Aki lagziba is futva jár.
Bogár János 31 éve nem tud leállni, 1200 versenyen vett részt, az edzésekkel együtt már nyolcszor kerülte meg futva a földet. Anyagi helyzete miatt nem jut megfelelő mennyiségű kalóriához, az orvos nemrég alultápláltnak minősítette, de ötvenhez közel ötödször is meg tudta nyerni a száz kilométeres országos bajnokságot. Élete legnagyobb sikerénél öt percet aludt az úttesten, hogy még ma is az elitben van, a húsmentes étrendnek tudja be. Negyvennyolc évesen a befejezés helyett keményebb felkészülésen töri a fejét, és azon, hogyan tudna szponzort találni.
Bogár János 48 évesen nyerte meg ötödik országos bajnoki címét a kisbéri 100 kilométeres versenyen. „Vannak, akik leírnak, azt mondják, öreg vagyok már, így persze bennem volt, hogy megmutassam az ellenkezőjét” – mondta az [origo]-nak az Encs EMU futója. „Az eredménnyel elégedett vagyok, mert nagyon erős volt a mezőny, és szerencse is kellett a győzelemhez. A nyolcórás idővel már nem annyira, igaz a hóval és a domborzattal is meg kellett küzdeni.”
Évtizedek óta az elitben
Az 1982 óta versenyző Bogár János a legtekintélyesebb ultramaratonos versenynek számító Sparthatlonon 1990-ben harmadik volt, egy évvel később megnyerte, és máig egyedüli magyar győztes a férfiak között. 1994-ben a 24 órás Európa-bajnokságon lett aranyérmes, 1992 és 1998 között hatszor nyerte meg a Bécs-Budapest futóversenyt. 1998-tól kezdve zsinórban három ob-t nyert 100 km-en. Az 1994-ben 24 óra alatt teljesített 263,17 km-es eredménye máig országos csúcs (az Eb-ken még most is rendre aranyérmet lehetne vele nyerni), emellett 100 km-en is országos csúcstartó.
Később sem esett ki az élmezőnyből, 2011-ben és 2013-ban újabb ob-aranyakat nyert 100 kilométeren, 2007-ben megnyerte a 212 km-es Ultrabalatont, ugyanabban az évben az év ultramaratonfutója lett Magyarországon. A Bécs-Budapest versenyen 2005-ben, 2007-ben és 2009-ben is harmadik lett, a legutóbbi két versenyt pedig ezüstérmesként zárta. A komoly sikerek ellenére nem a fenti címek a legkedvesebbek számára, hanem a szintén rangos versenynek számító madridi Világkupán elért sorozat, ahol hétszer bizonyult a legjobbnak.
Kölcsönből jut el a versenyekre
Bogár sikere nemcsak a kora, hanem a jelenlegi körülményei miatt is komoly eredmény. „A korábbi sikerszériáknak még megvolt az anyagi alapja, akkor szponzorok álltak még mögöttem, most viszont ég és föld a különbség a legnagyobb riválisok háttere és az enyém között.”
A napi 40-50 kilométernél többet szeretne edzeni | Forrás: MTI/Illyés Tibor
Bogár bajai a gazdasági válsággal párhuzamosan kezdődtek, 2007-ben még megnyerte a 212 km-es Ultrabalatont, a négyszeres Spartatlon-győztes Jánisz Kúroszt megverve, 100 km-en országos bajnok, és az év ultramaratonosa lett Magyarországon, ám azóta folyamatosan anyagi nehézségei vannak. „Támogatók híján el kell járnom dolgozni, ami rengeteg időt, erőt elvesz, ráadásul annyira keveset keresek, hogy az a szükséges kalóriát sem fedezi. Szakmai tanácsadómmal, a kétszer is a világ legjobb női ultramaratoniostának választott Bérces Edittel sokat agyalunk ezen, legutóbb azt mondta, nem is érti, hogy tudok még fennmaradni. Ő egyébként a saját pénzéből is segít, és az encsi önkormányzat is mellettem van, de ezen a szinten ez kevés. Legutóbb Aradra, Tatára és Kisbérre is kölcsönből tudtam csak elmenni versenyezni.”
Bár Bogár nem részletezte a pénzhiány okozta nehézségeit, a legeredményesebb magyar ultrafutónak számító Bérces Edit az [origo]-nak elmondta, egy héttel ezelőtt az orvos alultápláltságot állapított meg a futónál.
