Emil KaloEgyetemi évek 1959-1965.
Visszasírom.Szépek és jók voltak.Kollégista voltam,mint a középiskolában.De ez már más volt.Nem volt ébresztő,takarodó,szilencium stb..Szabadok voltunk.Tandíj volt,de tanulmányi eredményem alapján tandíjmentes voltam,sőt tanulmányi ösztöndíjat is kaptam.”Keresetkiegészítéshez”éjszakai vagon kipakolás,valamint asztalitenisz biráskodás,bálok egyéb rendezvények utáni szék és asztalpakolás révén jutottunk.Ha nagyon szorult helyzetben voltam,anyai nagyanyámnak küldtem egy lapot,hogy jól vagyok és ő mindig küldött 100-200 Ft-t.Vizsgaidőszakban tanultunk.Katalógusokra többé,kevésbé odafigyeltünk,ha muszály volt sorsolás,vagy belátás szerint ötből egy ember képviselte a többieket.Télen mezitláb fociztunk a”gödörben”.A hullaház névre hallgató kulturház(az eredeti funkciója)minden rendezvényén résztvettünk.Jó bulik voltak.A vizsgák időpontjáról szüleimet nem tudósitottam,csak az eredményről.A beiratkozást mindig valaki vállalta,igy a szünetet meghosszabbitottuk.Sport eseményekről nem hiányoztunk.Ami filmet vetitettek,mind láttuk.A másodév végét lezáró ünneplés után hajnalban tettünk egy fogadalmat,hogy akinek nem volt egy utóvizsgája,az nem is volt orvostanhallgató.Harmad év végére rajtam kivűl ez mindenkinek összejött,igy aztán az utolsó lehetőséggel élve a felajánlott négyes helyett mikrobiológiából én is elégtelent kértem,amit összel felelés nélkül elfogadtam.Talán az anatómiát, gyógyszertant és a belgyógyászatot vettem komolyan.
A szerelem is belefért.Feleségemmel negyedik éves koromban ismerkedtem meg véletlenül.Szigorlóév végén a klinikai keretbe befértem,de biztosra mentünk,hogy egy városba kerüljünk,ezért Miskolcot választottam.Véletlenül, utólag helyesen.
Szerintem a diák az mindig diákként viselkedett.Csak annyit adtam ki magamból,amennyi kellett.Ha ma lennék diák,én sem lennék jobb a deákné vásznánál.