Hölgyeim, uraim, a szabad magyar sajtó barátai és fogyasztói – most tessenek olvasni. Most tessenek, mert nemsokára nem lehet majd. Én szóltam. Nem lehet, mert ha elektronikus orgánumot próbálnak majd megnyitni, könnyen megeshet, hogy nem találnak rá, ha nyomtatottat, meglehet, vagy nem kapnak belőle az újságosnál, vagy olyan drága lesz a rá szabott bírságok miatt, hogy azt magyar ember meg nem tudja fizetni majd.
Foglalkoztunk mi már ezzel korábban is: megírtuk, hogy 2013 június 1.-től érvénybe lép a Büntető Törvénykönyv legújabb módosítása, melynek többek között rendelkezik az elektronikus adatok büntetőeljárásban történő végleges és ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről is. „A 288-as paragrafus kimondja például a központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisának (KEHTA) a felállítását, amelyet a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság működtet majd. Ezen adatbázisba az illegálisnak vélt oldalak kerülnek majd bele, amelyet a KEHTA tagjai kötelesek lesznek blokkolni, amennyiben a tárhely-szolgáltatók bírósági végzés ellenére sem távolítják el 30 nap alatt a vitatott oldalakat”. (PC World, aki kíváncsi a lap igen alapos cikkére, elolvashatja itt:
http://techcorner.hu/pcworld/epul-a-nemzeti-egyuttmukodes-tuzfala.html )
A „hozzáférést biztosító elektronikus hírközlési szolgáltatók és a kereső- és gyorsítótár-szolgáltatók kötelesek a KEHTA-hoz csatlakozni”, tehát elvben az NMHH a KEHTA útján egy mozdulattal szüntetheti meg bármely internetes lap – vagy, ha már itt tartunk, bármely magánszemély – digitális elérhetőségét. Már, amennyiben vád merül fel ellenük. Mert hivatalosan ezt az eszközt csakis bűnözők, pedofilok, terroristák és állam elleni bűncselekmények elkövetői esetében vethetik be. No, de ki mondja meg, mi az állam elleni bűncselekmény? Igaz, lehet, hogy nem lesz kurucinfo – két napig, maximum, a technikai és anyagi hátterükkel röhögve cseleznek majd ki minden műszaki gátat – de nem lesz egyetlen olyan digitális sajtóorgánum sem, amely ellenzékinek mondható, vagy csak valamivel magára haragít bárkit, aki magasabb rangú egy viceházmesternél. Nem lesznek pedofilek, ami nyereség, de nem lesz kormánysajtón kívül semmi sem, ami komoly veszteség. Hogy az ellenzéki honlapok miért nem játsszák majd ki a szabályzást? Mert minden süket mendemonda ellenére nincs pénzük. A legtöbbet ingyen írják, ahol fizetnek pár fityinget, az is annyira kevés, hogy egy alsó középosztálybeli polgár szégyenkezve adná át karácsonykor a koldusnak, és elnézést kérne, hogy most csak ennyit tud adni. És, hogy honnét tudják majd meg, mi van betiltva örökre, mi ideiglenesen és mi az, ami még működhet? Sehonnét, kérem. A törvény szerint a KEHTA „adatai nem nyilvánosak, azokba csak a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság és az Országgyűlés illetékes bizottságának a tagjai tekinthetnek be”. Talán eltűnünk hirtelen, mint erdőben a vadnyom.
No, de ezenközben a nyomtatott sajtó, az ATV és a Klubrádió sem fog unatkozni. Őket minden bíráló sor után perek tömegével árasztja majd el a kormány sajtófigyelő jogászkommandója, amelyet a Miniszterelnökség utasítására állítottak fel a minap, és amelynek tagjai kötelesek minden, a minisztériumokat ért támadásra megtenni az általuk szükségesnek vélt jogi lépéseket. Már fel is állt a szervezet, már olvasgatnak – mint azt forrásunk, az Index írja. (http://index.hu/belfold/2013/05/15/a_miniszteriumoknak_helyre_kell_igazitani_a_sajtot/ )
Hogy szó szerint idézzük laptársunkat: „Megkeresésünkre a Kormányzati Információs Központban azt közölték, hogy minisztériumi felelősök kijelölése és az ügyvédek szerződtetése nem jelenti azt, hogy a minisztériumok automatikusan és nagy számban bírósági pereket indítanának. A sajtóperek szokásos menete szerint első körben ügyvédi felszólításokat küldenek majd a tárcák is, amelyek tartalmazzák a kért szövegváltoztatásokat és a változtatásra megadott időintervallumot is. A KIK szerint a lépésre azért volt szükség, hogy a minisztériumok a róluk megjelent valótlanságokra még hatékonyabban reagáljanak, és a tevékenységükről korrekt, hiteles információk jelenjenek meg”.
Hogy ez miért így működik? Nehézkes volna annyi képzett cenzort szerződtetni, ahányra szükség lenne. Így hát magukra a lapokra, a szerkesztőkre és a munkatársakra bízzák az öncenzúra feladatát, amit el is fognak végezni, nem azért, mert gyávák, hanem azért, mert állandó zaklatásban, pereskedésben képtelenség dolgozni. Körülbelül ez most a helyzet.
Szabad magyar sajtó addig van, amíg meg nem szüntetik, el nem némítják.
De olyan nagyon kell az országnak szabad sajtó? Ezer évből százötvenig sem volt, mégis megéltek eleink. Úgy is éltek, ahogyan mi nem akarnának, az is igaz. De mi lenne, ha nem lett volna szabad, ellenzéki sajtó Magyarországon? Lássunk néhány példát – távoltól sem az összeset…
Schmidt Pál lenne a köztársasági elnök.
Senki sem hallott volna a diákmegmozdulásokról.
Senki sem ismerné az ellenzéki pártok nevét, célját, elképzeléseit.
Senki sem segített volna a március 15.-i hóviharban elakadtaknak.
Senki sem tudna rokkantak százezreinek kisemmizéséről, jövedelmük megvonásáról.
Senki sem tudna az egyre veszélyesebbé váló szélsőjobboldali alakulatok tevékenységéről. Aki mégis, az már nem beszélhetne róla.
Gyakorlatilag bárkit ki lehetne retusálni bármilyen álló- vagy mozgóképről, bármikor. Az életből is.
Az kapna trafikot, akinek jó barátai vannak. Földet pedig főleg.
A Parlamentben nyíltan, a sajtó kizárása mellett lehetne zsidózni, cigányozni, buzizni és eszmét cserélni az asszonyverés praktikus módozatairól.
Egyszóval, békesség lenne Hunniában, és nagy-nagy, halotti csend. Így élnénk.
Így is fogunk, ha elhallgattatják a szabad sajtót.
Figyelem: orvosok egybehangzó állítása szerint bármit is írnak a rémregényekben és mesekönyvekben, senki sem élheti túl huzamosabb ideig azt, ha kitépik a nyelvét.