Jön a hír – délután Horn Gyula Hidasnémetiben rendező pályaudvart avat. Ígéretet kapok, ha idejébe kiérek interjút ad a miniszterelnök. A megengedettnél gyorsabban robogunk a helyszínre, pechünkre a rendőr főkapitány kocsiját is lehagyjuk. A megye első rendőre enyhén ejnyebejnyézik, sofőrünk mentegetőzik, jómagam bűnbánó ábrázattal minden felelősséget magamra vállalok. Elbeszélünk, nem nézünk egymásra, mindannyian az eget kémleljük. Halljuk már a helikopter berregését, látjuk a pilótát, keresi a helyet a landoláshoz. Még kavarog, s szelet vet a rotor lapát, miközben a szinte rászabott kétszemélyes, mini gépből sápadtan kászálódik ki a miniszterelnök az elkerített gyepen. Elsőként, dr. Szabó Györggyel, az egészségügyi miniszterével kezel, majd a tizediknél megelégeli a kötelező protokollt. Megigazítja, a jellegzetesen tripla csomós nyakkendőjét elkéri a beszédét, belekukkant, mintha elolvasná majd zsebregyűri. Öt perc múlva fejből elmondja az ünnepi beszédet. Hátrább lépve csak annyit kérdez – van e még itt más dolgom vagy csak ezért kellett ide repülni ezen a lélekvesztőn. Megnyugtatják, visszafelé kényelmes vasúti kocsiban zötyöghet.  
Hidasnémetitől Miskolc határáig ketten ülünk a kupéban. Azt kérdezhetek, amit csak akarok. S még csak el se menekülhet előlem a következő félórában, ha csak nem rántja meg a vészféket. Lezongorázzuk a Bokros-csomagot, a hátrányos helyzetű régió gondját, baját, búját, három újságra való anyagot, témát vések a jegyzetembe. Pihentetésként hízelgek – sose láttam rajta még két egyforma nyakkendőt, ki szokta ezeket kiválasztani neki? Azok az óriás csomók is olyan katonásan vannak megkötve. Nincs ehhez szokva, kizökkentem a formájából. Kézzel illusztrálva beszél, magyaráz, most új erőt gyűjthet. Nikotinéhes láncdohányos. Kénytelen még egy cigarettát kikönyörögni a titkárától. Élvezettel füstöli tele a vasúti kocsit. Gondolkodik, elárulja e, sose vett még nyakkendőt, az a felesége dolga. Az ő ízlése a döntő, ő választja ki az aznapit. Ezen sosincs vita, neki csak az elegáns, művészi kötögetés marad.
Felesége látásból ismerős. Amikor a két választási forduló között Emődnél karambolozott mindennapos vendég a szőke asszony a Szentpéteri kórházban. Kerüli a nyilvánosságot, a szereplést, amikor bemehettünk a férjéhez egy pár perces interjúra, ő azonnal szerényen kivonul az egyszemélyes kórteremből. Így nem láthatja, hogy a VIP beteg egy kiskazettás diktafont kap ajándékba. Fekve, nyakához rögzített koronával adja az első interjút. Készül a választás második fordulójára. A győzelem után ezzel a fejékkel teszi le a beiktatási esküjét. A karambol körülményei sokáig rejtélyesnek tűnnek. A Saab sofőrje, aki sokáig elmaradhatatlan kísérője szinte csaknem fékezés nélkül, frontálisan rohant bele az út másik oldalán veszteglő teherautóba. Keringnek a mendemondák, hogy politikai merénylet lenne. Nyomozzák, hogy a közeli tévétoronyból lézersugárral vakították e el a vezetőt. Végül a rendőrségi vizsgálat lezárul, a pilóta gondatlan, figyelmetlen vezetés gyanújával kerül a bíróságra. Horn, a sofőr szűni nem akaró bánatára sose bocsájt meg neki.
Szabó József Jenő, a sajtófőnöke javaslatára havi rendszerességgel az újságírószékházban Fehér házi mintára kérdezgetjük a miniszterelnököt. Horn kedve szerint szólogat, választja ki a felszólalót. Az esti kilencórás adásban úgy tetszik mintha élőben menne az egyórás műsor. Mi tudjuk, a felvétel délelőtt 11 órakor kezdődött, így este már magam is fotelből szörnyülködöm a béna szereplésemen. Mindannyiunk mentségére szolgáljon, hogy végül valamennyi felvétel teljesen vágatlanul kerül a képernyőre.
A sajtófőnök egy meleg nyári napon váratlanul Miskolcra érkezik. Ki kell deríteni, hogy ki az a toprongyos, ténylegesen Horn Gyulára hajazó figura, aki a Búza tér környékén a miniszterelnök testvérének adja ki magát a csehókban. Megleljük, a kissé kótyagos emberkét s jót beszélünk vele. Ártalmatlan, szelíd fricskával felbiztatjuk, ő lesz Gyula bácsi dublőrre. A kormányváltásig jár a nyakamra. Mostantól nem kell többé hitegetnem.
szanto@inform.hu
Szántó István