Egy átigazolás sokat segíthetne
A gondok ellenére az utóbbi években is tartotta a lépést az élmezőnnyel, a Bécs-Budapesten 2007-ben és 2009-ben is bronzérmes lett, tavaly és tavalyelőtt pedig a második helyen végzett. Idén a tavaszi ob mellett egy nemzetközi versenyt is megnyert, de egyelőre nem kezd el a nagyobb viadalok felé kacsingatni. „Őszintén szólva itthon el lehet lenni így is, örülhetek az ob-címnek, de az ott elért időeredmény harmatgyenge, a nemzetközi mezőnyben komolyabb teljesítmény kell.” A Fancsal nevű faluban lakó Bogár minden nap reggel nyolctól délig fut a Cserehátban, majd nyolc órát dolgozik az encsi sportcsarnokban, a napi 40-50 km-es távnál azonban többre vágyik. „Érzem magamban az erőt, simán bennem van, hogy újra hét óra alatt legyek 100 km-en, de ehhez újra napi két-három edzés kellene, amit lehetetlen egyeztetni a munkával. Ha volna támogatóm, újra belevágnék, de egyelőre edzek, ahogy tudok, és várom a csodát.”
Bogár az [origo]-n keresztül is igyekezett megüzenni, hogy szívesen váltana egyesületet, és ha olyan helyről kap ajánlatot, ahol megfelelő hátérrel, igazolt versenyzőként szerepelhet, hajlandó eljönni Encsről.
320 ezer kilométernél tart
Azt, hogy manapság is a legismertebb a neve az ultramaratonisták között, az állandósággal magyarázza. „31 éve itt vagyok, futok, egy évet sem hagytam ki, 1200 versenyen vettem részt, és az edzésekkel együtt 320 ezer kilométert futottam. Sokan eltűntek körülöttem az évtizedek alatt, pár generáción túlfutottam már, hála a jóistennek, hogy így engedi.”
Bogár az egyik legkeményebb versenyen, a Spartathlonon a férfi mezőnyében eddig egyedüli magyarként nyert. A 246 km-es versenynek 2011 óta magyar női győztese is van, Lubics Szilvia az [origo]-nak dögtelepekről, kóbor kutyákról és futás közbeni alvásról mesélt, amikor a spártai sikerről kérdeztük. „Olvastam a Szilvivel készült interjút, hasonlót én is átéltem, csak máshogy oldottam meg. Éjfél körül jött a holtpontot, azt mondtam magamban, én nem bánom, akármi lesz, aludnom kell egy picit. 30-40 fokos holdvilágos éjszaka volt, jó meleg aszfalt, nem járt arra senki, lefeküdtem az útra. Öt perc után úgy ébredtem, mint aki tíz órát aludt, aztán megnyertem a versenyt.”
Az egészen extrém körülményekkel járó Szahara-futást is megcélozta, ahol mindenkinek előre be kell fizetnie a temetkezési költségeit, ám ide anyagiak híján nem jutott ki. Létezik azonban olyan verseny, amire már ő sem megy szívesen. „A 48 órás futást egyszer próbáltam ki, de nem nekem való, ráadásul a 300 méteres köröktől szétment a forgóm, hónapokra le voltam lassulva.” Ezzel együtt nagyra tartja a legextrémebb viadalok menőit, különösen Sipos Istvánt, aki a világ leghosszabb pihenőnap nélküli futásának Guinness-rekordját 20 203 km-rel 264 nap alatt érte el, 10 ezer kilométeren pedig 128 nap 5 óra 41 perccel lett világcsúcstartó.
„Sokat futottam Pistivel, a világ szinte legjobb ultrásának tartom, le a kalappal előtte, de ő egy másik dimenzió. Nehéz elérni azt a szintet, hosszú évek kellenek hozzá, és nem csupán fizikailag, hanem fejben is.” Sipos a Sri Chinmoy által kialakított transzcendens jógának köszönheti eredményeit, ami a futással összekötött buddhista alapú belső út. „Valóban ez az út adja az alapját az emberfeletti teljesítményének, én is szerettem volna, de végül nem vágtam bele. Egy nagyon komoly életmód, kötött szabályokkal, nem csak arról szól, hogy időnként elmegy az ember templomba, vagy él valamilyen szintű belső életet.”
Hús nélkül jár a mezőny előtt
A magas szintű futást megalapozó háttérhez Bogárnál nem pszichés eszköz bizonyult a legfontosabbnak. „Harminc évvel ezelőtt elolvastam Schirilla György Vegetáriánuskönyvét, és másnaptól kezdve elhagytam a húst, mivel épp katona voltam, sorra adtam vissza a konzerveket. Villanásszerű váltás volt, és óriási szerepet játszik abban, hogy a mai napig ilyen jól bírom a versenyzést.”
