Hosszú, tudatos leépítkezés.
Diósgyőri vendégszerzőnk, gibsonpapa írása
Amikor 2011. júniusában telt ház előtt a bajnokavatáson eljátszadoztunk a Cegléddel és rúgtunk nekik egy hatost, Miskolcot és környékét soha nem látott optimizmus övezte. A szégyenteljes centenáriumi kiesés; az NB2 őszi szezonjának első része, amikor a cserekapus állt be csatárnak a REAC ellen; a megszűnés újabb, teljességgel megszokott réme után kevesebb mint egy évvel amerikai filmekbe illő módon előztük meg a nagy riválist, egy tőkeerős és befektetni hajlandó tulajdonosunk volt, helyi és közkedvelt fiatal edző irányította a csapatot, egy ambiciózus fiatal vezető állt a klub élén, csapat és szurkoló régen nem látott egységbe kovácsolódva várta az első osztályt.
Győzelem és örömünnep Nyíregyházán. Ekkor még minden szépnek tűnt (www.nso.hu)
Aztán a mese folytatódott. Szokásos diósgyőri évkezdetként itthon nyertünk, idegenben kikaptunk, ikszeltünk. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva hirtelen olyan igényes lett a miskolci úri közönség, mintha 28 bajnoki címünk lenne. Nem volt elég otthon nyerni kettő nullra, ha nem volt szép a játék, és az őszi szezon harmadik helye is csalódás volt, mert csak egyszer nyertünk idegenben. Valami furcsa volt, soha nem látott arcok álltak mellettünk, kurvaanyázták a játékosainkat, régi barátok szorultak ki a stadionból, tehát a divathullám az egekbe szökött, amit tetézett az éneklő kislány és a média.
Cukiság
Aztán jött egy siófoki vereség, ahol elfogyott a vezetés türelme, és felmondott annak a Benczés Mikinek, aki egész életét itt töltötte közöttünk, minden fűszálat, minden repedést ismer, aki fiatal kora dacára hét pontos hátrányból vezette fel a csapatot, és aki most épp a Felcsúttal veri hülyére a komplett Nyugati csoportot. Itt szakadt el valami.
A szezon további részére már nem érdemes a klaviatúrát koptatni. Volt egy apró remény az EL-re, de minden régebbi arcot sokkal inkább foglalkoztatott az, hogy tényleg vannak-e annyira hülyék a vezetők, hogy mélyen bepucsítva Csányi eszement elképzelésének tényleg megpróbálnak Miskolcon a felső középosztálynak (ami nincs) focit csinálni (ami szintén nincs). Megpróbáltak.
Aztán idén még magasabbra rakták maguknak a lécet (otthon lecet), csak az alapkoncepció volt tökéletesen rossz. Utánpótlás nem lévén úgy döntöttek, hogy drága magyar levitézlett sztárocskák kellenek a csapatba, miközben a joggal legendává és példaképpé vált spanyol trió körül fogyott a levegő, így lassan egyértelművé vált, hogy Luque-t, akinél nagyobb futballista nagyon kevés viselte csodás címerünket, el fogják küldeni év végén. Eközben a szakmai munka a nullát közelítette, a csapat kondíciója és taktikai repertoárja az U13-as csapattal volt egyenlő, és itt kérek elnézést a fiataloktól. Szentes külön megérne egy bejegyzést, a nagyképűsége, a hozzá nem értése és a szociopatasága méltán tette gyűlölet tárgyává. Bátran kijelenthetjük, hogy legalább Miki megbuktatásától máig ő a legtöbb rossz okozója szakmailag és morálisan is.
