A viktoriánus korban az emberek átlagos intelligenciaszintje magasabb volt, mint ma – erre az eredményre jutott egy svéd, belga, holland és ír tudósokat tömörítő kutatócsoport vizsgálata. Az 1800-as évek második fele a művészetek terén és a tudományban is egyfajta aranykorként ismert, viszont általános vélekedés (és több tudományos kutatás is ezt támasztja alá), hogy az emberiség átlagos intelligenciaszintje folyamatosan nő. Ezzel megy szemebe az Intelligence című szaklapban közölt tanulmány.
Az átlagon intelligencia változását mérni azért problémás ilyen nagy időintervallumokban, mert száz éve még nem ismerték azokat a teszteket, amelyekkel ma az IQ-t meghatározzák. Az intelligenciateszteket egyébként is sokan támadják, mondván, az eredmények nem a tiszta szellemi képességeket mérik, szociális beágyazódást, oktatási hátteret, és a teszteket rengeteg előítélet is torzítja. Az európai kutatók ezért a vizuális ingerekre adott reakcióidőt vették alapul a vizsgálatuknál, feltételezve, hogy ez fordítottan arányos az intelligenciával: minél gyorsabban reagál az ember, annál okosabb.
Az 1884 és 2004 közötti időszakból származó kutatási adatok elemzése azt mutatta, az átlagos reakcióidő jócskán nőtt ezalatt a 120 év alatt, a férfiaknál 183 milliszekundumról 253-ra, a nőknél 188-ról 261-re. Az általános elbutulást azzal magyarázták, hogy a 20. században a fejlett társadalmakban egyre inkább jellemző, hogy az okosabb embereknek kevesebb gyerekük születik, mint a butábbaknak, és mivel a kevésbé intelligensebbek génjei nagyobb ütemben terjednek, az evolúció törvényei szerint ez végső soron lehúzza az átlagot.
A tanulmány vegyes fogadtatásra lelt a tudományos közvéleményben, a kritikusok elsősorban azt vetik fel, hogy a reakcióidő és az intelligenciaszint közti szoros összefüggés nem bizonyított, illetve hogy a régebbi időkből származó adatoknál nagy lehet a mérési hibák hatása és egyáltalán nem biztos, hogy a tesztalanyokat véletlenszerűen válogatták össze, így az eredményeik a valós átlagot tükrözik. index.hu