Emil KaloNyugdíjasként a kórházban . 2007 dec.31-n ,mint osztályvezető főorvos nyugdijba mentem.Ez jogszerű és mindenkire egyformán,az egész országban vonatkozik.65 év után mint ov.föorvos senki nem dolgozhat.Nyugdij mellett jelképes összegért első évben havi 40,a másodikban havi 20 órában dolgozhattam.70. évemben 45 éves orvosi pályafutásomnak vége lett.2008-ban a Kórház 50 éves jubileumi ünnepségén még átvehettem a „Megyei Kórházért”emlékérmet.2009-ben Mályi hétvégi házunkban elbúcsúztam munkatársaimtól.Kb. 100-n voltunk,mivel mindenkit a partnerével hívtam meg.A kemény magnak(40személy),a bulit tavaly megismételtük.
Ami a kórházat illeti a nyugdijast már sehol nem jegyzik.Az osztályra nagyon rosszérzéssel megyek be.Amiért küzdöttem annak vége.Anno a tágas kórtermekért harcoltam.Most azt látom,hogy a két ágyasból három,a négyágyasból hat ágyas kórterem lett,és a folyosón pótágyak.Előjegyzés félév múlva.Volt munkatársaim az utódom rosszalása ellenére körbevesznek.(A köszönésemet még fogadja).A panaszáradatról munkatársaim érdekében nem beszélek.Emberi kapcsolatok,kirándulások,közösséghez tartozás a múlté.A gépek még a régiek,cseréjük már esedékes lenne.Az az érzésem,hogy nem is akarja,mert amig ő van addig kitartanak,utána meg,hogy mi történik az már őt nem érdekli.Igaz,debreceni létére miért is tenne valamit Miskolcért.A kórház más osztályán dolgozókkal hál’Istennek semmi bajom.Ők tisztelnek,szeretnek és megkérdezik,hogy vagyok.
Ha és amennyiben én lennék az I Belgógyászat-Kardiológia osztályvezető főorvosa az elődömet aki megalapozta az általam vezetett osztály jelenét és jövőjét üdvözölném(mert én vagyok a fiatalabb),és egy baráti beszélgetésre, úramisten még egy kávéra is meghívnám.De örülnöm kell,hogy még nem zavar el.Bár lehet,hogy legközelebb nem köszönök neki előre!