azt megelőzően elindult a piacon egy-két online hírportál, amik aztán megszűntek. Mekkora jövőt jósolsz most egy egyelőre körvonaltalan, új közéleti tartalmú oldalnak?

Én maradtam, így nekem nem kell ilyen típusú kockázatokkal foglalkoznom. Akik elmentek, egy szép kihívást, feladatot vállaltak, belevágtak egy új kalandba, tényleg sok sikert és szerencsét kívánok hozzá, de nem az én tisztem ezzel kapcsolatban jóslatokba bocsátkozni. Kíváncsian várjuk, hogy mit és hogyan fognak csinálni, mi pedig tesszük tovább, amit eddig. A cikk folytatása itt.