Villamoson hallottam…Erika Pereszlenyi (Jegyzetek) ekkor
Metrón:
– Most fogunk leszállni.
– Nem azt mondtad, hogy a Klinikák után kell?
– De, és most volt a Klinikák.
(szünet)
– Azt hittem, hogy azt mondtad, hogy a Klinikák után szállunk le.
– Igen, most hagytuk el a Klinikákat. Most fogunk leszállni.
(szünet)
– De nem a Klinikák után kell leszállni?
– De igen. Most jön a Corvin negyed, az előbb volt a Klinikák.
(szünet)
– Jó, csak én úgy értettem, hogy azt mondod, hogy a Klinikák után szállunk le.
– Mama, le kell szállni, az a lényeg!

 

Ma rám kacsintott egy BKV-ellenőr, amikor megmutattam neki a bérletem.

A Blaha és a Nyugati között megismertem egy komplett első randi történetét. A fiú felment a lányhoz, volt valami bénázás a dvd-lejátszóval, de aztán csak megnéztek egy filmet, megittak egy üveg bort, aztán a fiú éhes lett, lementek valami kajáért meg még egy üveg bort is vettek, aztán hajnalig beszélgettek mindenféléről, párkapcsolatokról is úgy általában, a lány végig nem mondta ki, de lebegtette, hogy nem aludhat ott a fiú, de aztán mégis megengedte neki, de hogy csak alvás lesz, és tényleg csak aludtak, nem volt semmi. Reggel kábé egy órát szüttyögtek, ez volt a világ legjobb reggele a lány elmondása szerint, reggelizni nem reggeliztek, mert a lánynak nem volt kávéfőzője, és a fiú csak úgy tud, ha iszik hozzá kávét. 10körül a fiú hazament, nem maradtak semmiben, a lány nem tudja, hogy fel fogja-e hívni, és nem volt olyan a helyzet, hogy megkérdezze. Úgyhogy most nem tudja mi lesz.

Ötvenes nő: „Jaj, nagyon aggódtunk, de most már megnyugodtunk. Oroszlán a fiam, Bika kislánnyal van együtt, úgyhogy most már minden rendben van.”

Egyik gitáros fiú a másik gitáros fiúnak: „Én nem szeretem az ilyen bonyolult ritmusokat, abban szerintem nincs perspektíva. Szerintem az a jó inkább, ha vannak benne ilyen érdekes részek”

Fiatalok beszélgetnek:
Egyik: – Milyen szar ez, hogy mindennek van ára! Mekkora f’szság volt kitalálni a magántulajdont! Lenne inkább minden köztulajdon… Köztulajdon, úgy, hogy minden az enyém b’meg, höhö..
Másik: – Ja, b’meg..
Harmadik: – Régen a kapitalizmusban ez volt, hogy minden a földesúré volt. Krumpli, paradicsom, minden… Ez volt a kapitalizmusban.

Tíz-tizenkét éves forma fiúk a buszon a magyar államadósság alakulásáról beszélgetnek, megtudom tőlük, hogy azért nekünk még mindig jobb, mint a görögöknek, ahol 1000 ft-ba kerül egy palack víz, meg hogy Amerika ezerszer nagyobb, az adósságuk mégse olyan hatalmas, bár azért ők is elég nagy szarban vannak, továbbá, hogy Luxemburg az akkora, mint egy kerület, viszont tele van bankkal, és hogy a világ leggazdagabb országa valami B betűs (a konkrét név nem jutotteszébe a fiúnak), és ott van valahol az Emirates mellett, még Luxemburgnál is kisebb, az egész annyi, hogy egy császár, vagy emirates, meg annak az udvartartása, és kész, de rengeteg pénzük van.

Két fiatal srác beszélget:
-Magyarországon is van Rajna, szerintem.
-Igen?
-Szerintem igen, valahol Győrnél folyik a Dunába, asszem. Mert van valami olyan, hogy Duna-Rajna-Majna csatorna…”

Jól öltözött magában beszélő nő: „Engem is védtek bűnözők, azok között is van rendes ember…”

„Rendszeresen járok templomba! Én istenbuzi vagyok!”

Idős hölgy a barátnőinek: „A Laci bácsi, a Marika néni férje, volt ilyen. Két pillanat alatt írt verseket. Két pillanat alatt!”

Az emberek a villamoson az időjárási helyzetet elemzik. Egy vélemény: „Á, szerintem a belvárosban nem fog havazni. A külső kerületekben esetleg.”

Párbeszéd a taxissal:
Taxis: – Hideg van?
Én: – Hát, nincs meleg.
Taxis: – Na, majd mindjárt befűtök neked.

Férfi telefonba:”Most hazamegyek, megfőzöm a pacalt, telezabálom magam, oszt nézem a tévét.”

Lány telefonba: „És mi lesz Balázzsal? Lefekszel vele, hogy megnyugodjon?”

Pasi telefonba: „És mit csináltok ott? Basztok a világra, mi?”

Csaj telefonba: „Figyelj, Boti, velem ugyanez történt. Klíringelve voltam, aztán bementem a crew roomba és már standby voltam.”

