A Fidesz az egyetlen parlamenti párt, amelynek már ellenzékben sikerült súlyosan korrumpálódnia.”
1993 májusának végén pattant ki az MDF és a Fidesz közös székházügyének botránya. Az évfordulón két elemzés is megjelent, amelyek több szempontból is bemutatják a történetet. A Fidesz belső hatalmi viszonyainak átalakulása, a pártfinanszírozás első nagy botránya, és az Orbán-család gazdagodásához juttatott közpénz-injekció is szóba került.
„Sokan mondják (főleg olyanok, akik ma már nincsenek a párt közelében): eddig két választása ment rá a Fidesznek a székházügyre. 1994-ben csaknem a parlamentből is kiestek a rendszerváltás utáni időszak első nagy politikai korrupciós botránya miatt, az ezredfordulón pedig az ÉS-nek a székházbevételek pártközeli cégekben történt eltüntetését feldolgozó riportja indította el a kevésbé drámai, de 2002-ben ugyancsak vereségbe torkolló népszerűségvesztést. A beállítás nyilván vitatható, az viszont bizonyos, hogy a székházügy 1993. május végi kipattanása után már csak a kivételes képzelőerővel megáldottak gondolhatták azt, hogy a Fidesz a tiszta és romlatlan nemzedéket képviseli a politikában” – írta Révész Sándor („Erőterv és kaszinó – volt, botrány lett – Húszéves a székházügy”)
Hargitai Miklós „Az ártatlanság elvesztése” című cikkében ezt írja:
„A szavazók valóban megértették a sztori lényegét: a Fidesznek onnantól nem volt erkölcsi alapja, hogy az állami vagyon elherdálását számonkérje, és 1994-ben, a sokszor látványosan félresikerült privatizáció dandárjának lezárulta után ebből az alapállásból egyszerűen nem lehetett megszólítani az embereket. A fiatal demokraták azóta is cipelik a vállukon ezt a keresztet: az övék az egyetlen parlamenti párt, amelynek – miután az Állami Számvevőszék a székházpanamát 1998-ban törvénysértőnek minősítette – papírja van róla, hogy már ellenzékben sikerült súlyosan korrumpálódnia.”
www.stop.hu