Sokon úgy gondolják, hogy a budai elit kerületekben ismeretlen fogalom az „eltérő kultúrájúakkal” való találkozás. Ez azonban az utóbbi időben már megváltozóban van, tegnap délután például a II. kerületben közlekedő 11-es busz utasai kaphattak ízelítőt Borsod megye mindennapjaiból.

 

Történt, hogy egy cigány família négy tagja felszállt a buszra elfoglalva annak négyes ülését. Ezután rögtön megkezdődött az üvöltözés, óbégatás jelezve az utazóközönség többi tagjának, itt vannak, már ha lett volna olyan, aki nem figyelt fel rájuk vagy ne érezte volna a jelenlétüket.

Gondoskodtak arról is, hogy egy rövid „bemutatót” tartsanak arról mit is jelent valójában az eltérő „kultúra”. A csapat egyik fiatal férfi tagja például némi krákogás is szipogás után egy jókorát köpött a busz ablakára, kivívva ezzel társai elismerését. Ezután a környékükön álló, vagy ülő többi utas vegzálgatása kezdődött. Elsősorban három fiatal, hazafelé tartó középiskolást szemeltek ki maguknak. A megszokott formula szerint ment a „beszélgetés”: „Én téged ismerlek! Ad mán ide a sapkád”. A fiatal fiúk igyekeztek tudomást sem venni róluk, de „hőseink” nem tágítottak: „figyejé, milyen telód van? Mennyi vót?”

Közben az is kiderült, hogy miként vélekednek a többségi társadalom tagjairól: „Hagyjad mán, ezek büdös magyarok, úgyis a cigányok a királyok!” Üvöltötte az egyik két melegítőigazítás között.

A három fiatal végül megunta, és úgy döntöttek leszállnak a Móricz Zsigmond Gimnáziumnál található megállóban. Ez természetesen nem marad szó nélkül: „szálljatok le büdös magyarok” – üvöltötte az egyik. Erre a másik hozzá tette: „beszartak a kis móriczos zsidók”. Ezután pedig a már elinduló busz ablakán kikiabálva búcsúzóul még egy verést is kilátásba helyeztek.

Az utóbbi megjegyzésük után, kíváncsi lettem volna, az őket körömszakadtáig védő liberális jogvédők véleményére. Bár nekik biztos erre is lett volna magyarázatuk, ahogy mindig mindenre van.

A buszon utazók láthatóan nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, engem leszámítva mindenki még a szemkontaktust is kerülte velük, bízva abban, hogy őket békén hagyják, nem kötnek beléjük. Végül én sem tettem semmit, mivel most még senkitől nem próbáltak meg elvenni semmit, és tettlegesen sem bántalmaztak senkit. Kérdés, meddig marad ez így? név és cím a szerk-ben