Pasi telefonba: „És ezzel szívja a véredet? Akkor te meg szívd neki vissza… basszus, hát te nem tudod neki visszaszívni a vérét?”

Július, fiatal srác telefonba: „Most akkor az lenne a kérdésem, hogy hogy lesz az első karácsony? Ki fogja a malacot sütni?”

Párbeszéd:
Fiú: – Azt mondd meg, hogy neked mi nem áll jól?
Lány: – Hát, bazd meg, nekem minden jól áll!

Utca, férfiak egymás közt: „Erre ment az a retkes Mari, fütyültem utána, de ment tovább.”

Részeg a buszmegállóban: „Állnak itt a sok hülye, a kínai nadrágjukban, jól érzik magukat, várnak a buszra, és azt sem tudják, hogy hol van a G-pont!”

Egyik illuminált bácsi a másik illuminált bácsinak: „Nem tudunk mi ugrálni, nem vagyunk mit tücskök vagy izé… tücskök!”

Kettes metró, baseball-sapkás, napszemüveges férfi telefonba: „Most vagyok a metrón még csak. Volt egy kis ez az, kórház, ilyenek… semmi, megvertek a biztonsági őrök a szigeten, ja. Majd elmesélem..”

Kát fiatal srác a 47-esen:
-Most csináltam interjút az új oktatásügyi államtitkárral.
– Jaj, az egy olyan szimpatikus, nyájas ember…
– Csepeli. Meghívott a házukba, gyönyörű nagy házuk van.
– Nős?
– Igen. A felesége egy tündéri nő. Jövő héten fog megjelenni az interjú a Demokratában. Tudod, az a jó a Demokratában, hogy az egy olyan újság, hogy mindenféle színű és fajtájú embernek jó. Ott van pl. az egyik újságíró, az a…, akiről kiderült, hogy hát, hogy is mondjam… hogy örmény. Jó, ez önmagában még nem baj… És oké,hogy ott van ez a Bencsik-vonal, meg minden, de mellette megjelehet ennek a csávónak is cikke, aki például múltkor tökre szidta azalkotmánymódosításokat… Nagyon jó újság a Demokrata.

Kisfiú anyukájának: „De anya, én a kéket hívom pirosnak!”

Villamoson apuka a kisfiának, a Petőfi híd előtt: „Marcika, ne arra az oldalra ülj, hanem ide. Ezen az oldalon van a Duna.”

Gyerekek az utcán:
– Még nálunk is fűtenek, egészen addig, amíg 87 fok nem lesz.
– De hát abban megsülsz, Tamara!
– Tudom!
– Akkor ezért vagy kinn egész nap a játszótéren?”

Nyitott nyári ablak, nyolcker, délután: „Gyere ide, én az anyád vagyok, a kurva anyádat!”

Mondatfoszlány az utcán: „…megmutatom, hogy hanyadik izére klikkejj rá, oszt akkor főjön az a ződ baszás…”

Fiatal, kopasz férfi telefonba:”…és karácsonykor bejön bazmeg, és felébreszt este 10-kor, hogy fogjam meg azt a kis porcelánból készült csengettyűt, és csengessek vele! És akkor majd jön a Jézuska bazmeg! Felébreszt este 10-kor, hogy csengessek azzal a kis porcelán csengettyűvel bazmeg!! Szerinted, mit éltem én át akkor??? Porceláncsengettyűvel bazmeg… Meg hogy énekeljek… ment valami hülye karácsonyi dal egy 1876-ban felvett szalagról, és arra… És egyetlen kocsma sem volt nyitva a környéken! Érted? Egyetlen kocsma sem…”

Szilveszter este 4-es 6-os, fél 10 körül, két faszi beszélget:
„- Oké, akkor szálljunk le a Blahán, és akkor odamegyünk.
– Jó, de akkor legyen, mert én akkor azt akarom,hogy legyen, érted, nem azt akarom, hogy ne legyen, ha odamegyünk, hanem akkor azt akarom, hogy legyen..
– Jó, oké..
– Szóval, azt akarom, hogy legyen, érted, nem azt akarom, hogy ne legyen, hanem akkor azt akarom, hogy legyen…
– Oké, oké. Mennyi lehet még éjfélig?
– Hát, vagy úgy 4-5 óra..
– Nincs már annyi, már legalább fél 10 van..
– Hülye vagy? 8 óra van maximum. Milyen időzónában vagy te, hülye vagy?
– Mondom, legalább fél 10 van, tuti! Nekem az időérzékem azt mondja, fél 10 van, és ebben én jó vagyok!
– Hát, te hülye vagy,max. 8! De figyelj, akkor ha odamegyünk, én akkor azt akarom, hogy legyen, oké?nem azt akarom, hogy ne legyen, hanem akkor azt akarom, hogy legyen..” Boldog új évet, Budapest!

A Király utcában a Gyros-os előttegy kínai és egy indiai férfi álldogált egymás mellett, ácsorogtak nyugodtan, szótlanul, dohányoztak, néztek egy irányba maguk elé, majd egy ritmusban fordultak felém, és egyszerre emelték a szájukhoz a cigarettát. Szép kép volt.

A postán egyszercsak megszólalt a mellettem álló bácsi: „a megvalósulás kapujába érkeztünk.”