Emil KaloAz ágymellől nyugdíjba vonuló növér.Páncél Kati.
Ritka.
A jó nővér nélkül az orvosi tevékenység semmissé válhat.Egy team-ben dolgozunk.Ha igaz,hogy az orvosi munka anyagilag és társadalmilag nincs megbecsülve,hatványozottan igaz ez a nővérekre.Talán ezért is kevés az ágymellől nyugdijba vonuló nővér.Jómagam a nővéri munkát mindig,minden beosztásban nagyra értékeltem.Talán ezt Ők is érezték és szerettek/szeretnek mind a mai napig.
Névszerint egyet kiemelve biztos vagyok,hogy közűlük senki nem haragszik meg rám.Páncél Katiról van szó.Munkatársai,és a betegek is csak az elismererés hangján szólnak róla.Közel egy időben kezdtünk dolgozni és mentünk nyugdíjba.Jól emlékszem első sziveszteri ügyeletemre,amikor Katinak este 10-kor lejárt a műszakja,majd buszsofőr vőlegényével éjszaka a várost járta lépcsőn ülve és reggel ismét szolgálatba állt.Ott voltam lakodalmán,résztvettünk egymás szüleinek temetésén és munkahelyi bucsuztatásán. Együtt voltunk jóban rosszban.Gyakorlatilag minden kezdő nővér az ő keze alatt kezdte osztályunkon a munkát.Kati tanitványai hamarosan az osztály elitgárdájába az íntenzívre kerültek,de Katit Ők sem felejtették el.Ha valamit elfelejtettem,vagy hibáztam,mindig udvariasan jött és kért,hogy megcsinálnám e neki azt ami az én kötelességem lett volna.Nyugdtan ültem le közéjük szalonnázni.Helyet szorítottak.Kérdezett,tanult és soha nem akart a betegágytól elszakadni.Két gyereke mellett a betegek éltették.Hívatását 41 éven át teljesítette.Nagyon sok Páncél Katira lenne szükség.Én mégegyszer köszönöm Kati,hogy veled dolgozhattam.