A profi liga korábbi igazgatója, az Újpest FC Kft. egykori társtulajdonosa és csapata immár harmadik alkalommal készítette el az egy adott bajnoki szezon sportszakmai és sportgazdasági tapasztalatait összegyűjtő tanulmányát, amelyben újdonságként a piaci imázs kérdésköre is megjelenik. A szerzők szakmai következtetéseiket a sportvállalkozások által leadott mérlegek tényszámaira alapozták (kivéve az Egri FC esetében, amely jogszabályi kötelezettsége ellenére nem nyújtotta be a mérlegét).
17 éve tartó eredménytelenség
A tanulmány lesújtó képet fest a magyar labdarúgás sportszakmai állapotáról. Dicséret lényegében csak a felnőtt válogatottnak jut, amely „elnyerte a szurkolók szimpátiáját”, de a FIFA-világranglistán megragadt a 30–38. hely tájékán. Az utánpótláscsapatok – eltekintve a 2009-es U20-as világbajnoki bronztól – 17 éve eredménytelenek, ráadásul egy-két kivételtől eltekintve (a tanulmány a szombathelyi Radó Andrást és Guzmics Richárdot, illetve a fehérvári Kovács Istvánt említi név szerint) jelenleg sincs piacképes utánpótlás.
„Vajon azok a sportvezetők, akik az MLSZ-ben e területen tevékenykednek, az üzleti szférában állásban lehetnének-e még ilyen hosszú sikertelenség után?” – tette fel a kérdést a tanulmányt ismertető sajtóbeszélgetésen Muszbek Mihály.
Kijut a bírálatokból a légiósoknak is – Szalai Ádámot kivéve –, akiknek az értéke „legalább 35 százalékkal esett, ami 18 millió eurós piaci értékvesztés”. Egyértelműen negatív a minősítése a válogatott középpályás, Varga József rövid, fürthi vendégszereplésének is, amelyhez Muszbek Mihály hozzáfűzte: „aki légiósként kudarcot vall, egyértelműen rontja a Magyarországról a jövőben külföldre szerződni kívánók esélyeit is”.
Évi egymillió egy akadémistára
„Manapság, amikor az oktatáspolitika igyekszik markánsan igazodni a munkaerő-piaci igényekhez, megmagyarázhatatlan, hogy kilóra gyártjuk az UEFA-pro licences edzőket, akiknek a 82%-a munkanélküli vagy a foglalkoztatása nem igazodik a képzettségéhez” – fejtegette Muszbek Mihály. A tanulmány nem kíméli a manapság itthon „mindenhatónak” tekintett futballakadémiai rendszert sem, amely „a legdrágább képzési forma”. A sportközgazdász szerint játékosonként évi egymillió forinttal lehet számolni, azaz „mire egy akadémista eljut az NB I-be, 160 millió forintot költenek rá. A Kovács Istvánért a Videoton által a Haladásnak kifizetett 150 millió forint tehát csupán önköltségi ár.” Ráadásul a végzett akadémisták alig 6 százaléka tud megélni tartósan vagy átmenetileg a futballból.
Tovább csökkent a nézőszám
A sportgazdaságra áttérve a tanulmány megállapítja, hogy az OTP Bank Liga nézőszáma egy év alatt 22 százalékkal esett vissza, s tavaly már csak átlagban 2948 szurkoló látta egy-egy helyszínen a meccseket. Ez az utóbbi 20 év második legalacsonyabb átlagnézőszáma. S hiába van versenyben a válogatott a világbajnoki pótselejtezőre jogosító második helyért, 2012-ben 8%-kal kevesebben vettek belépőt a nemzeti együttes fellépéseire is.
Bár sokan a fordulónkénti 6-7 élő televíziós közvetítést kárhoztatják a nézőszám további zuhanásáért, a tanulmány ezt „kiemelkedő sikerként” könyveli el, mondván: 30 millió össznézőjével a tv 42-szer több szurkolót szolgált ki, mint ahányan a stadionokban megjelentek. Egy-egy drukker elérése az NB I teljes, 3,01 milliárd forintos reklámbevétele mellett mindössze 12 forintjába került a hirdetőknek és szponzoroknak.
