Hat évtizeddel a csúcs meghódítása után, most hogy 10-20 millió Ft kicsengetése után, gyakorlatilag bárki nekivághat, a profi hegymászók egyre többet panaszkodnak, hogy a csúcsra vezető út gyakorlatilag tele van mászókkal, turistákkal és az őket segítő serpákkal,lassan mozdulni sem lehet. Egy dugó az M7-esen vagy az Erzsébet-hídon is kellemetlen tud lenni, de mi van, ha 8000 méter felett nem hagynak haladni a többiek?
60 évvel ezelőtt, 1953 májusában Edmund Hillary és Tenzing Norgay ketten álltak a világ tetején. Mostanában a csúcs és az odavezető út már kevésbé elhagyatott. A korábban bevehetetlennek hit csúcsot – köszönet a technika fejlődésének, az oxigénpalackoknak és a fáradhatatlan teherhordók segítségének – ma már egyre többen látogatják. A National Geographic adatai szerint a 90-es években még csak 18%-os volt a sikerráta, míg 2012 már 56% felért a csúcsra, aki nekifutott. Az abszolút számok még meredekebben emelkedtek. Míg a 80-as végéig évente kevesebb, mint 25-en sikeres mászás volt, addig 2007-ben 633-an mászták meg (beleértve a teherhordókat is).
Tavaly májusban pedig egyetlen napon 234-en érték el a csúcsot. Ekkor készült a német hegymászó Ralf Dujmovits, a hegymászók felfelé kígyózó sorát megörökítő híres fotója. Sokan 2-3 órákat vártak egy helyben mire tovább tudtak menni. A tömegnyomor az egyre megbízhatóbb időjárás-előrejelzésnek is köszönhető. Sokszor napokat, heteket várnak, majd az összegyűlt tömeg a jó idő reményében egyszerre vág neki.
A csúcshódítás nem csak vállalkozókedv és fittség kérdése, hanem masszívan függ az anyagiaktól is. Csak a megfelelő felszerelés és az oxigénpalackok beszerzésével gyorsan átléphetjük a $10.000-t (2,3M Ft). Ehhez jön a belépési engedély, ami $10-25.000-t (2,3-5,7M Ft) kóstálhat személyenként, a résztvevők számának függvényében. A 100 illetve 300 km-re fekvő repterekről az alaptáborig $2.000-ba (450 e Ft) kerülhet a transzfer. A legkisebb tétel (ami más egzotikus utazások során általában a legnagyobb) maga a repjegy, amit 250-400e Ft közötti összegből meg lehet úszni Budapestről oda-vissza. Ha csak ketten vágunk neki, akkor máris fejenként 9 millió Ft-nál tartunk, pedig ezek csak a kötelező alapköltségek voltak, ez a fapados megoldás, amikor magunkban bízva, segítség nélkül megyünk neki az ismeretlen hegynek.
Természetesen vannak már Everest mászásra specializálódott utazási irodák is, akikfejenként $40.000-100.000 (9-23M Ft) közötti összegért fullos szolgáltatást gyújtanak. Ennek a csomagnak már része az engedély beszerzése, a reptér-alaptábor transzfer, de benne vannak olyan extrák is mint a kaja, telkes ellátás, sátorbérlet, előre rögzített, fix kötelek, biztosítás, kísérő orvos, tapasztalt hegyi vezető és természetesen a teherhordó serpák, akik cipelik a 30 kg-os hátizsákot és a meleg vacsorát is elkészítik. Ha maga a mászás nem is lett könnyebb, a mászás körülményei rengeteget segítenek, így folyamatosan dőlnek meg a rekordok. 2010-ben egy 13 éves srác (Jordan Romero , USA) és egy 80 éves aggastyán is (Yuichiro Miura, Japán) sikeresen megfordult a csúcsról.
Természetesen a rengeteg segítség ellenére is saját lábon, saját energiából kell megmászni a hegyet. Felcipelni nem fognak, max. baleset esetén lehoznak. Ennek ellenére az utazási irodák nyugtatgatják a kőgazdag ügyfeleket, hogy nyugi, minden le van szervezve, az út ki van építve, biztonságos, minden oké lesz, de ennek ellenére az Everest mászás egyáltalán nem egy életbiztosítás, minden túra alkalmával nagyon is benne van, hogy valaki nem fogja felhasználni a retúrjegyét. Érdemes tisztelni a hegyet, mert tartogat meglepetéseket. 1996-ban nyolcan haltak meg 36 órán belül a csúcs közelében, tavaly pedig tízen vesztették életüket, köztük három tapasztalt serpa.
A „tömegturizmus” persze hozza magával az összes járulékos negatív hatást: szeméthegyek és egyre romló higiénés viszonyok az alaptáborok közelében, lehúzós megbízhatatlan serpák, prostitúció, szerencsejáték, megbízhatatlan eredetű és minőségű oxigénpalackok, koldulás, gyűjtögetés, sőt volt olyan hegymászó, akinek egy magasan fekvő táborban kifosztották a sátrát és valószínűleg ennek is köszönhető, hogy soha sem ért le.
Létra épülhet a Hillary Lépcsőhöz?
A csúcshoz vezető út végén egy éles hegygerincen kell felfelé kapaszkodni. Egy elhibázott lépés esetén balra 2400, jobbra 3000 métert lehet zuhanni. Ennek a szakasznak a beteljesedése a 8760 méteren kezdődő Edmund Hillary-ról elnevezett 12 méter magas sziklafal, a Hillary lépcső. Ha valahol dug szokott lenni, akkor itt. A Hillary lépcsőn már most is fixen rögzített kötelek segítik a mászást, de a nepáli kormány létra kiépítését tervezi. A profik érthetően tiltakoznak, inkább az engedélyek kiadásának szigorítását várják a kormánytól. A pénz villantásán kívül egy kötelező képzéshez és sikeres teszthez kötnék az engedélyt, bár tudjuk ez hogyan működik Horvátországban a vitorlásvizsgák esetében és ez nem túl megnyugtató. http://www.pto.hu
