Évek óta a világ legjobb terepfutói közt szerepel Németh Csaba, akit Miskolc város ünnepén Az Év Sportolója Díjjal tüntetnek ki. Nevét, munkásságát azonban kevesen ismerik szülővárosában.
Érdekes Németh Csaba története. Miskolcon, Magyarországon kevésbé ismert, elismert, mint külföldön, szakmai berkekben. A város azonban észrevette, és Az év férfi sportolójává választotta 2013-ban ezt az igazi, profi sportembert. Aki tudja, mit, miért és hogyan tesz, ismeri korlátait, a sport az élete, a versenyeken pedig leginkább önmagát akarja legyőzni.
– Nagyjából tízéves koromban kezdtem el futni. Akkor, 30-35 évvel ezelőtt megérintett egy pillanat, melynek a mai napig élek. Megszerettem valamit, ami úgy néz ki, kitart életem végéig – elevenítette fel a nem kézzelfogható kezdeteket a miskolci terepfutó. – Példaképek álltak előttünk, nagyon jó testnevelő tanárunk volt az általános iskolában, aki megszerettette velünk a sportot. A csapat is remek volt, együtt űztük ezt a mozgásformát. Megvolt a szándék, a cél, a motiváció – hangsúlyozta a futó.
Aszfalton, salakpályákon kezdte az atlétikát, de a természetben sokkal intenzívebb élményanyagokat tudott összegyűjteni, ezért „váltott”.
– Egy idő után vágyik az ember az effajta élményekre, így volt ez nálam is – emelte ki, viszont a megmérettetések közül nem tudna egyet sem előtérbe helyezni.
– Nem szoktam kiemelni egy versenyt sem, hasonlóképpen élek meg mindent. Eredmény szempontjából biztos vannak érdekesebbek, de sosem ezek határozták meg a sorrendet, inkább a saját gyengeségeim felett aratott győzelmek. Hogy melyik versenyen indulok, a kihívás – táv, szint – dönti el, de külföldi meghívásos viadalokra is járok, így sok szegletébe eljutok a világnak, különböző terepekre. A terepfutás „Tour de France-a” vagy világbajnoksága az Ultra-Trail du Tour du Mont-Blanc. 2003 óta, amikor indultam, mindig az első nyolc között végeztem, nagyjából 70 ország háromezer versenyzője közül. Voltam második, negyedik, ötödik, hetedik. Ez egy nagyon komoly megmérettetés – mondja Csaba, aki háromszor nyert olasz terepfutó bajnoki címet is – ha pedig összeszámolja, kijön, hogy 10-15 országot „hódított már meg”.
Miskolcon nem túl sokan ismerik, míg sok európai nagyvárosban népszerű futó.
– Nincs ezzel baj, hozzá lehet szokni. Szerintem ennek elsősorban az az oka, hogy hazánkban más sportágak örvendenek népszerűségnek. Lokálpatrióta vagyok, itt születtem, itt lakom, és remélem, sokáig fogok még itt futni. Ez egy életforma, életem része. Olyan szükséglet, mint az étkezés vagy az alvás. Ha nem futok, rosszabbá válok, a futással válok teljes emberré – foglalta össze Miskolc sportolója.