Ma Magyarországon két csapat volna, aki közép-kelet európai mércével mérve is kiemelkedő nézőszámot, így kiemelkedő jegybevételt tudna elérni, ez a Ferencváros és a Diósgyőr. Ezért is tökéletesen érthetetlen az MLSZ ámokfutása. A DVTK 30 idei meccséből 11(!) volt munkanapon, amiből nem egyet kevesebb mint egy héttel a meccs valódi időpontja előtt toltak el. Tökéletes illusztrációja a magyar futballnak a legutóbbi eset. Regisztráció lévén az ultrán nem járnak meccsre (erre a későbbiekben még kitérek), ezért kapitányunk búcsúztatását Pécsre tervezték és szervezték. Tudtommal szállást foglaltak nagyon sokan, buszok lettek lefoglalva, koreográfia készült, és a hét elején az MLSZ a Győr ünneplése és a BL-döntő miatt áttette a meccset hétfőre. Miután a klubot ez is tökéletesen hidegen hagyta, érthető okok miatt nem maradt más, mint a bojkott, bár hozzáteszem, hogy hirdetett bojkott nélkul is pont annyian lettek volna a vendégszektorban hétfőn hétkor 450 km-re Miskolctól, mint ahányan voltak, úgy tizennégyen.
Nem az a bajuk Péntekkel, hogy fekete. Hanem hogy munkanap. Zseniális drapéria
És a regisztráció. Egy héten belül volt szerencsém megélni, hogy az Eger-Diósgyőr meccsen Vácon bokáig érő sárban egy bódéból árulta a nénike a jegyet, majd a következő héten Miskolcon a börtön bejáratánál kicsit szűkebb bejáraton jutok be az omladozó oldallelátók közé. Javarészt egyetértek az ultrák személyiségi jogi vitájával (nevezzük így), de a barátaimmal együtt hajlandó voltam a kompromisszumra e tekintetben (jelesül hogy amíg nem kérik el a személyimet a szekusok, addig járok meccsre), de azért itt álljunk meg egy pillanatra. Ugyanaz a szar lelátó, ugyanaz a savanyú sör (vendégszektorban még büfé sincs, ahogy hallom), bokáig állok a húgyban a kivilágítatlan budiban, Pesten élőként szabadságot vettem ki, hogy láthassam a Paks félelmetes játékát, majd bűnözők néznek bűnözőnek, miközben semmi más nem vagyok valójában, csak egy adathalmaz, egy plasztik kártya, egy pénzeszsák és egy vonalkód. Ahogy ez várható volt, a nézőszámot sikerült a minimálisra csökkenteni (ennél kevesebben nagyon nehezen leszünk), a hangulatot totálisan lenullázni, a csapatot szétverni, a lelket kiölni, a klub és a szervezett szurkolók közötti kommunikációt megszüntetni (emlékszel Hunor, hogy személyesen garantáltad, hogy kifizeted a ránézésre háromszáz görögtűz miatti büntetést a Cegléd ellen, majd egy hónapra rá az egyik ismertebb arcunkat már a szekusok rángatták le és rakták előzetesbe egy tűz miatt?), a teljes apátiát hozva el újra Miskolcra ,mindezt közel egymilliárdból?
Rossz hírem van ugyanakkor. Akarva, akaratlanul sokan próbálták meg kiölni a diósgyőriből a lelket, sokszor sikerrel, de mindig csak rövid időre. Sose voltunk a legnagyobbak, hiába is skandálják sokan, nem is leszünk, de mindig újra és újra feltámadtunk. Az MLSZ hozhat még ennél is viccesebb szabályozást, bólogathatnak a klubok és az agymosott szurkolók kedvükre, felhúzhatnak még száz rácsot, ha egyszer nem értik meg a világ legegyszerűbb szabályát: ha van foci, van néző, ha nincs, nincs. Nem a szabályokon múlik, hanem azon, hogy a jobb bekk felfut-e még a beadáshoz a kilencvenedik percben, hogy rácsúszik-e a labdára, hogy elkerülje a bedobást, hogy meghal a pályán a címerért vagy a fizetéséért – ez mindegy is, úgyse tudjuk; de addig ezek csak elrettentenek.
És még egy jó tanács a miskolci vezetőknek így zárásképp: ahol vannak európai viszonyok, ott legyen regisztráció, de az állón szüntessétek meg legalább addig, amíg minden más csapat be nem vezeti. Ez egy nemes gesztus és jó kompromisszum lenne. Visszatérne az élet a lelátóra, és talán ti onnan a zárt VIP-ből is éreznétek a különbséget.
Diósgyőr mindörökké.