4 eurót költ egy Fradi-drukker
A tanulmány leginkább sokkoló fejezete a futballvállalkozások gazdálkodását elemzi. Az egyik elgondolkoztató adat, hogy amíg az európai elitcsapatok összes bevételének 26 százaléka a meccsnapokon keletkezik (jegyeladás, ajándéktárgyak értékesítése, étel-ital fogyasztás), addig ez az arány itthon 6 százalék. Miközben a Chelsea otthonában, a Stamford Bridge-en egy szurkoló egy találkozó kapcsán átlagban 79,39 eurót költ, addig az e téren hazai éllovas Fradinál 4,2 eurót… Ráadásul a hazai stadionok kihasználtsága is siralmas – 100 székből átlagosan 73 üresen marad.
33 százaléka a hirdetőknek a Ferenc-város stadionjában helyezte el a reklámját – e cégek ugyanakkor döntően állami vállalatok voltak.
„Nem véletlen tehát – mondta Muszbek Mihály –, hogy eddig nem tapasztalt méretűre nyílt az olló a kiadások és a bevételek között. Míg a bázisévhez képest a bevételek 29 százalékkal nőttek, a kiadások 43 százalékkal ugrottak meg. Az OTP Bank Liga 15 szereplője így 4,52 milliárdos veszteséget könyvelhetett el 2012-ben. Ám a valós szám ennél is lehangolóbb, mert a bevételek több mint harmada nem üzleti alapú, hanem a tulajdonosok által befizetett pénz, s az eredményt az 1,2 milliárdos TAO-, valamint a 200 milliós MLSZ-támogatás is kozmetikázza. Ha ezeket korrigáljuk, s az Eger becsült számait is figyelembe vesszük, a liga vesztesége megközelíti a 6 milliárd forintot!”
Tavaly csupán az MTK (86 millió forint), a Siófok (59) és a Bp. Honvéd (56) volt nyereséges, viszont négy olyan sportvállalkozás is akadt, amelynek vesztesége meghaladta a félmilliárd forintot. A deficit terén az éllovas az Újpest 1,622 milliárd mínusszal (a DVSC eredményét a BL-szereplés teszi fényessé).
Diósgyőrben egész jól fizetnek
Izgalmas fejezete a tanulmánynak a klubalkalmazottak bérköltsége. A 15 csapatban (ez esetben is az Eger hiányzik a sorból) 1043-an kaptak pénzt játékosként, edzőként, klubvezetőként vagy a szakmai stáb tagjaként. Legjobban Diósgyőrben lehetett keresni (11,1 millió forint/fő/év), míg a legkevesebbel Siófokon (3,2 millió) kellett beérni.
NBI-es klubok 2009–2012-es üzleti eredményei (millió Ft)
klub eredmény
Debrecen 1534
MTK 166
Pápa 157
Siófok 73
Zalaegerszeg 64
Kaposvár 54
Vasas 35
Paks 28
Haladás 4
Szolnok –5
Pécs –125
Diósgyőr –188
Honvéd –220
Kecskemét –501
Videoton –1007
Győr –1072
Újpest –1779
Ferencváros –2902
Eger nincs mérlege
Összesen –6128
Megállapítások
A magyar profi futball kétszer annyit költ, mint költhetne.
• A veszteség a 2011-es 1,9 milliárd forintról 2012-re 4,5 milliárdra nőtt.
• A klubok felélik saját tőkéjüket (amely a 2011-es 5,2 milliárd forintról 2012-re 2 milliárdra olvadt).
• A tulajdonosok évi 2-3 milliárd forintot, az állam és az önkormányzatok 2,5–3,5 milliárdot „tesznek bele” a futballba.
• Az üzleti folyamatok (jegyeladás, játékjog-kereskedelem) mintegy negyede egyszerűen nem jelenik meg a mérlegekben.