Mint minden más területet  hazánkban, a pályázati rendszert is mélyen átitatja a korrupció − mondta lapunknak egy, a rendszerre rálátó, ugyanakkor neve elhallgatását kérő forrásunk. Ennek oka szerinte, hogy évek óta szinte csak uniós forrásból valósulnak meg a beruházások, a forráshiány miatt pedig az érintettek bármit megtesznek, hogy hozzáférhessenek ezekhez az „ingyen pénzekhez”.

 

A szakértő szerint a rendszer felépítése és a kiírások célkitűzései alapvetően rendben vannak, az, hogy direkt úgy írják ki a feltételeket, hogy csak bizonyos kör számára legyen elérhető a pályázat, inkább a közbeszerzésekre jellemző. Ugyanakkor a pályázatíró cégek általában tudják, hogy melyik az a pályázat, ahol nem érdemes indulni, mert előre el van döntve a nyertesek személye − állítja forrásunk.

Példaként a nagy turisztikai tendereket említette, de előfordulnak hasonló furcsaságok a KEOP-pályázatoknál is. Gondoljunk csak bele, egy ilyen pályázat során igen komoly, néha több hónapos előkészítő munkára van szükség, ám a pályázat csak egy napig nyitott, utána a túl sok beérkező forrásigény miatt le is zárják − fogalmazott a szakember, majd hozzátette, hogy ilyen esetben „muszáj” a konkurenciánál előbb megismerni a részletes feltételeket. Ezek után nem nevezte meglepőnek azt, hogy az utóbbi időszakban több pályázatíró cég is bezárt, nem azért, mert nem tudják kitölteni megfelelően a dokumentumokat, hanem mert nem jutottak időben elegendő információhoz. Más a helyzet az elbírálást igénylő pályázatoknál: itt általában megvan a döntést hozó személy, megvan, hogy ki akar nyerni és milyen céllal, így hamar összefonódnak a szálak − fogalmazott forrásunk, aki szerint „bármit meg lehet oldani”.

Másra költik, ha lehet

Az is általános probléma, hogy a nyertesek nem − vagy csak részben − arra használják a megszerzett pénzt, amire felvették. A túlárazást például nagyon egyszerű dolognak nevezte, mint mondta, rendkívül nehéz megbecsülni a szakértői díjak vagy egyedi fejlesztések valós összegét. Ugyanakkor a gépi eszközöknél ezt már nehezebb végigvinni, hiszen valószínűleg hamar lebukik az a pályázó, aki papíron kétmillió forintot adott egy 300 ezer forintos számítógépért. Éppen ezért szerinte a túlárazás már egyre kevésbé jellemző, főképp azért, mert ma már azt is meghatározzák egy kutatás-fejlesztési pályázatnál, hogy mennyi juttatást kaphat a képesítés nélküli és mennyit a képesített közreműködő.

Forrásunk sokkal tipikusabbnak nevezte az ingatlanokkal elkövetett csalásokat, amikor a pénzt telephely vagy iroda kialakítására pályázza meg a vállalkozó, ám végül nyaralóként, lakóingatlanként használja azt. Ezt a fajta csalást viszonylag nehéz ellenőrizni, ám ha tele van használt pelenkával az adott ingatlan, akkor kilóg a lóláb. Olyan eset is előfordult, hogy valaki egy költöztetőcéggel állapodott meg, hogy egy ellenőrzés idejére − melyet általában előre bejelentenek − irodabútorokkal szereljék fel az adott ingatlant. A cikk folytatása itt