Romagyilkosságok – felmentetnék védenceiket az ügyvédek. A védők perbeszédükben hosszasan sorolták, hogy szerintük az ügyben milyen eljárási szabályok sérültek.(Balázsi Bence ügyvéd a kép jobb oldalán a pulpitushoz közel.)
A romák elleni, hat halálos áldozatot követelő támadások ügyében folyó büntetőper másodrendű vádlottjának, K. Istvánnak az emberölés vádja, míg harmadrendű vádlottjának, P. Zsoltnak valamennyi vádpont alóli felmentését indítványozták a védők kedden a Budapest Környéki Törvényszéken.
Balázsi Bence, K. István ügyvédje védőbeszédében azt indítványozta, hogy védencét a bíróság lőfegyverrel vagy lőszerrel való visszaélés, valamint kétrendbeli – a galgagyörki és a piricsei cselekmény kapcsán – foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés büntettében mint társtettest mondja csak ki bűnösnek, a többi vádpont alól mentse fel, és határozott ideig tartó börtönbüntetésre ítélje.
Balázsi Bence közölte, a büntető törvénykönyv értelmező rendelkezése szerint a lőfegyver használatára és az annak kezelésére vonatkozó szabályok foglalkozási szabályoknak minősülnek.
Nemcsak a lőfegyvert jogszerűen, a hivatásuk gyakorlása folytán kezelő személyek esnek ebbe a körbe, hanem azok az emberek is, akik a lőfegyvert jogellenesen birtokolják – mondta.
Kijelentette, K. István tehát foglalkozási szabályt szegett meg, amikor fegyver használt, és szándéka veszélyhelyzet létrehozására, nem testi sértés okozására irányult.
A védő azt kérte: a törvényszék K. Istvánt elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában mentse fel az ellene a Besenyszögön, Tarnabodon, Nagycsécsen, Alsózsolcán, Tatárszentgyörgyön, Tiszalökön, valamint Kislétán elkövetett bűncselekmények miatt emelt vád és annak törvényes következményei alól.
Lőrincz Márton, a harmadrendű vádlottnak, P. Zsoltnak az ügyvédje védőbeszédében azt indítványozta, hogy védencét az ellene felhozott valamennyi vádpont alól mentse fel a törvényszék bizonyítottság hiányában.
P. Zsolt valamilyen kapcsolatban állt azokkal a személyekkel, akik a bűncselekményeket elkövették – mondta az ügyvéd, majd úgy folytatta: mégis úgy gondolja, hogy a kétséget kizáró bizonyossághoz a vádhatóságnak nem sikerült megfelelő mennyiségű és súlyú bizonyítékot felmutatnia.
A védők perbeszédükben hosszasan sorolták, hogy szerintük az ügyben milyen eljárási szabályok sérültek. Ezek között említették, hogy a házkutatások, szemlék során hiányosan voltak kitöltve a jegyzőkönyvek, valamint azt is, hogy például a másodrendű vádlott védelemhez való jogát súlyosan megsértette a törvényszék, amikor védőjének nem biztosított felkészülési időt.
Beszéltek arról is, hogy egyes házkutatások során jogszabálysértések történtek, így az azok során nyert tényeket nem lehet bizonyítékként értékelni.
Mindkét védő beszélt Cs. Istvánnak, valamint a vádlottak volt munkáltatójának és K. Árpád volt barátnőjének, F.-né Ny. Évának a vallomásáról. Azt mondták, hogy Cs. István memóriája szerintük „ellentétesen működik”, hiszen a férfi idővel egyre csak bővítette vallomásait, a hatóságok elképzelésébe beleillő nyilatkozatokat adott konkrétumok nélkül azzal a céllal, hogy saját felelősségét a minimálisra csökkentse.
A védők hangsúlyozták, hogy Cs. István vallomásaira nem lehet alapozni az ítéleti tényállást. Megjegyezték, több cselekménnyel kapcsolatban csak a negyedrendű vádlott vallomásaira támaszkodik a vád.
F.-né Ny. Évával kapcsolatban az ügyvédek arról beszéltek, hogy a nőnek a nyomozati és a bírósági szakban tett vallomásai ellentétes tartalmúak, az előbbiek – a terhelő vallomások – ellentmondásosak, míg az utóbbiak következetesek voltak. Kitértek arra is, hogy a nyomozás során tett vallomása ideje alatt a nő pszichiátria gyógyszeres kezelés alatt állt.
Balázsi Bence védőbeszédében hangsúlyozta: a vádlottak célja nem a testi sértés okozása, hanem az épületekben való károkozás volt, és az, hogy ezzel félelmet keltsenek.
P. Zsolt védője, Lőrincz Márton szólt arról, hogy védencére K. Árpád elsőrendű vádlott és annak testvére, K. István is tett terhelő vallomást, például a fegyverek „beszerzésével” kapcsolatban, de ezek a nyilatkozatok jelentősen eltérnek egymástól. Közölte, a testvérpár szavahihetősége erősen megkérdőjelezhető. Arról, hogy P. Zsolt DNS-ét megtalálták a támadásoknál használt fegyvereken, azt mondta, azok nem feltétlenül a támadások során kerültek a puskákra.
Az ügyész a múlt szerdai tárgyaláson tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetés kiszabását kér K. Árpádra, K. Istvánra és P. Zsoltra.
Az ügyész akkor azt indítványozta: a bíróság mondja ki bűnösnek K. Árpádot, K. Istvánt és P. Zsoltot részben előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés, továbbá fegyveresen és csoportosan elkövetett rablás, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében. A negyedrendű vádlott, Cs. István esetében azt kérte az ügyész, hogy előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettében mondják ki bűnösnek a férfit mint bűnsegédet.
A per szerdán várhatóan a negyedrendű vádlott, Cs. István ügyvédjének a perbeszédével folytatódik.
A vád szerint a négy férfi – a besenyszögi fegyveres rablás és a debreceni menekülttáborra leadott lövések mellett – kilenc településen támadott meg fegyverekkel és gyújtópalackokkal romákat: 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, majd 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön, augusztus 3-án Kislétán.
A kislétai és a tiszalöki bűncselekményben egy-egy, Nagycsécsen két ember halt meg, Tatárszentgyörgyön egy 27 éves férfit és 5 éves kisfiát lőtték agyon, miközben azok a felgyújtott házukból menekültek.