A debreceni hosszútávfutó Láposi Gyula az övtáskájából csipegetett hideg pörkölttel frissíti magát, a már visszavonult tizenegyszeres Ironman, Kropkó Péter kolbászt evett verseny közben, de ahogy az [origo] korábbi elemzéséből is kiderül, az élsporthoz nem feltétlenül kell a húsevés. Bogár ennél is tovább megy, szerinte az ő sportágában nem csupán lehetőség, hanem egyenesen versenyelőny a vegetáriánus étrend. A futó ezzel együtt elismeri, a húsbomba hiányában van némi hátránya is. „A húsmentes ételek miatt hamarabb lemegy a vércukrom, és gyakrabban kell frissítenem a vetélytársaknál, erre főleg a szénhidrátot tudom használni. Ugyanakkor vegaként jóval gyorsabban regenerálódom, mint a többiek, ami többnapos versenyeken nagy előny.” Tanácsadója, Bérces Edit hozzátette, Bogár abból a szempontból is egyedülálló a mezőnyben, hogy a hosszútáv mellett a középtávon is jól fut, holott a kettőhöz másfajta izomzat szükséges. Legutóbb például egy 4,8 km-es terepfutó versenyt nyert meg Kassa környékén.
Bogár akkor van gondban, amikor nem engedik a biciklis kíséretet, mert a többiek tovább bírják frissítő nélkül, utóbbira extrém példát is látott. „Egyszer egy firenzei 100 km-es versenyen egy orosz a rajtnál befalt egy óriási darab szalonnát, aztán frissítés nélkül végig nyomta, és hét órán belüli idővel megnyerte a versenyt. Igaz, azután 40 évesen abbahagyta a futást az ízületei miatt.”
Akkor élvezi, amikor jönnek a bajok
A Spartathlont háromszor megnyerő svéd Rune Larsson könyvében 12 alapelvet fogalmaz meg a hosszútávfutónak, az utolsó szerint a versenyt végig élvezni kell. Bogár ebből a szempontból is kivételnek számít. „A könnyű kilométereken szinte unatkozom, akkor kezdem élvezni, amikor mondjuk a 24 órából 12 eltelik, és jönnek a gondok. Amikor már rosszul megy, és le kell győzni magam, számomra akkor kezdődik a verseny.” A svéd szerint folyamatosan a célhoz kell kapcsolódni fejben, Bogár ehelyett mindig szakaszokra osztja be a távot. „Spárta helyett például Korintosz lebeg a szemem előtt, aztán ahogy beérek, váltok a következő pontra.”
A 36 éves Muhari Gábor tavaly előbb Bogár országos csúcsát döntötte meg a hatórás futáson, majd új világrekordot állított fel 92 613 métert futva. A szolnoki futó Arthur Lydiard módszerét követve hirtelen ért el ugrásszerű javulást, a nagy intenzitású edzések helyett a lassú, kevésbé megterhelő futásokat előtérbe helyező eljárásról tanulmányt is írt. „Ezt én is megpróbáltam, de annyira belassultam tőle, hogy abba kellett hagyni” – mesélte Bogár. „Gábor valóban nagyon gyorsan robbant be, most viszont nem nagyon lehet róla hallani. Csak egy-két versenyen jelenik meg, de lehet, hogy éppen a Lydiard-módszer miatt van ilyen taktikája.”
A lagziba is futva megy
A Muhari világcsúcsa előtti hónapokban Lubics Szilvia első magyar nőként megnyerte a Spartathlont, Erdélyi Zsófia megnyerte a Las Vegas-i maratont, Tóth István pedig az északi sarki maratonon lett első. A hosszútávfutás hazai szereplői ennek ellenére nem tartották magyar sikersportnak a sportágat az [origo] elemzésében. Bogár nem vállalkozott értékelésre, és azt sem tartja sorsdöntőnek, hogy más hogyan értékeli őket. „A hazai elismertségünk nem túl erős, de nem is vágyunk rá. Vannak jó eredményeink, ha megjelenik, jó, ha nem, az sem zavar.”
Bogár számára nem csak az étrend biztosítja, hogy páratlanul hosszú ideje tudja tartani a tempót a mezőnnyel, hanem a kivételes hozzáállása a futáshoz. „Már a katonaságnál is kint maradtam hatvan kilométerekre a bakancsos futáson, azóta is mindent alárendelek a sportnak. Bármiről lemondok, akár egy lagziról is, vagy futva megyek oda, már úgyis megszokták.” Minden lehetséges versenyen elindul, évente negyven-ötven viadalon szerepel, míg a vetélytársak általában megállnak húsznál. „Ez az életem, itt érzem jól magam. Egy olyan világ, ahol nincs áskálódás, irigykedés, csak a futás számít.”