Van az a szakállas régi vicc, hogy:

– Egy szakképzetlen szőke bombázót vesznek fel a helyedre, mi az?

– A szopás hatalma.

Ez, és a címadó mondat jutott eszembe mikor bejáratott benzinkutamon megvásároltam az utolsó dobozt a kedvelt cigarettamárkámból ma reggel, és a kutassal folytatott diskurzus után benéztem az épület hátuljában nyílt dohányboltba. Érdekes Tafikmagyarország lesz ez, olyan, amiben néhány négyzetméteren belülre szorult emberek is képesek lesznek utálni egymást. Füstölgő gyűlöletkoncesszió rulez.

A sztori úgy kezdődik, hogy egy ideje láttam a kút bevezető szakaszára kitéve a formatáblát: itten biza nemzeti dohánybolt nyílik. Mikor először láttam még gondoltam is, hogy az üzemeltetőnek tett valaki egy visszautasíthatatlan ajánlatot, és különösebben nem foglalkoztam a dologgal. Egészen mostanáig, mikor az ismerős kutas a száját húzva, „ebből is ez az utolsó eladott doboz” megjegyzéssel tette elém a nemzeti dohányterméket.

Kis faggatózás után kiderült: trafikozásról szó nincs, sőt.  Az éppen megnyílt egységhez nekik – a kút üzemeltetőjének – köze nincs, azt az anyavállalat bizniszelte a nyakukra valami egyezséget követően. Következményként ők kieső bevétellel kénytelenek számolni, és az eddig meglévő személyzetet kell karcsúsítani. A hangulaton ez nyilván nyomot hagy, és nem segít az sem, hogy a trafikba ültetett kishölgyre az összes sztereotípia felsorolható: szemrevaló bögyös szőke, akinek esze annyi, mint a reklámtáblának a falon, a hónap kérdése pedig: kinek a faszát tisztelhetik benne?

Kíváncsi lettem, naná.

Az épület hátuljában a festett képnek megfelelő tulajdonságokkal felvértezett hölgy fogad, akiből kis diskurzus után szintén ömlik a panasz: a kutasok micsoda gecik, ismeretlenül meg és elítélnek. Mit tehet ő erről? Ő itt a fő senki, a senki senkije, nem rokona, boldog őse, ismerőse, szeretője senkinek. De ember nincs aki ezt elhinné. És nem csak a kutasok, hanem a betérő jobb híján vásárlók sem hiszik. ÚGY néznek rá az emberek, mintha egyenesen Lázár János másodunokatestvérének péniszpolírozója lenne, aki amúgy mellesleg egy ilyen boltban szopatja magát kitéve az indulatoknak.

Megsajnáltam.

Magunkat. A profitot vesztő eddigi dohányárusokat, az előítélettel megküzdeni kénytelen mezítlábas nemzeti dohánybolt alkalmazottakat és igen, minket vásárlókat is. Lett eggyel több okunk az utálkozásra. Feloldhatatlan huszonkettes csapdája lesz ez is, mint a hazai közéletben annyi más. Én utállak téged, te engem, ők minket, mi őket, és amúgy is rohaggyon meg mindenki kurvaannya.

Köszi, Viktor, ezt (is) faszául elintézted!