De a Miskolci Egyetem legnagyobb baja nem ez, hanem azok a (természetesen nem-létező) megszorítások, amelyek nyomán az elmúlt 3 évben a felére csökkent az egyetem financiális támogatása. Így aztán mindenki azon töri a fejét, melyek azok a (természetesen nem-létező) megszorítások, amelyeket még föltétlenül be kell vezetni, úgy, hogy az egyetem azért megmaradjon univerzitásnak. Mert hogy olyan hírek is fölröppentek (nem a helyi sajtóban, hanem komoly országos hetilapban), hogy az országban majd lesznek univerzitások, és lesznek ún. szakegyetemek, mint például a miskolci. Mármost ez aligha jelenthetne mást, mint hogy a Miskolci Egyetemet visszafejlesztik arra a szintre, ahonnan több évtizede elindult és univerzitássá fejlődött: egy műszaki egyetemmé. Hogy miért lenne ez baj? Azért, mert az egyetemek nem pusztán szakembergyártó üzemek, nem pusztán diplomás munkaerő képzése a föladatuk. Ha csak erről lenne szó, nem kétséges, hogy mondjuk a budapesti bölcsészkar azokat a szakembereket is ki tudná képezni, akik most a miskolci bölcsészkaron végeznek. (Legföljebb a tantermekben és a szemináriumi szobákban a csillárra is hallgatókat ültetnének.) Ám azt a kulturáliscentrum-szerepet, amelyet az egyetem egy régióban betölt, itt Északon senki és semmi nem pótolná, ha a miskolci univerzitás megszűnne. Az egri főiskola ehhez önmagában nem elégséges, a legközelebbi, debreceni egyetem pedig túl messze van, és egy másik régióban. De lehet, hogy ez a cél: kialakítani itt egy kísérleti Parragh-régiót, hogy aztán az eredményeket siker esetén az egész országban alkalmazni lehessen. galamus.hu
Lendvai L. Ferenc