A Labancz Anna-gyilkosság címmel  a napokban jelenik meg Asperján György dokumentumregénye a harminchat éve meggyilkolt, legendás szépségű ápolónő rejtélyes haláláról. A szerző is arra keresi a választ, amire az elmúlt évtizedekben nyomozók sem tudtak válaszolni: ki ölte meg Labancz Annát?

 

Harminchat év telt el azóta, hogy Miskolcon rejtélyes körülmények között megöltek egy legendás szépségű ápolónőt. Labancz Anna meggyilkolása a magyar kriminalisztika egyik legismertebb ügyévé vált, melynek azóta sincs megoldása. A gyanú árnyéka sokakra rávetült, a Kék fény című, akkoriban indult bűnügyi műsor jóvoltából egy ország fogott gyanúba miskolci orvosokat, mérnököket, vezető beosztású férfiak otthon élő feleségeit. A találgatások fiatal szakemberek pályafutását törték ketté, családokat tettek tönkre. A rejtélyt nyomozók generációi próbálták megoldani – sikertelenül. A gyilkosság 1990-ben elévült, a tettes kiléte azóta is titok.

Labancz Anna huszonhárom éves volt, amikor 1970. április 19-én a megyei kórház nővérszállójának ablakában leszúrták. Idén lenne hatvanéves. Az ügyön dolgozó nyomozók rég nyugdíjba mentek, többen nem is élnek már közülük. Az akkor gyanúba keveredett személyek többsége ugyancsak idős ember, akinek az életében fordulópontot jelentett az elhíresült bűnügy. Volt olyan orvos, aki Miskolcról Sátoraljaújhelyre költözött, de ott is rajta maradt a bélyeg. A pletyka és a suttogás elől Budapestre menekült özvegye pedig érdeklődésünkre telefonon annyit mondott, a Labancz Anna-ügy tönkretette családi életüket.

Bár a rendőrség hivatalosan csak 1990-ben nevezte meg gyanúsítottját – elegendő bizonyíték nélkül azonban ellene sem emeltek vádat -, az eset árnyékot vetett szinte mindenkire, aki kapcsolatba került az üggyel. Labancz Anna a halála után lett legendává, legalábbis erről árulkodik, hogy az első rendőrségi jegyzőkönyvekben hibásan írták a nevét, melyben a „Labanc” név szerepelt. A bűnügyhöz tapadó titokzatosságból gyorsan mítosz épült. Ezt táplálta például, hogy szülőfalujában, Sajópetriben, ahol Labancz Anna édesapja titokzatos körülmények között veszítette életét, arról kezdtek suttogni, hogy a családot átok sújtja. Pletykák keringtek a nővérszállón élő, a megyei kórház szemészeti osztályán dolgozó ápolónő orvosokhoz való viszonyáról is, melyeknek az adott alapot, hogy a család diplomás emberhez kívánta feleségül adni, édesapja kifejezetten egy mérnök vőben látta a család felemelkedésének esélyét. Tény, hogy Labancz Anna a miskolci műszaki egyetem klubjaiba járt szórakozni, esténként rendszeresen táncolt és a leendő vagy frissen végzett mérnökökkel flörtölt, de orvosok is akadtak csodálói között.

 

Féltékeny férfi, kikosarazott udvarló, mellőzött szerető akadt épp elég. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozói évtizedeken át birkóztak a rejtéllyel, sokat tapasztalt rendőrtisztek meggyőződéssel hitték, hogy ismerik a gyilkost. Lapunk 2005. szeptember 3-i számában közreadtuk Solymosi István nyugalmazott bűnügyi osztályvezető véleményét, mely szerint a gyilkosságot egy akkor tizenhét éves, reménytelenül szerelmes kamasz fiú követte el, akit később egy másik gyilkosság miatt húsz évre ítéltek, ma pedig – 54 évesen – egy latin-amerikai ország börtönében tölti kábítószer-csempészet miatt rámért büntetését.

Egy, a napokban megjelenő dokumentumregény szerint azonban az igazi tettes nem ő. Hanem egy Labancz Annával egykorú mérnök, aki egy rövid és beteljesületlen kapcsolat után éveken át zaklatta a fiatal ápolónőt még azt követően is, hogy az egyetem elvégzése után Gyöngyösre helyezték át, a Mátravidéki Erőműbe. A könyv szerzője Asperján György író, aki 1990-ben – az ügy elévülése után – belügyminiszter-helyettesi engedéllyel megkapta a teljes nyomozati iratanyagot, és az abban foglaltak alapján hónapról hónapra haladva, kronologikus sorrendbe illesztette az eseményeket. A könyvben meg is nevezi az általa feltételezett tettest, aki tudomása szerint ma hatvanéves és boldog nagypapa. A szerzőtől arra a kérdésünkre, hogy állítását tudja-e bizonyítani, azt a választ kaptuk: a rendőrség által rendelkezésére bocsátott dokumentumok alapján – magánnyomozása során – erre a következtetésre jutott. Asperján György azt állította: az ügy egykori nyomozói közül többen is alátámasztják ezt a feltételezését.

Az érintettek – köztük a feltételezett gyilkos – valódi nevükkel szerepelnek a dokumentumregényben, amit a szerző kérdésünkre így indokolt: „A Labancz Anna-gyilkosságról nem lehet úgy írni, hogy közben mondjuk Krapanyák Ilonkának nevezzük az áldozatot, de ha az ő nevét kiírjuk, nem hallgathatjuk el a többiekét sem.” Arra a kérdésünkre, hogy beszélt-e Labancz Anna általa feltételezett gyilkosával, a szerző azt felelte: nem hajlandó párbeszédet folytatni azzal, aki ezt a tettet elkövette, írói kötelességének és igazságérzetének eleget tett azzal, hogy könyvében leleplezte.

Daragó László, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának akkori vezetőjeként 1990-ben egy másik férfi gyanúsítottkénti kihallgatásának jegyzőkönyvét írta alá. Az időközben nyugalmazott alezredestől megkérdeztük, meggyőzte-e őt igazáról az író. A volt rendőrtiszt diplomatikusan azt felelte: nem egy kollégájának szinte rögeszméjévé vált a Labancz Anna-ügy. Sokat látott, rutinos nyomozók évtizedeken át hitték, hogy tudják, ki a gyilkos.

Csak éppen mást és mást tartottak tettesnek.   nol.hu 2006