Utolsó interjú Erőss Zsolttal  – Odafönt boldogan halok meg

 

Mécsesek égnek a Himalájában eltűnt Kiss Péter fényképe előtt a Kékes Kutató Mentő Alapítvány megemlékezésén Gyöngyösön. A fiatal hegymászó Erőss Zsolttal indult a Kancsendzönga-expedícióra, ahol mindketten eltűntek. Nem tudni, mi történt velük. Erőss Zsolt korábban úgy nyilatkozott a mélyinterjú.hu-nak, hogy bármelyik másodperc lehet a végzetünk.

– Mit jelent Önnek a hegymászás? Hobbi, hivatás, vagy szakma?
– Hobbi? Igen. Hiszen az ember akkor is csinálná, ha ráfizetne. Nekem immáron megélhetés, sőt hivatás is, hiszen nap mint nap felveszem a küzdelmet a hegymászást ellenző erőkkel.

– Gyakran megkapja az „őrült” jelzőt?
– Kizárólag internetes fórumokon. Szemtől szemben nekem még senki nem mondta.

– Felmerült önben valaha is, hogy feladja a hivatását?
– Nem. A jó hegymászók soha nem adják fel, hanem megöregszenek így. Persze a jó hegymászók is meghalhatnak, mert történhetnek balesetek. De azok közül is naponta halnak meg emberek, akik nem hegymászók.

–Kezdetben nagyon nem támogatta a házasság intézményét, 2009-ben azonban beadta a derekát.
– Nem, mert nem tartottam fontosnak. Kit érdekel a papír? De a lányok általában úgy nőnek fel, hogy az esküvőjükről ábrándoznak. Láttam, hogy ez a páromnál is erős igény, ezért azt mondtam, legyen. Ráadásul akkoriban már úton volt az első gyerek.

– Van türelme a gyerekekhez?
– Nekem mindenhez van türelmem. Nem zavar, ha sír a gyerek. Olyankor felveszem, és próbálom megnyugtatni. A kicsi nem mindig nyugszik meg nálam, neki még félévesen az anyja jelenti a biztonságot. Én le sem tudom fektetni. Gerdával már más a helyzet.

– Görcsbe rándul-e a gyomra, amikor egy-egy expedícióra indulva ott hagyja a családját a reptéren?
– Ez összetett dolog. Agyban kell helyretenni. Nem az utolsó expedíció volt lelkileg a legnehezebb. Amikor a lányom született, a feleségem nagy pocakkal kivitt a reptérre. Akkor még úgy gondoltuk, két hét van hátra szülésig. Ehhez képest néhány nap múlva megérkezett a baba, és épp Nepál fővárosában, Kathmanduban kaptam a hírt. Ilyenkor kavarog az ember lelke, jókora érzelmi viharok vannak benne. Mert mégis csak az első gyereke született meg, ő pedig ott van az isten háta mögött.

– Szokott álmodni az expedícióiról?
– Extrém fekvő helyzetben maga az álom is extrém. Amikor keskeny párkányon alszom a Himalájában a sziklafalon, kötéllel ki vagyok kötve és ingadozom, álmomban látom magam kívülről is. Csak éppen álmomban érkezik egy felhőjáró űrkomp, japán turistákkal a fedélzetén, akik fotózzák az őrülteket, ahogyan ott alszanak.

– Az éjjeli moziban általában a balesete előtti Erőss Zsolt köszön vissza, vagy már a műlábas hegymászó?
– Nagyon ritkán álmodom a műlábbal. Az éjjeli moziban még mindkét lábam egészséges.

– Gyakran okolta a sorsot, az istent, vagy bármilyen megfoghatatlan erőt azért, ami önnel történt?
– Nem. Egyszer sem. Nincs mit, és nincs kit okolnom. Ez ugyanolyan, mint egy közlekedési baleset. Átmész az utcán és elcsap az autó. Csak egyet kellene arrébb lépned, és megúsznád. Ha előre sejtesz bármit, és teszel érte egy picit, akkor nincs baleset. De nem sejtjük előre, hogy mi történik…

– Fél a haláltól?
– Nem, pedig gyakran voltam már kritikus helyzetben. Olyankor úgy vagyok vele, hogy bármelyik másodperc az utolsó lehet az életemben, de legalább odafönt boldogan halok meg…

– Ilyenkor eszébe sem jut a családja?
– Mindig van egy expedíció előtti, és egy expedíció utáni életem. Amikor az ember elutazik, ezzel számot vet. Természetesen nem akarok meghalni, hiszen tudom, hogy még itthon is kihívások várnak rám, de nem szabad ebből érzelmi kérdést csinálni. Nyilvánvalóan rossz érzés, ha azt látom, hogy a gyerekeimet megviseli a hiányom. Itthon azonban ebből soha nincs probléma a feleségemmel. Nem okoz számára lelki traumát, hogy el kell engednie két hónapra. Egy házasságot az ronthatja el leginkább, amikor a párod nem fogadja el a mániádat.

– A kislánya, Gerda hogy viseli a távollétét?
– Alkalmazkodik. Tudomásul vette, hogy apa munkája olyan, hogy néha el kell tűnnie több hétre. Akkor sem kezel idegenként, ha hosszú idő után hazatérek. Tegnap például állatkertben voltunk, ma délután pedig még bemegyünk a lányommal Budapestre villamosozni. Óriási élmény az is. Amikor itthon vagyok, sokkal intenzívebb a jelenlétem a gyerekek életében, mint egy átlag család esetében. Meggyőződésem, hogy más apa, aki minden nap hazamegy a munkából, nem tud annyit együtt lenni a gyerekeivel, amennyit én.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusán mondott köszöntőbeszédében Csíkszereda polgármestere fejet hajtott a napokban elhunyt, csíkszeredai születésű Erőss Zsolt és hegymászótársa, Kiss Péter emléke előtt. Ráduly Róbert Kálmán hangsúlyozta: a csíkszeredai sportcsarnok ezentúl Erőss Zsolt nevét viseli.

Új Ász